A zsűri kiemelte, hogy az ambiciózus történet egyéni hangvétele, erős női karakterei és a friss feldolgozás egyaránt egyértelművé tette, hogy ez a film az idei mustra egyik legkülönlegesebb alkotása. Szeretettel gratulálok! Milyen érzés az első magyarként átvenni ezt az elismerést?
Egyelőre kicsit zavarban vagyok, annyira sok minden történt ezzel a filmmel az utóbbi egy hónapban. Mindent érteni szeretnék, mivel analitikus személyiség vagyok: hogy mi miért történt, hogy ki hogyan áll ehhez az elismeréshez, hogy mi vezetett idáig. 2018 óta dolgozom rajta. Idén nyáron már a vége felé közeledtünk, amikor jött az értesítés, hogy szeretnék beválogatni a Velencei Filmfesztivál Giornate degli Autori szekciójába. Külön megtiszteltetés volt, hogy még nem is fejezték be a szelekciót, amikor szóltak, hogy minket mindenképp szeretnének. Több mint ezer nevezés érkezett, és csak tíz film maradt versenyben. Onnantól kezdve feszített tempóban kellett plakátot, trélert, sajtóanyagot gyártanunk.
Négy ország koprodukciójáról van szó: a film magyar–olasz–szlovák–cseh. A velencei premieren nagyon stresszeltem, de szerencsére rendben ment minden. A másnapot végiginterjúztam. Ez az időszak olyan sűrű volt, hogy mire a végére értünk a fesztivál programjainak, eléggé elfáradtam. Összecsomagoltam, és már a reptér felé tartottam, amikor csörgött a telefonom, hogy én nyertem a negyven év alatti legjobb rendező díját. Azt sem tudtam, hogy jelöltek erre a kategóriára. Sokfajta díj van Velencében, próbáltam az ilyesmitől távol tartani magamat. Örültem, hogy ott lehettünk a filmmel.