via kultura.hu => eredeti post link
Az Oszmán Birodalom utolsó nagy európai hódítási kísérlete, Bécs 1683-as ostroma kudarccal zárult. A kétszázezres sereg nagy részét már a város falai alatt szétverték, a fényes győzelem másfél évszázad után reális lehetőséget teremtett a török kiűzésére Magyarországról. A XI. Ince pápa által a következő évben létrehozott Szent Liga seregei 1686-ban visszafoglalták Budát, egy évvel később Nagyharsánynál tönkreverték a törököket, a magyar rendek pedig „hálából” lemondtak a szabad királyválasztás és az 1222-es Aranybullában biztosított ellenállás jogáról.
A hangulat azonban gyorsan a bécsi udvar ellen fordult. A visszahódított területeken hatalmas volt a pusztulás és az emberveszteség, a megmaradt parasztságra hatalmas terhek nehezültek, a végvári katonákat szélnek eresztették. A nemesek közül egykori birtokaikat csak azok kaphatták vissza, akik igényüket hiteles dokumentumokkal voltak képesek igazolni, és a birtok tíz százalékának megfelelő adót fizettek – de erre kevesen voltak képesek, a többi birtok „a fegyver jogán” a koronára háramlott.
Az 1676-ban született II. Rákóczi Ferenc apját, I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelmet háromhónapos korában veszítette el, anyja, Zrínyi Ilona ezután Thököly Imrének nyújtotta kezét. Az asszony 1685-ben gyermekeivel Munkács várába zárkózott be a császári seregek elől, amit 1688-ban fel kellett adnia. A tőle elszakított Ferenc megtarthatta vagyonát, de a jezsuitáknál udvarhű nevelésben részesült. A francia Bourbonokkal rokonságban álló Hesseni Sarolta Amália hercegnővel kötött házassága után visszatérhetett magyarországi birtokaira, s ekkor még elutasította Thököly kurucainak megkeresését.