Best WordPress Hosting
 

Az első írói tulajdonjogi per áldozata

A Heves megyei Szücsiben született, kisnemesi családban. A pesti piaristáknál tanulva kötött életre szóló barátságot az irodalomtörténész, kritikus Toldy Ferenccel. A pesti egyetemen filozófiát, majd jogot tanult, közben egy évig Pozsonyban a német nyelvet tanulmányozta. Első verseit a Kisfaludy Károly szerkesztette Aurora közölte, az Aurora körében került barátságba Vörösmartyval, aki később sógora is lett. 1828-tól a királyi tábla jegyzője volt, majd egy évvel később Pestre költözött és az irodalomnak szentelte minden idejét.

Már első kritikai írásai, az 1828-as Az epigramma theóriája, majd az 1830-as Figyelmeztetés pesti könyvtáros Wigand Ottó tudományi s mesterségi közönségi tárára, komoly vitákat váltottak ki, utóbbi az ún. conversations-lexikoni pör, a haladás és maradiság összeütközésének indikátora volt. Bajza a haladást képviselte, az irodalom demokratizmusát, az írói függetlenség, az irodalmi lelkiismeretesség elvét hirdette a társadalmi előjogok, a tekintélyelvűség ellenében.

Kisfaludy halála után 1837-ig ő szerkesztette az Aurórát, a tulajdonjog kérdésében azonban vitába keveredett Szemere Pállal, ez volt az első írói tulajdonjogi per Magyarországon. Az Aurorában jelent meg levélregénye Otilia címmel, s érzelmes-választékos almanachlíra stílusú költeményeit is itt adta közre. 1835-ben megjelent kötete a verseken túl műfordításait is tartalmazta.

A brezáni kiáltványt 320 éve adták ki

Az Oszmán Birodalom utolsó nagy európai hódítási kísérlete, Bécs 1683-as ostroma kudarccal zárult. A kétszázezres sereg nagy részét már a város falai alatt szétverték, a fényes győzelem másfél évszázad után reális lehetőséget teremtett a török kiűzésére Magyarországról. A XI. Ince pápa által a következő évben létrehozott Szent Liga seregei 1686-ban visszafoglalták Budát, egy évvel később Nagyharsánynál tönkreverték a törököket, a magyar rendek pedig „hálából” lemondtak a szabad királyválasztás és az 1222-es Aranybullában biztosított ellenállás jogáról.

A hangulat azonban gyorsan a bécsi udvar ellen fordult. A visszahódított területeken hatalmas volt a pusztulás és az emberveszteség, a megmaradt parasztságra hatalmas terhek nehezültek, a végvári katonákat szélnek eresztették. A nemesek közül egykori birtokaikat csak azok kaphatták vissza, akik igényüket hiteles dokumentumokkal voltak képesek igazolni, és a birtok tíz százalékának megfelelő adót fizettek – de erre kevesen voltak képesek, a többi birtok „a fegyver jogán” a koronára háramlott.

Az 1676-ban született II. Rákóczi Ferenc apját, I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelmet háromhónapos korában veszítette el, anyja, Zrínyi Ilona ezután Thököly Imrének nyújtotta kezét. Az asszony 1685-ben gyermekeivel Munkács várába zárkózott be a császári seregek elől, amit 1688-ban fel kellett adnia. A tőle elszakított Ferenc megtarthatta vagyonát, de a jezsuitáknál udvarhű nevelésben részesült. A francia Bourbonokkal rokonságban álló Hesseni Sarolta Amália hercegnővel kötött házassága után visszatérhetett magyarországi birtokaira, s ekkor még elutasította Thököly kurucainak megkeresését.