Eli Roth Magyarországon forgatott Borderlands adaptációja 2024. augusztus 9-es premierdátumot kapott. Eli Roth, a Motel és a Kabinláz rendezője 2024. augusztus 9-én mutatja be a Borderlands című játékadaptációt – írja a The Wrap. A film hosszú út és alapos kétségek után kapott zöld utat, de most úgy tűnik, hogy végre biztosan vászonra kerül majd. A […]
The post A Borderlands film egy év múlva érkezik appeared first on Filmtekercs.hu.
Az Oszmán Birodalom utolsó nagy európai hódítási kísérlete, Bécs 1683-as ostroma kudarccal zárult. A kétszázezres sereg nagy részét már a város falai alatt szétverték, a fényes győzelem másfél évszázad után reális lehetőséget teremtett a török kiűzésére Magyarországról. A XI. Ince pápa által a következő évben létrehozott Szent Liga seregei 1686-ban visszafoglalták Budát, egy évvel később Nagyharsánynál tönkreverték a törököket, a magyar rendek pedig „hálából” lemondtak a szabad királyválasztás és az 1222-es Aranybullában biztosított ellenállás jogáról.
A hangulat azonban gyorsan a bécsi udvar ellen fordult. A visszahódított területeken hatalmas volt a pusztulás és az emberveszteség, a megmaradt parasztságra hatalmas terhek nehezültek, a végvári katonákat szélnek eresztették. A nemesek közül egykori birtokaikat csak azok kaphatták vissza, akik igényüket hiteles dokumentumokkal voltak képesek igazolni, és a birtok tíz százalékának megfelelő adót fizettek – de erre kevesen voltak képesek, a többi birtok „a fegyver jogán” a koronára háramlott.
Az 1676-ban született II. Rákóczi Ferenc apját, I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelmet háromhónapos korában veszítette el, anyja, Zrínyi Ilona ezután Thököly Imrének nyújtotta kezét. Az asszony 1685-ben gyermekeivel Munkács várába zárkózott be a császári seregek elől, amit 1688-ban fel kellett adnia. A tőle elszakított Ferenc megtarthatta vagyonát, de a jezsuitáknál udvarhű nevelésben részesült. A francia Bourbonokkal rokonságban álló Hesseni Sarolta Amália hercegnővel kötött házassága után visszatérhetett magyarországi birtokaira, s ekkor még elutasította Thököly kurucainak megkeresését.
Az amerikai álom, egy kommunizmusban felnőtt, álmodozó kisgyerek szemével
“Hány embert ismersz, aki azt fontolgatja, hogy egyszer majd ír egy könyvet? Én is közéjük tartoztam. Mostanáig. Azt javaslom, hogy ha bármikor az életedben ezt fontolgattad, akkor kezdd el MOST.” – hangzik a könyv szerzőjének tanácsa a könyv bevezetőjében.
Sárándi Nagy Péter könyve olyan, mint egy hosszú, baráti levél. Levél egy olyan baráttól, akivel rég nem találkoztunk és beszámol élete elmúlt évtizedeiről, beleszőve gyermekkorát, kamaszéveit, azokat az eseményeket, amelyek elvezettek odáig, hogy elhagyja az országot. Közvetlen, szívből jövő és legfőképpen inspiráló.
Történt, hogy a 80 éves F. bácsi pokolian rosszul volt otthon, nem vette be az ételt a gyomra, a víz nem ment le, beszélni is alig tudott már, mikor a felesége úgy döntött, kihívja a mentőket.
A mentők meg is jöttek négy órával később, két marcona férfi fölkapta a kisöreget, egy szál pizsamában fölpattintották a hordágyra, és úgy eltűntek vele az ajtó mögött, mintha ott sem lettek volna.
Az asszony kicsit megnyugodott, hogy akkor ettől kezdve jó kezekben van, és úgy döntött, hogy másnap bemegy utána, megnézi, hová fektették, meg hátha azóta lett valami kívánsága, amit teljesíthet.
A 2,5 órás filmben 57 megszólaló meséli el hogyan is robbant be Magyarországon a becsempészett Commodore 64-eknek köszönhetően az otthoni számítástechnika.
Hogy vannak a magyar erdők, ki fog vigyázni rájuk és van-e jövőjük?
Sajnos az alcímre a könyv elolvasása után nem tudok jó hírekkel szolgálni… A magyar erdők nincsenek jól, nem tudom, hogy tudunk-e rájuk vigyázni, illetve elég-e azoknak a szervezeteknek és magánembereknek a munkája és kitartása, hogy mentse a menteni valót.
Az előző sorokat még ama bizonyos kormányrendelet megszületése előtt írtam, most már azt írom, hogy vannak, akiknek semmi nem számít és az ökológiai és klímaválság kellős közepén hoznak egy ilyen rendeletet. Ez olyan, mintha egy égő házra egy zsák izzó parazsat öntenének és azt hinnék, hogy majd minden rendben lesz, a tűz szépen kialszik és a ház is megmarad.
Gyerekként imádtam a nyári szüneteket. Biztosan tudom, hogy ezzel nagyon sokan voltunk még így és ma is sok gyerek érzi azt, hogy az iskola legjobb része a vakáció. Ilyenkor több idő van arra, amit évközben a tanulás miatt kicsit háttérbe kellett szorítani és olyan tevékenységekre is, amik évközben szóba sem jöhettek. Ilyen volt nekem az olvasás, amikor megkezdődött a vakáció, heti rendszerességgel jártam a könyvtárba és hoztam-vittem a könyveket. Rengeteget olvastam, de emellett az is belefért a napokba, hogy a falun élő nagymamámnál nyaraljak, ahol az utcabeli gyerekekkel bejártunk ungot-berket, azaz a falunak minden zegét-zugát és érdekes dolgokat fedeztünk fel és még érdekesebb dolgok történtek velünk.
Ezért is imádtam Naszvadi Judith könyvét, mert hősei ugyanúgy töltik a nyári szünetet, mint amit én őrzök az emlékeimben, ez nekem kedves és nosztalgikus, a mai gyerekeknek pedig érdekes és izgalmas. A rejtélyes vakáció pedig arra utal, hogy azért itt nem egyszerű napokra lehet számítani, nem egy unalmas nyár elé néznek hőseink.
Botond, Nándi és Kata fantasztikus vakációjáról szól ez a nagyon hangulatos és mozgalmas ifjúsági regény. A három barát mindhármuk otthonában eltölt egy-egy hetet, ezáltal mi is megismerjük lakóhelyüket, három települést, ami számomra az egyik legnagyobb élménye volt a könyvnek. Szerencsére ma már könnyedén rá tudtam keresni a google-ban ezekre a helyekre, és miután Judit leírása alapján elképzeltem, annyira kíváncsi lettem, hogy meg is kerestem őket és alaposan áttanulmányoztam mindent.