via artportal.hu => eredeti post link
Marina Abramović addig táncol, amíg össze nem esik, addig kiabál, amíg el nem megy a hangja, vagy éppen addig fekszik a füstfelhőben, amíg el nem ájul. Performanszaiban nem ritka, hogy hetekig nem eszik, nem beszél, órákon át mozdulatlanul ül, vagy éppen aktívan fizikai fájdalmat tűr el, tesztelve ezzel testi és mentális határait. Személyiségét és művészetét a drámai végletességével kézben járó önuralma és fegyelme teszi igazán egyedivé, hátborzongatóan hitelessé. A londoni Királyi Művészeti Akadémián (Royal Academy of Arts) szeptember vége óta látható életmű-kiállításnak éppen ezt, a művész személyiségéből fakadó jellegzetes és magával ragadó Abramović-energiát sikerül bemutatnia. Ráadásul mindezt a művész fizikai jelenléte nélkül.
Nem mintha Abramović nem tűnne fel a kiállításon. Az első teremtől kezdve tucatnyi Abramović tekint rám minden irányból; számtalan fénykép, videófelvétel, sőt még egy dombormű formájában is találkozhatunk a művésszel. Azonban egykori performanszait már nem ő adja elő, hanem az általa alapított Marina Abramović Institute növendékei, akiket maga Abramović tanított be és készített fel a kiállításra.
Marina Abramović: The Artist is Present, 2010. Performance; 3 months. The Museum of Modern Art, New York. Courtesy of the Marina Abramović Archives. © Marina Abramović. Photo: Marco Anelli