via kultura.hu => eredeti post link
Kolozsvárott, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen magyar-orosz szakos bölcsészdiplomát szerzett, az egyetemen egyik szerkesztője volt az Echinox című háromnyelvű diáklapnak. 1977-től az Igazság című lap munkatársa, a lap Fellegvár című ifjúsági mellékletének szerkesztője lett. Első verseskötete, az 1975-ben megjelent Te mentél át a vízen? egy csapásra nemzedéke és a romániai magyar költészet élvonalába emelte, az ezt követő Kilátótorony és környéke (1977), majd a Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás (1979) már az egyetemes magyar irodalom körében is ismertté tették nevét.
Szőcs Géza verseiben egyre nyíltabban fogalmazta meg az elnyomatásban élő kisebbségi magyarság sorskérdéseit.
1979-ben a Herder-díjat elnyert Sütő András a díjjal járó lehetőségként őt jelölte ösztöndíjasnak, így egy évet Bécsben tölthetett. A hivatalos kiadványok egyre erőteljesebb cenzúrázása miatt csatlakozott a „második nyilvánosság” megteremtésére tett romániai kísérlethez, 1981-ben az Ellenpontok című szamizdat egyik szerkesztője lett. Az Ellenpontok segített felhívni a figyelmet a romániai kisebbségek, elsősorban a magyarság tűrhetetlen helyzetére, memorandumot juttattak el a helsinki folyamat 1982-es madridi utótalálkozójához.