Az idei Berlinale életműdíját a Megfojtott virágok című filmjéért idén két Oscarra is jelölt Martin Scorsese kapta. A díjátadón és a beszélgetésen Joanna Hogg brit rendezőnővel mi is ott voltunk. A kivetítőn egy fekete-fehér fotó: kavicsos út a utah-i sivatagban, egy lerobbant autó, egy földön heverő autókerék. A kerékre egy fekete szakállas, napszemüveges férfi tekint […]
The post Egy kidurrant kerék, egy pár kényelmes cipő – Martin Scorsese Berlinben appeared first on Filmtekercs.hu.
Az egész világ nagyon várta Johnny Depp visszatérését. A 76. cannes-i filmfesztiválon debütált a Jeanne du Barry – A szerető, amit a közönség vastapssal és ovációval fogadott. A hétperces tapsvihar a színészt is könnyekig hatotta. Október 12-én pedig a magyar… Olvass tovább →
The post Duplainterjú: Jeanne du Barry – A szerető appeared first on FilmDROID.
Jane Fonda másfél órán át beszélt a karrierjéről, életéről, miközben a világ különböző problémáiról is markáns véleményt mondott. A Cannes-i Filmfesztivál utolsó előtti napján zajló, könnyed színpadi beszélgetésen mi is jelen voltunk. Tavaly Tom Cruise-zal találkozhattunk Cannes-ban, idén pedig az életműdíjat kapó Michael Douglas, az új kisfilmmel jelentkező Pedro Almodóvar, a meglepetésfilmet levetítő Quentin Tarantino […]
The post „Az aktivizmus adott értelmet az életemnek” – Randevú Jane Fondával Cannes-ban appeared first on Filmtekercs.hu.
Eltelt egy újabb év, s ha a naptár szeptemberre fordul, akkor az a hazai filmes berkekben egyet jelent a Miskolcon megrendezésre kerülő CineFest Nemzetközi Filmfesztivállal. Idén immáron 18. alkalommal adott otthont szeptember 9-17. között a miskolci Művészetek Háza (illetve egy kisebb befogadóképességű teremmel a Csodamalom Bábszínház) ennek a méltán híres és népszerű filmfesztiválnak, amely túlzás […]
Hosszú évek óta folyik a vita, hogy a közösségi oldalak vajon összekötik vagy épp elválasztják egymástól az embereket? Valódi beszélgetés folyik-e chatek mögött, vagy élő beszélgetés, a személyes jelenlét pótolhatatlan? Nézzük meg, mit gondolt a beszélgetésről Nemes Nagy Ágnes 1981-ben.
Nemes Nagy Ágnes: A beszélgetésről
Beszélgetés nincs. Megszűnt, kihalt, vége. Mint már többen észrevették. De én most a beszélgetés, az eszmecsere, a jóízű duma egy bizonyos fajta kihalásáról szólok. Az emberek ugyanis beszélnek, csak nem beszél-get-nek. Mindenki beszél, beszél, beszél, egy óra hosszat, négy óra hosszat mondja a magáét. És nem veszi észre, hogy monológjába a másik, a partner, a társ még azt is alig tudja beletűzni, hogy: igen, nem, nahát, hja-hja. A lélektan logorrheának hívja ezt a szellemi betegséget – itt mindenki logorrheás. Lassú őrjöngés fog el, hallgatva ismerőseim, barátaim eszelős szájmenését, amely nemcsak az úgynevezett „közös” érdeklődésnek, gondolatcserének, nemcsak a normális emberi figyelemnek vet véget, hanem a legelemibb látszat-udvariasságot, az együttélés minimális feltételeit is lábbal tiporja. Drága, régi barátom, azzal a régi, príma nevelésével úgy beszél egyvégtében, hogy – ha netán valaki egyetlen mondattal félbeszakítja –, gyorsan lehunyja a szemét, hogy elviselje a közbeszólást, amit természetesen nem hall meg, és ott folytatja, ahol abbahagyta. Egyszerűen lehetetlen vele érintkezni, minden vonzódásom ellenére, mert az ember csak ritkán bírja kitenni magát személye ilyen semmibevételének. Teljes önmegtagadással látogatva meg néha, mint egy beteget. És amit beszél! Amit az emberek beszélnek! Az ostoba jelentéktelenségeknek, a személyes semmiknek az a halmaza! Kiment, bement, ő akkor azt mondta, de rossz volt a palacsinta, sajtóhibák ötoldalas jegyzéke, ismeretlen személyek teljesen érdektelen ügyei. Háziszárnyasok káricálása – állítólag szellemi emberektől. És ha, nagyritkán, nem káricálás, akkor három órás előadás arról, amit ők I. kötet 693gondolnak, ők akarnak, ők írnak. Maga az önérvényesítő süket erőszak. Nem veszik észre, hogy a másik nem szól egy szót sem.