Best WordPress Hosting
 

Mit üzen a víztükör sok ezer éven át?

Mit üzen a víztükör? Egy bozontos fejű ősünk sok-sok ezer évvel ezelőtt, amikor a barlangból kimászott, egy tükörsima vízfelületbe pillantott, meglátta önmagát, vajon mire gondolhatott? Később aztán rendezte bozontjait, ruhát húzott, a tó mellé házat, kastélyt, templomot épített, és amikor szép időben a sima vízfelületben ismét gyönyörködött, talán kérdőn azon tűnődött: mit üzen a víztükör? […]   Olvass bele!

Sikerült-e az emberiség csodálatos képességét kihasználni?

Úgy tetszik, az emberiség vállalja a valódi feladatát, mielőtt a végső pusztulásba rohanna tébolyult államférfiak és -nők vezényletével   Olvass bele!

Azahriah, az éjszakai látogató

Fekete ruhában érkezett gyalog egy különös táskával a kezében az éjszaka közepén. Féltem attól a pillanattól, amikor elér majd a házhoz és benéz az ablakon. Síri csönd volt az éjszakában, és a mozdulatlan tájban lépteinek ütemes ritmusát visszhangozták a környező házak. De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük az előzményeket!

Itt a Librarius portálon pár héttel ezelőtt meséltem már arról, mit éltem át, amikor ablakot nyitottam az Azahriah-Galaxis közeledésének láttán. Testem szétmállott, tudatom leolvadt, csak a csuklóm maradt viszonylag épen az ablakot fogva. Az események itt folytatódnak, mert az Azahriah-Galaxis közepében lévő sűrű kozmikus-tudati-esszencia testet öltött, és a Galaxis kellős közepéből útra indult az ablakom felé az éjszakában.

Különös sapka, fekete ruha, rejtélyes táska, és súlyos csizmák léptei. Ez volt maga Azahriah. Ütemesen haladt, haladt, jött és csak jött megállás nélkül. Most a napokban ért el olyan közelséget a Földhöz, hogy egy youtube nevű számítógépes algoritmus is észlelte, és egy új videoklip formájában kódolta a jelenséget.

A megfejtésre váró Azahriah-Galaxis

Egy szép tavaszi napon szélesre tártam az ablakot, kitekintettem, és valami különös közeledést érzékeltem az égen. Később tudtam csak meg, hogy az Azahriah-Galaxist látom közeledni bolygónk felé. Nemcsak a látvány, de a zengés is különleges volt. Értelmezhetetlen hangok pergő sokaságából mégis összeállt valami kozmikus zenei varázslat, ami egész egyszerűen magával ragadott. Fülem, szemem, érzékszerveim olyan hatás alá kerültek, amit nehéz megmagyarázni, ám mégis kísérletet teszek rá, hogy az olvasó is részesüljön e földöntúli élményben.

Az Azahriah-Galaxis már jóideje látható a földről, ám én a későn észlelők táborába tartozom. Mire megismertem kisbolygóit, úgymint, szosziazi, four moods, és a többiek, addig a műértő nagyközönség már együtt hullámzott e Galaxis sajátos flowjával. A téma alapos ismerői és kutatói azt mondják, hogy az Univerzum egy igen fiatal, ám roppant tehetséges Galaxisáról van szó, akinek rajongói már most megtöltik a Budapest Sportarénát.

Állok tehát a csodás tavaszi napon a nyitott ablaknál, amikor mindent elsöprő erővel áradt be tudatomba Azahriah, e rendkívüli fiatal tehetség. Letaglózva néztem, hogy mi is történik itt, kérem szépen. Olyan hang és látványvilág, amit értelmezni sem tudok, ám mégis elsöprő és magával ragadó az egész. Ki ez? Mi ez? Hogy van ez? Szinte nem is értem, miről énekel, úgy pörög a nyelve, a zenéjének hullámai is valami különös drámát mesélnek el, ám mintha mégis lenne valamifajta rendezettség a káoszban. Nem hiszek a szememnek, nem hiszek a fülemnek, ám valamiért mégis befészkelte magát a tudatomba. Galaxisok Istenei segítsetek, hiszen Azahriah állítólag még csak 21 éves, hát mi lesz még itt a táguló Univerzum kebelében?