Best WordPress Hosting
 

Megnyílt Vera Molnar nagyszabású életmű-kiállítása a párizsi Centre Pompidou-ban

A Parler à l’oeil című tárlat, melyről a centenáriumi kiállítások sorában itt számoltunk be, az eredeti tervek szerint a művész jelenlétében nyílt volna meg; Molnar aktívan részt vett az előkészületekben, sőt Ma vie en „M” címmel egy új installációt is alkotott. Ez természetesen megtekinthető a kiállításon, mely egyébként az eredetileg tervezettnél is több alkotást mutat be annak érdekében, hogy minél teljesebb képet adjon az immár lezárult életműről. Mi most azért térünk vissza röviden a kiállításhoz, melynek megtekintését mindenkinek ajánljuk, aki a nyár vége, pontosabban augusztus 26. előtt Párizsban jár, hogy bemutathassuk az első enteriőr-fotókat.

Vera Molnar: Parler à l’oeil, kiállítási enteriőr. Fotó: Cs.J.

Vera Molnar: Parler à l’oeil, kiállítási enteriőr a Transformations című diptichonnal (1983, vinil, vászon), fotó: Cs. J.

Három Konok Tamás festménnyel gazdagodott a párizsi Centre Pompidou állandó gyűjteménye

A globális kortárs szcéna legfontosabb központjai közül Párizs van Budapesthez a legközelebb és talán sehol nem telepedett le, vagy töltött hosszabb időt külföldön annyi magyar képzőművész, mint a francia fővárosban. Közéjük tartozik a 2020-ban elhunyt Konok Tamás is, aki 1959-től több mint három évtizedig élt és dolgozott – egy időben hosszabb zürichi kitérőkkel – Párizsban. Itt készült az a három nagy méretű akrilképe is, melyek most – immáron a Centre Pompidou állandó gyűjteményének részeként – visszatértek ide. A hírt a napokban a művészt képviselő és az akvizíciót kezdeményező Molnár Ani Galéria jelentette be.

Konok Tamás: Graphidion vert, 1976, akril, vászon, 114 x 140 cm, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

Franciaország vezető kortárs művészeti gyűjteménye már eddig is több magyar, illetve magyar származású művész – így a szinte egész pályájával Franciaországhoz kötődő Victor Vasarely, Hantai Simon, Reigl Judit, Vera Molnar, mellettük többek között Hajas Tibor, Keserü Ilona, Maurer Dóra, Nádler István, Nemes Csaba vagy a fotós Nádor Katalin – munkáit mondhatta magáénak. Hozzájuk csatlakozott most Konok Tamás is, méghozzá rögtön három kiemelkedő festményével, melyek a művész pályáján fordulópontot jelentő időszakban, 1975-76-ban készültek – azaz akkor, amikor Konok, nem kis részben zürichi utazásainak hatására, rátalált arra a geometrikus absztrakt formanyelvre, melynek egyediségét a monokróm felületeket felszabdaló, hol egyenes, hol meghajló vonalak és a kontrasztos színek adják.