Best WordPress Hosting
 

Megnyílt Vera Molnar nagyszabású életmű-kiállítása a párizsi Centre Pompidou-ban

A Parler à l’oeil című tárlat, melyről a centenáriumi kiállítások sorában itt számoltunk be, az eredeti tervek szerint a művész jelenlétében nyílt volna meg; Molnar aktívan részt vett az előkészületekben, sőt Ma vie en „M” címmel egy új installációt is alkotott. Ez természetesen megtekinthető a kiállításon, mely egyébként az eredetileg tervezettnél is több alkotást mutat be annak érdekében, hogy minél teljesebb képet adjon az immár lezárult életműről. Mi most azért térünk vissza röviden a kiállításhoz, melynek megtekintését mindenkinek ajánljuk, aki a nyár vége, pontosabban augusztus 26. előtt Párizsban jár, hogy bemutathassuk az első enteriőr-fotókat.

Vera Molnar: Parler à l’oeil, kiállítási enteriőr. Fotó: Cs.J.

Vera Molnar: Parler à l’oeil, kiállítási enteriőr a Transformations című diptichonnal (1983, vinil, vászon), fotó: Cs. J.

Szabadság és szigorú rend – Vera Molnar művei és kortárs reflexiók a Ludwig Múzeumban

À la recherche de Vera Molnar – Vera Molnar művei és kortárs reflexiók, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, április 14-ig

A tárlat egyfelől a művész gondolkodásának, alkotó útjának fontos mozzanatait, visszatérő motívumait, vonalstruktúráinak és alakzatainak változásait helyezi fel egy ívre, másfelől egy izgalmas  nemzetközi válogatást is bemutat; olyat, ami a művész örökségére reflektál, életműve előtt tiszteleg hasonló elvekből kiinduló művekkel. Vera Molnar ugyanis a valódi avantgárd alkotókra jellemző módon termékenyítő hatással volt (és van) művészek generációira, elsősorban azokra, akiket szintén az úgynevezett generative art foglalkoztat, és műveiket digitális, számítógépes módon, esetenként különféle interfészek közbeiktatásával hozzák létre úgy, hogy az alkotás során nagy mértékben támaszkodnak a generált véletlen szerepére is. 

Magyarországi művészeti intézményekben az elmúlt években is lehetett látni átfogó válogatásokat Vera Molnar műveiből, többek között az egri Kepes Intézetben (Leképezések, 2022), a Kiscelli Múzeum- Fővárosi Képtárban (Rendetlenség a rendben, 2019-2020),illetve ez utóbbi kibővített változatát a debreceni MODEM-ben (Machine Imaginaire, 2020), de a Ludwig Múzeum mostani tárlata mégis unikális.  

Budapesttől Párizsig – kiállítások Vera Molnar születésének 100. évfordulóján

Vera Molnar születésének januári 100. évfordulóját már tavaly ősz óta Európa-szerte számos kiállítás köszönti; a most nyíló tárlatok már csak a nemzetközi elismertséget, népszerűséget, műkereskedelmi keresettséget tekintve a csúcsra életének utolsó évtizedeiben felért művész emléke előtt tiszteleghetnek. 100. születésnapját ugyan sajnos már nem érhette meg a művész, azt viszont szerencsére még igen, hogy korábban csak viszonylag kevesek által ismert munkássága az utóbbi évtizedekben lassan, de biztosan a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. Hogy ez az áttörés nem következett be már jóval korábban, talán nem is írható teljesen a befogadó közeg számlájára, hiszen munkásságának úttörő, korszakalkotó jelentősége az utóbbi évtizedek történései, fejlődése fényében, az informatikai robbanás korában vált igazán nyilvánvalóvá. Amikor ő elkezdett azzal foglalkozni, amiből a computer art, a generatív művészet kifejlődött, még nem is volt számítógép; előbb dolgozott algoritmusokkal, mint ahogy 1968-tól végre valóban lehetősége nyílt arra, hogy számítógépen futtassa programjait. De sokan még ekkor sem értették, sőt voltak, akik egyenesen a művészet „dehumanizálásával” vádolták. Az információs forradalom aztán visszamenőleg egészen más megvilágításba helyezte munkásságát, aminek mindvégig megmaradtak azok a markáns megkülönböztetői jegyei is, melyek összetéveszthetetlenné tették más, hasonló törekvések mellett elkötelezett művészek alkotásaival – talán a legfontosabb az volt ezek között, hogy nála az érzelmek mindig át tudtak törni a geometria szigorán; színei és formái emocionálisan is hatnak művei szemlélőire.

Vera Molnar, fotó © Galerie La Ligne, Zürich

Annak persze, hogy az ismertséghez és, ma már mondhatjuk – annak ellenére is, hogy ez távolabb nem is állhatott volna Molnar alkatától –, a sztársághoz vezető út sok évtizedes hosszának voltak más okai is, többek között az, hogy őt alapvetően az alkotás folyamata érdekelte és nem a munkák utóélete. Elmúlt már 50 éves, amikor megrendezték első egyéni kiállítását; a műkereskedelemtől sokáig tudatosan távol tartotta magát. És bizonyára szerepe volt annak is, hogy néhány évtizede a női alkotók elismertsége általában is, a művészet és a tudomány határmezsgyéjén működők esetében pedig különösen, jóval alacsonyabb volt, mint férfi pályatársaiké. De a jég lassan megtört, Molnar korszakos jelentősége mindinkább megkérdőjelezhetetlenné vált és ez nem kerülte el a műgyűjtők figyelmét sem. Molnar művei bekerültek a világ több vezető múzeuma – így a New York-i MoMA, a londoni Tate Modern, az ugyancsak londoni Victoria and Albert Museum és a párizsi Centre Pompidou – állandó gyűjteményeibe, árai egyre feljebb kúsztak az aukciókon; a műtárgy.com adatai szerint 2013 és 2022 között már a 6. legnagyobb forgalmú magyar/magyar származású élő művész volt. Munkásságát magas kitüntetésekkel ismerték el, 2022-ben műveit bemutatták a Velencei Képzőművészeti Biennálé központi kiállításán. Tavaly „robbantott egy bombát” a nemzetközi műkereskedelemben is: egy Martin Grasser nevű, San Francisco környékén élő művésszel együttműködve 500 NFT-t készített, melyeket a Sotheby’s bocsájtott árverésre. Az aukció, mely demonstrálta az akkor már 99 éves Molnar életének végéig megőrzött nyitottságát az újdonságok felé, teljes sikerrel zárult; a Témák és variációk sorozat darabjai, melyek az NFT-t alkotó három betűre épülnek, alig egy óra alatt elkeltek 1,2 millió dollár összértékben. A maga nemében egyedülálló aukció különlegességét az is fokozta, hogy a manapság nagyon ritkán alkalmazott, ún. holland formában bonyolították le – ilyenkor az árak a kikiáltási árról nem felfelé indulnak, hanem mindaddig csökkennek, amíg a művek gazdára nem találnak.