Archívum címkék: Digitális Irodalmi Akadémia

Demeter Szilárdnak, a PIM főigazgatójának előterjesztésére szépírói teljesítményére és a kortárs irodalom népszerűsítésre érdekében végzett több évtizedes, áldozatos tevékenységére emlékezve posztumusz taggá választották a 2016-ban, fiatalon elhunyt Kőrösi Zoltán írót, forgatókönyvírót, szerkesztőt. A testület posztumusz taggá választotta továbbá Tamás Gáspár Miklóst, az elmúlt fél évszázad egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású esszéistáját, akinek egyéni hangú, irodalmi igénnyel megírt társadalomtudományi, publicisztikai munkái, irodalomkritikái a tagok többségének megítélése szerint is méltók a digitális megörökítésre.

„Az elmúlt öt évben a DIA-n közzétett művek száma megtöbbszöröződött, és hogy konkrét számokkal is lehorgonyozzuk a termelési jelentésünket: a honlapon elérhető kötetek száma 2019-es 1800 tételről 2023 októberére több mint 3000 tételre (25 ezerről több mint 63 ezer feldolgozott könyvoldalra) nőtt úgy, hogy a szövegfeldolgozás általánosan elismert magas színvonalát biztosítottuk” – mondta el köszöntő beszédében Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Kiemelte: annak, hogy a DIA olyan, amilyen, az alkotók és műveik mellett Radics Péter a felelőse. „Felelős érte, mert társtettes, szürke eminenciás, szöveg- és lélekgondozó, fáradhatatlan demiurgosz, ő a válasz a költői kérdésre, hogy ki viszi át a szerelmet a fogában tartva ama túlsó partra. Azt hiszem, mindannyiunk nevében köszönöm neki a munkát, és csak még több munkát ígérhetünk jutalmul.”

A főigazgató hangsúlyozta: jövőre lesz hetvenéves a Petőfi Irodalmi Múzeum, és reményét fejezte ki, hogy „itt leszünk még akkor is, amikor valaki majd Önök közül vagy a leendő DIA-tagok közül megírja a jövő század regényét, és ezt a regényt mi közzé is fogjuk tenni, hogy elolvashassák a magyarok, éljenek bárhol a világban. Mert ha jól értem Radics Pétert, akkor valahol ez a Digitális Irodalmi Akadémia küldetése: hozzáférhetővé tenni a minőségi magyar irodalmat minden magyarul olvasni tudó ember számára. Azt nem tudom teljes bizonyossággal állítani, inkább csak remélem, hogy megy a könyvek által elébb a világ – mindenesetre rajtunk nem fog múlni, hogy mehessen. Muszáj mennie. Amilyen zaklatott korszakban élünk, az időnyerés most már kevés: nekünk nem időt kell nyernünk, hanem jövőt.”