Best WordPress Hosting
 

Új tagokat választott a Digitális Irodalmi Akadémia

Demeter Szilárdnak, a PIM főigazgatójának előterjesztésére szépírói teljesítményére és a kortárs irodalom népszerűsítésre érdekében végzett több évtizedes, áldozatos tevékenységére emlékezve posztumusz taggá választották a 2016-ban, fiatalon elhunyt Kőrösi Zoltán írót, forgatókönyvírót, szerkesztőt. A testület posztumusz taggá választotta továbbá Tamás Gáspár Miklóst, az elmúlt fél évszázad egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású esszéistáját, akinek egyéni hangú, irodalmi igénnyel megírt társadalomtudományi, publicisztikai munkái, irodalomkritikái a tagok többségének megítélése szerint is méltók a digitális megörökítésre.

„Az elmúlt öt évben a DIA-n közzétett művek száma megtöbbszöröződött, és hogy konkrét számokkal is lehorgonyozzuk a termelési jelentésünket: a honlapon elérhető kötetek száma 2019-es 1800 tételről 2023 októberére több mint 3000 tételre (25 ezerről több mint 63 ezer feldolgozott könyvoldalra) nőtt úgy, hogy a szövegfeldolgozás általánosan elismert magas színvonalát biztosítottuk” – mondta el köszöntő beszédében Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Kiemelte: annak, hogy a DIA olyan, amilyen, az alkotók és műveik mellett Radics Péter a felelőse. „Felelős érte, mert társtettes, szürke eminenciás, szöveg- és lélekgondozó, fáradhatatlan demiurgosz, ő a válasz a költői kérdésre, hogy ki viszi át a szerelmet a fogában tartva ama túlsó partra. Azt hiszem, mindannyiunk nevében köszönöm neki a munkát, és csak még több munkát ígérhetünk jutalmul.”

A főigazgató hangsúlyozta: jövőre lesz hetvenéves a Petőfi Irodalmi Múzeum, és reményét fejezte ki, hogy „itt leszünk még akkor is, amikor valaki majd Önök közül vagy a leendő DIA-tagok közül megírja a jövő század regényét, és ezt a regényt mi közzé is fogjuk tenni, hogy elolvashassák a magyarok, éljenek bárhol a világban. Mert ha jól értem Radics Pétert, akkor valahol ez a Digitális Irodalmi Akadémia küldetése: hozzáférhetővé tenni a minőségi magyar irodalmat minden magyarul olvasni tudó ember számára. Azt nem tudom teljes bizonyossággal állítani, inkább csak remélem, hogy megy a könyvek által elébb a világ – mindenesetre rajtunk nem fog múlni, hogy mehessen. Muszáj mennie. Amilyen zaklatott korszakban élünk, az időnyerés most már kevés: nekünk nem időt kell nyernünk, hanem jövőt.”

A metaverzumban is fogunk olvasni?

„Szoktam csodálkozni, amikor a Gutenberg-galaxist siratják. Azt mondják, mindent elönt a képi kultúra, új a paradigma, az emtíví a jövő a klipjeivel. A történelemnek vége, mondják, mintha nem várna ránk sok-sok helyi meg világháború és világbéke még. (…) Mintha nem az volna az egyik legnagyobb történelmi tapasztalatunk az elmúlt pár ezer évben, hogy ami egyszer kialakult, azt semmi erő később meg nem tudta szüntetni” – fogalmazott Spiró György író több mint 25 évvel ezelőtt. És valóban, a Gutenberg-galaxist azóta is sokan siratják. Ám a statisztikák szerint töretlen a nyomtatott könyvek hegemóniája. Még akkor is, ha a TÁRKI három évvel ezelőtti, átfogó felmérése azt mutatja: folyamatosan csökken az olvasók száma. Ma ellenben már alig akad, aki megkérdőjelezi a digitalizáció fontosságát.

A Digitális Irodalmi Akadémia ötlete 1997 őszén merült fel, majd több mint kétéves előkészítés után 2000 májusában indult el az eleinte javarészt kiemelkedő kortárs szerzők teljes életműveit összegző, ingyenesen elérhető online könyvtár. Az induláskor az akkor Kossuth-díjas és Babér-koszorús szerzők váltak a szervezet alapító tagjaivá, amely a jogszerű digitális felhasználásért cserébe rendszeres alkotói támogatásban részesíti a tagjait. Az online adatbázis a világ bármely pontjáról elérhető, és mára klasszikus sorozatokkal is kiegészült, valamint számos posztumusz tagot számlál.

– A 25 éves Digitális Irodalmi Akadémia bőven felülmúlja legszebb álmainkat, reményeinket, várakozásainkat – fogalmaz Tószegi Zsuzsanna egyetemi docens, aki az alapításnál a program vezetőjeként bábáskodott. – A digitális bennszülöttek el sem tudják képzelni az induláskori helyzetet – jegyzi meg – , ahogy az én generációm sem az áramszolgáltatás előtti világot. – 1997-ben maroknyi ember ismerte és használta az internetet. Alig volt még személyi számítógép, nem voltak okostelefonok, táblagépek. Így csak erős hittel lehetett bízni abban, hogy a magyar nyelvterületen a kortárs szépirodalom online elérése iránt lesz érdeklődés, fogadókészség. Tószegi Zsuzsanna hangsúlyozta: