Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: Demeter Szilárd

A kert, ahol Petőfi megpihen

Közzétette szerző

Körülbelül egy órával előbb érkezem, és rögtön a reformkorba. A Petőfi művelődési központ előterében pártás honleányok tesznek-vesznek: ez itt most a Pilvax kávéház. Az asztalokon álbajuszok (?!), tálcákon islerek Petőfi nevének betűit kiadó sorai, a falon fémhulladékból (csavarokból, fogókból, rugókból) virtuóz módon megalkotott Petőfi-portré, a sarokban írógépbe fűzve a Nemzeti dal kézirata, hátrébb mentés fiúk várakoznak, a színházteremben néptáncospróba folyik, és időnként egy huszárcsapat is átvonul a színen. Középen a nagy nyüzsgést irányító, de legalábbis moderálni igyekvő igazgató, Takács József áll, és csak egy kicsit ijed meg, amikor öt percet kérek tőle. 

A központot 2022-ben felújították, 2023-ban minősített közművelődési intézmény lettek, A helység kalapácsa-előadásuk és Széplaky Pál Petőfi-verseket piktogramokban elmesélő kiállítása nagy siker volt; idén, a magyar kultúra napja alkalmából pedig Csuja Imre járt náluk Petőfi-versekkel, sorolja. Szerették volna valami maradandóval is emlékezetessé tenni a bicentenáriumot, és mivel hallottak a kiskőrösi, nyitott könyvet formázó padokról, amelyekre ott is Petőfi-verseket írtak, NKA-pályázati lehetőséggel élve egy ilyen felállításáról és a ház kertjének Petőfiről való elnevezéséről döntöttek. Közösségi térnek és olvasósaroknak egyaránt szánják. Mivel szökőkútja révén romantikus hangulatú, szerelmes vers illett hozzá, így a padra írandó versként a Minek nevezzelek?-re esett a választás. Reményük szerint sok híres művész ül le majd ide, hogy családias esteken mondjon verseket a központ látogatóinak.

Kisétálok a kertbe, és körbejárom a nap főszereplőjét, a dizájnos és az egyre erősebb napsütés ellenére még deres padot, aztán az épület előtt a ma megkoszorúzandó, már nem az ifjú lánglelkűt, hanem a szabadságharc gondterhelt, a haza sorsáért joggal aggódó őrnagyát ábrázoló Petőfi-domborművel is farkasszemet nézek. 

PostPin It!

Futaki a miénk

Közzétette szerző

Néhány évvel ezelőtt hívták fel a figyelmemet Futaki Attilára valahogy olyanféleképpen, hogy ő tényleg világhírű – kár, hogy Magyarországon kevesen ismerik. Gyorsan rendeltem tőle egy képregényt, amit az Előretolt Helyőrség-mellékletben hetente közöltünk, ez mára A kivarrt címmel franciául és magyarul is megjelent könyvben.

Beszélgettünk. És beszélgettünk. És beszélgettünk. Nyers volt, őszinte, lélekkel teli, egy tömbből faragott magyar ember. Szerettem. Azon kevesek közé tartozott, akivel talált a szó, és ha ritkán ugyan, de nem értettünk egyet valamiben, akkor sem várt el magyarázkodást, hogy én hogy merészelem azt gondolni, amit.

A beszélgetéseink mintegy hozományaként elindult egy képregénysorozat, ami a magyar rock történetét dolgozza fel 1960–1990 között, és aminek az első kötete tavaly karácsonyra megjelent. A következő lépésként képregényakadémiát terveztünk tető alá hozni, mert abban Attilának igazat adtam, hogy az igényes képregény több mint popkultúra, valódi művészet. A kompromisszummentes magyar képregénykultúrát szerette volna erősíteni, én meg szekundáltam volna hozzá az intézményi keretek kialakításával.

PostPin It!

Melyek a kortárs magyar irodalom időtálló versei? Száz év múlva kiderül!

Közzétette szerző

A Petőfi-bicentenáriumi év zárásához közeledve Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója egy időkapszulát helyezett el a Magyar Nemzeti Bankban, melyben a Magyar Kultúra magazin „tricentenáriumi” antológiájának – azaz a száz év múlva esedékes következő kerek Petőfi-jubileum ünnepi kiadványának – kézirata található. A dokumentumot kizárólag 2123-ban olvashatja majd el a Petőfi Irodalmi Múzeum akkori igazgatója, aki az időkapszulát készítők reményei szerint száz év múlva meg is jelenteti majd könyvként a gyűjteményt.

A projektről az Index is hírt adott. A PIM főigazgatója a lapnak elárulta, hogy ő és Bonczidai Éva, a Magyar Kultúra magazin főszerkesztője válogatták össze a verseket, melyek között Petőfi művei mellett többségében kortárs szerzők szerepelnek. A válogatás bár szubjektív volt, mégsem kizárólag két ember értékítéletére bízták a jövőpostát – Demeter és Bonczidai több mint 70 költőt, írót, irodalmi szakembert kért fel arra, hogy a magyar írott kultúra terméséből ajánljanak öt-öt verset egy ma is élő költőtől.

„Kíváncsiak voltunk, hogy szerintük melyik az a nagy vers, amelyik a XX. század második felében vagy a XXI. század első harmadában született. És a játék elkezdődött. Érdekes, hogy olyanoktól is javasoltak verseket, akik nem az élvonalbeli költők közé tartoznak, tehát a „névtelen” vagy kevésbé ismert alkotóktól is. De neveket nem árulhatok el, azt sem, hogy kik, és azt sem, milyen verseket javasoltak. Száz év múlva kiderül” – mondta Demeter Szilárd, aki azt sem árulta el, hogy hány kortárs szerzőtől pontosan hány vers szerepel a kötetben. Az ajánlott művek száma nagyjából 400 vers lehetett, ebből szűkített a két szerkesztő Az idő igaz című antológia kéziratához.

PostPin It!

Időkapszulát helyezett el a Petőfi Kulturális Ügynökség

Közzétette szerző

A Petőfi-bicentenárium zárásaként egy időkapszulát helyezett el a Nemzeti Bankban Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, melyet Dr. Kandrács Csaba, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke vett át.

„Elküldtünk egy könyvet a jövőbe. A címe: „Az idő igaz” – A Magyar Kultúra magazin Petőfi tricentenáriumi antológiája. Ebbe Petőfi versei mellé ma is élő költők műveit válogattuk be, olyan verseket, amelyek témájuk, kérdésfelvetésük, érzelmi-gondolati tartalmuk okán kapcsolódnak a reformkori törekvésekhez, kihívásokhoz.

Azzal a reménnyel és bizakodással szerkesztettük ezt a kéziratot, hogy száz év múlva a Petőfi Irodalmi Múzeum akkori főigazgatója megjelenteti ezt a verseskötetet. Mert hiszünk abban, hogy bármit is tartogat a következő évszázad, 2123-ban a Kárpát-medencében Petőfi születésének 300. évfordulóját fogják ünnepelni a magyarok, akiknek akkor is fontos lesz az irodalom.

PostPin It!

„Mondottam, lábnyom, mértéked legyen nulla”

Közzétette szerző

Ünnepélyes keretek között megnyílt Az álom vége? Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítás csütörtökön este a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM). Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója megnyitó beszédében a klímaváltozás kapcsán hangsúlyozta: „Küzdenünk kell, hogy bízva bízhassunk. Helyettünk ezt nem fogja megoldani senki.” Dr. Pálvölgyi Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója, egyetemi docens pedig a bizalomra helyezte a hangsúlyt. „Ha nem bízunk egymásban és az intézményeinkben, akkor tényleg el vagyunk veszve.”

A Petőfi Irodalmi Múzeumban sokszor volt már olyan kiállítás, amely Madách Imre életét és munkásságát mutatja be, de még soha olyan, amely az eszkimó szín apokaliptikus világát idézi, ezzel is jelezve azt, hogy az embernek egyre nagyobb felelőssége van a saját környezetének védelmében. A kiállítás a klímaváltozás felgyorsulása miatt igencsak aktuális. A tárlatból megtudhatjuk azt is, hogy George Byron, Charles Fourier vagy éppen Jókai Mór is foglalkozott a jövőbeli klímaváltozással. A jövő század regényének zárófejezetében Jókai Mór például arról ír, milyen következményekkel jár az éghajlat drasztikus megváltozása.

Dr. Pálvölgyi Tamás megnyitó beszédében a bizalomra helyezte a hangsúlyt. Szólt arról is, hogy Madách a Tragédiában a nap kihűlését látta a legnagyobb veszélynek, így Pálvölgyi szerint nehéz konkrét párhuzamot vonni korunk problémája és az író víziója között. Vagyis Madách még addig nem ment el, hogy az ember pusztítja el a Földet, de ettől függetlenül jóslatát jól tesszük, ha nem hagyjuk figyelmen kívül.

PostPin It!

Madách: Az álom vége?

Közzétette szerző

Épp itt volt az ideje, hogy Petőfi mellett a másik kétszáz évesünk előtt is tisztelegjünk a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Annál is inkább, mert Madách Tragédiája az esztétikai értékei mellett látnoki mű. Éppen száz esztendeje, 1923-ban írja Babits Mihály a Tragédia előszavában azt, amit a kiállításban is idézünk: „Olvasd újra művét, s úgy fog hatni reád, mint valami véres aktualitás, korod és életed legégetőbb problémáival találkozol.” Az idei évben jómagam is sokszor utaltam rá, hogy úgy érzem, mintha a falanszter-színben élnénk (egy kis római színnel keverve). A kurátor kollégák viszont az eszkimó-színt választották keretül arra, hogy a most már egyre akutabb problémaként érzékelődő klímaváltozásról elgondolkodjunk.

Nézzük a tényeket: esik az eső, süt a nap. Ez természetes. Ami manapság nem tűnik annyira természetesnek, hogy ha esik, akkor egyszerre sokat esik, ha süt a nap, akkor nagyon süt. Öreg gazdák morzsolgatják a búzaszemeket, fejüket ingatják. Amikor azt mondják, hogy ilyent még az öregapám sem látott, akkor azt mondják, hogy valami megváltozott, és nem jó irányba.

Valamit tennünk kell, mondják, mondjuk.

PostPin It!

Új tagokat választott a Digitális Irodalmi Akadémia

Közzétette szerző

Demeter Szilárdnak, a PIM főigazgatójának előterjesztésére szépírói teljesítményére és a kortárs irodalom népszerűsítésre érdekében végzett több évtizedes, áldozatos tevékenységére emlékezve posztumusz taggá választották a 2016-ban, fiatalon elhunyt Kőrösi Zoltán írót, forgatókönyvírót, szerkesztőt. A testület posztumusz taggá választotta továbbá Tamás Gáspár Miklóst, az elmúlt fél évszázad egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású esszéistáját, akinek egyéni hangú, irodalmi igénnyel megírt társadalomtudományi, publicisztikai munkái, irodalomkritikái a tagok többségének megítélése szerint is méltók a digitális megörökítésre.

„Az elmúlt öt évben a DIA-n közzétett művek száma megtöbbszöröződött, és hogy konkrét számokkal is lehorgonyozzuk a termelési jelentésünket: a honlapon elérhető kötetek száma 2019-es 1800 tételről 2023 októberére több mint 3000 tételre (25 ezerről több mint 63 ezer feldolgozott könyvoldalra) nőtt úgy, hogy a szövegfeldolgozás általánosan elismert magas színvonalát biztosítottuk” – mondta el köszöntő beszédében Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Kiemelte: annak, hogy a DIA olyan, amilyen, az alkotók és műveik mellett Radics Péter a felelőse. „Felelős érte, mert társtettes, szürke eminenciás, szöveg- és lélekgondozó, fáradhatatlan demiurgosz, ő a válasz a költői kérdésre, hogy ki viszi át a szerelmet a fogában tartva ama túlsó partra. Azt hiszem, mindannyiunk nevében köszönöm neki a munkát, és csak még több munkát ígérhetünk jutalmul.”

A főigazgató hangsúlyozta: jövőre lesz hetvenéves a Petőfi Irodalmi Múzeum, és reményét fejezte ki, hogy „itt leszünk még akkor is, amikor valaki majd Önök közül vagy a leendő DIA-tagok közül megírja a jövő század regényét, és ezt a regényt mi közzé is fogjuk tenni, hogy elolvashassák a magyarok, éljenek bárhol a világban. Mert ha jól értem Radics Pétert, akkor valahol ez a Digitális Irodalmi Akadémia küldetése: hozzáférhetővé tenni a minőségi magyar irodalmat minden magyarul olvasni tudó ember számára. Azt nem tudom teljes bizonyossággal állítani, inkább csak remélem, hogy megy a könyvek által elébb a világ – mindenesetre rajtunk nem fog múlni, hogy mehessen. Muszáj mennie. Amilyen zaklatott korszakban élünk, az időnyerés most már kevés: nekünk nem időt kell nyernünk, hanem jövőt.”

PostPin It!

Átadták az első Magyartanárdíjakat

Közzétette szerző

Az első Magyartanárdíjakat Balázs Géza nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár és Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója adták át.

Az eseményen Rátóti Zoltán köszöntötte a résztvevőket. Kányádi Sándort idézve elmondta, hogy egyetlen hazánk van, a magyar nyelv, amellyel sokszor könnyelműen bánunk, hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy „ahogy a haza, úgy a nyelv is kötelezettségeket ró ránk”. Köszöntőjét szintén Kányádi gondolataival zárta, aki Apáczai című prózaversében mondta, hogy „egyetlen batyunk botunk fegyverünk az anyanyelv. Batyu, amelyet őseink hoztak magukkal, s mi visszük tovább. A bot, amire támaszkodhatunk, és amivel védekezni is lehet. És a fegyverrel is védekezünk”.

Rátóti köszöntőjét követően bejelentették, hogy a mai naptól kezdve Sátoraljaújhely Balázs Géza javaslatára a Magyar Nyelv Városa címet viseli. Szamösvölgyi Péter, a település polgármestere elmondta, hogy a cím annak a pozitív örökségnek is köszönhető, amely Kossuth óta meghatározta a város pezsgését. A legjobb politikai szónok itt töltötte a gyermekkorát, itt járt iskolába, egyetemi évei után is ide tért vissza ifjú pályakezdőként. Andrássy Gyula gróf, akit szintén kiváló rétorként tartunk számon, ugyancsak szorosan kötődött a településhez, akárcsak Kazinczy Ferenc, aki utolsó éveiben Sátoraljaújhelyen, Zemplén vármegye levéltárában (a mai városháza épületében) dolgozott, a levéltári iratok rendezésével foglalkozott, sírhelye is a városban található. Szamosvölgyi Péter ugyanakkor hozzátette, hogy nemcsak a múlt, de a jelen is hozzájárult a címhez, hiszen jelenleg is sok olyan kulturális és irodalmi tevékenység zajlik a városban, amely a magyar nyelv megőrzését és ápolását célozza.

PostPin It!

Az indiánok nem hagynak cserben minket – Szőcs Géza 70

Közzétette szerző

Három könyv is segít emlékezni, hogy jobban megismerhessük Szőcs Géza költészetét. A most megjelent Szőcs Géza 70 című kötetben pályatársak, barátok, kollégák emlékeznek, képek, kéziratok és levelezések villantják fel, milyen is volt a költő. Hetven éve született, és három éve nincsen közöttünk. „A 24 íráson keresztül Szőcs személyének 24 olvasatát, ha úgy tetszik, 24 inkarnációját láthatjuk-hallhatjuk, a szerzők hangján” – írtuk korábban a könyvről. Farkas Wellmann Endre, a kötet szerkesztője kiemelte: azokat kérte fel az emlékezésre, akik Szőcs Géza barátai voltak. 

Farkas Wellmann Endre, a kötet szerkesztője

Az átfogó ismeretekhez nélkülözhetetlen egy olyan könyv is, amely tartalmazza az összegyűjtött írásokat. Ez is hamarosan megjelenik a Helikon kiadónál, hétszáz oldalnyi vers, s még ez sem a teljes életmű. Remek kiindulópont lehet viszont ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a szövegekhez. 

PostPin It!

Hazaszótár: Szívkör

Közzétette szerző

„Jöjjön bármilyen válság az igazi megoldás az, ha visszanyerjük, sajátként megéljük a gyakorlati tudást. Aki ma azt állítja, hogy tudja mi fog történni egy, öt vagy tíz év múlva, az hazudik.Egy dolgot viszont tudunk: a Jóisten segítségével a magyar gondolat ezer éven át megtartotta nemzetünket a Kárpát-medencében, tehát jó okunk van abban bízni hogy a következő ezer esztendőre is kitalálunk valamit” – fogalmazott mai jegyzetében Demeter Szilárd. A főigazgató szerint ehhez viszont az kell, hogy álljunk vissza a magyar valóságba, elevenítsük fel hagyományainkat, vegyük ismét birtokunkba az ezer és ezer esztendőn keresztül fölhalmozott bölcsességet és még az is szükséges, hogy lássunk túl a „mai kocsmán”, írjuk felül a mentális határainkat.

„Szerencsés az, akinek a szülőföldje és hazája egy országhatáron belül található. Szerencsétlen az, akinek se szülőföldje, se hazája, csak országa van. Nekünk, elszakított nemzetrészeknek nehéz volt megértetni, hogy milyen volt szeretni azt a hazát, aminek nem vagy polgára, amely lemondott rólad – és milyen nehéz szülőföldet tartani olyan országban, ami nem a hazád. És hogy mennyire jó érzés most már, évtizedek nemzetpolitikai építkezésének köszönhetően, ha otthonról hazamész. De az igazi tét még mindig a táv. Hogy szívben és fejben mekkora távot tudsz otthonként befogni. Mekkora a szívköröd. Az enyém most már Kárpát-medencényi. Szívem csücske Székelyföld, de szeretni tudom Pozsonytól Szabadkáig, Beregszásztól Gyuláig, örökségünktől a rögvalóig a teljes magyar világot. Nem azért, mert az enyém, hanem azért, mert a miénk. Lényeges különbség” – tette hozzá.

A teljes jegyzet itt hallgatható meg.

PostPin It!

Bemutatták Demeter Szilárd A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyvét a XXI. Század Intézetben

Közzétette szerző

G. Fodor Gábor, a kötet szerkesztője és az író jó barátja megannyi problémakört felsorakoztatva ismertette a könyv jellegzetességeit, így a feldicsérés, a mondanivaló és a fő mű problémája mellett a hazaszótár mibenlétének megjelölésére is kísérletet tett: „Szerintem ebben van egy rejtett szótár, ami nem külön szócikkekben van belefoglalva. A szülőföldről, a hazáról, a hazatérésről szól. Számomra ezek a legerősebb érzelmi motívumok a könyvben; hogy mit jelent a szülőföld, a hazatérés problémája. Nem akar csak okoskodni, nem akar csak a rációra hivatkozni, hanem van benne harag, van benne egyenesség. Kegyetlen egyenességgel beszél és van benne érzelem is, amit én hazaszerelemnek fordítok le. És ez mind betakarja, lefedi, becsomagolja azt a tudást, amivel Szilárd rendelkezik.” 

Gondolatmenetének zárórészében és az ezt követő beszélgetésben pedig főként a kötetben is megjelenő indiánlétet hangsúlyozta ki, mely a kultúra és a politika összemosódását, illetve az ebből adódó örökös vitát is bevonja az elmélkedésbe. – Amikor a kultúráról és a politikáról hallok másokat beszélni, az említettek mindig minőségjelzőkként kerülnek elő. Mintha a kultúra minőségjelző lenne. Holott Szilárd úgy fogalmaz, hogy akik vagyunk, ahogy élünk, amilyenek vagyunk, az a kultúra. Mi magyar indiánok vagyunk. Itt élünk, ez nem egy szállásterület, hanem ez a mi hazánk. És ez az érzelmi töltet hatja át az egész munkát – fogalmazott G. Fodor Gábor.

Békés Márton, Demeter Szilárd, G. Fodor Gábor, Ferkó Dániel

PostPin It!

Elindult az első Prózamaraton

Közzétette szerző

„A tizenkét éve sikeresen működő Versmaraton után rövidebb műfajain keresztül a kortárs próza is megérdemel egy olyan rendezvényt, amely ráirányítja a közfigyelmet az év legfigyelemreméltóbb prózai alkotásaira, teljesítményeire, és azok szerzőire” – mondta köszöntőjében Szentmártoni János író, költő, a Kulturális és Innovációs Minisztérium helyettes államtitkára.

Mint kifejtette, minden, ami az ember fantáziájában megjelenik, az vagy megtörtént már vagy előbb-utóbb meg fog történni. „Ezek a történetek biztos támaszai az emberiség önbecsülésének, önbizalmának, és abban való hitének, hogy képesek vagyunk felülemelkedni saját gyengeségeinken, feszegetni saját teljesítményünk határait, legyőzni önmagunkat, és példát mutatni a fiatalabb nemzedékeknek”.

Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója az eseményen arról beszélt, hogy el kell mondanunk történeteinket, mert azokat senki más nem tudja elmondani helyettünk, és az el nem mondott történetekből nem lesz sorsközösség. Demeter Platón barlanghasonlatával vezette fel gondolatait, párhuzamot vonva a filozófus példájában szereplő „rabok” és a mai szemlélődő ember között. 

PostPin It!

Debrecent nézte és Debrecen visszanézett rá: hazatalált Térey hagyatéka

Közzétette szerző

Négy év telt el halála óta, azóta hagyománnyá nemesedett, hogy szeptember közepén az író, költő előtt tisztelegnek, s művein keresztül kiemelten foglalkoznak azzal, mit is jelent debreceninek lenni, mit jelent a debreceniség, hogyan kötődnek a városhoz, a hagyományokhoz. Ezek azok a kérdések, amelyek az írót is rendkívüli módon foglalkoztatták: műveiben és magánéletében is, és ez a kettő ért össze az idei Térey Könyvünnepen emlékhelyének átadásával.

Június végén érkezett a hír, hogy az özvegy, Harmath Artemisz úgy döntött, a budapesti, Viza utcai írólakás tárgyi hagyatéka teljes egészében költözik a cívisvárosba. (A döntés hátteréről Harmath Artemisszel készített interjúnk itt olvasható.) Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójának javaslatára Harmath Artemisz Debrecen kultúrájáért felelős alpolgármesteréhez, Puskás Istvánhoz fordult tanácsért, aki hamarosan megoldást is talált az állomány elhelyezésére. Azt biztos kezekbe, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár gondozására bízta, akik a legmegfelelőbb hajlékot, Térey fiatalkorának legkedvesebb kiskönyvtárát jelölték ki a személyes tárgyak otthonául. Egy emlékhelyet hoztak létre, ami a jövőben egy kis kulturális központtá nőheti ki magát: lehetőséget teremt a kutatóknak elmélyedni a személyes tárgyakon keresztül is az életműben, és otthont ad a helyi irodalmi szcénának is rendezvényeik lebonyolítására.

Harmath Artemisz, az író özvegye gyermekeivel

PostPin It!

„Kulturális értékeket csak közösségek tudnak emlékezetben tartani” – Ősszel nyílik Debrecenben Térey János lakásmúzeuma

Közzétette szerző

A szeptemberi Térey Könyvünnepre nyílik meg Térey János debreceni lakásmúzeuma, amely a József Attila- és Babérkoszorú díjas író és költő tárgyi hagyatékát mutatja be. A kiállítás eleven tér lesz, „békebeli zóna”, ösztöndíjas, illetve rezidenciaprogramokkal és egyéb kortárs irodalmi rendezvényekkel. Harmath Artemisz irodalomkritikussal beszélgettünk.

Ha lakásmúzeumba kerül Térey János tárgyi hagyatéka, melyik életszakasz állapotát kívánja a kiállítás reprezentálni? A debreceni gyerekkort és a kamaszkort? Vagy ebben benne van a Vizafogó-féle dolgozója is?

A Viza utcai írólakás tárgyi hagyatéka egy az egyben utazik Debrecenbe. Ez az érett felnőttkor, a gyerekkor relikviáival.

PostPin It!

Demeter Szilárd: Gondolatok a könyvtárgyban

Közzétette szerző

Két történetet mesélnék el a mai tételmondatom megtámasztása érdekében.

Gyermekkoromban a kommunista diktatúrában a könyv olcsó terméknek számított, csatolt áruként adták, vettél egy halfasírtot, kaptál hozzá könyvet is. Ráadásul nemigen volt más szórakozási lehetőségünk, fociztunk, verekedtünk, olvastunk. Itt egy picit elbizonytalanodtam, hogy indokolt-e a többes szám első személy, mindenesetre mi a testvéreimmel olvastunk. Édesanyám kitörési stratégiájának sarokpontja épp az olvas(tat)ás volt, úgy gondolta, hogy az olvasás által lesz esélyünk jobb életet élni, mint amilyen nekik jutott – és most mennyire hülyén hangzik – osztályrészül. Lehet, hogy igaza volt, mindenesetre engem ez kevésbé motivált. Azért olvastam és olvasok, mert szenvedélyesen szeretek olvasni, számomra öncélú élvezet. Ezért egészen 2008-ig még az sem érdekelt, hogy milyen a könyv kiállítása, se a borító, sem a tipográfia nem számított, a betűk által közvetített tartalom levált a könyvtárgyról. A könyv csupán hordozó volt, jobb esetben csillagkapu. Csak annyi volt a fontos, hogy működjön.

Arra, hogy egy könyv tárgy is, annak minden esztétikai és metafizikai utalásegészével, csak 2008-ban döbbentem rá. Tizenöt évvel ezelőtt az akkori feladatköröm részeként kollégáimmal Biblia-kiállítást installáltunk az Európai Parlament brüsszeli kaptárában A Könyv címmel. Ősnyomtatványok sorát, az összes európai nyelven kiadott Bibliákat gyűjtöttük össze Nagyváradon, hurcoltuk keresztül fél Európán egy GPS-t követve, majd a belga Királyi Könyvtár kölcsönvitrinjeiben sorakoztattuk fel. Érdekes kihívásnak bizonyult, ugyanis a kiállítás kurátora az utolsó métereken eltűnt, nem értük utol, a főnökünk meg annyit mondott, hogy oldjuk meg. Ott álltunk ketten a kollégával, ő reklámgrafikus, akkor én még gyakorló filozófus, szépreményű egyetemi oktató, néztük a rengeteg Bibliát, találd meg a rendet Isten szavában, pláne ha nyelveken szól.

PostPin It!

Petri György különbözése – a költőélet hányattatásai a rendszerváltozás előtt és után

Közzétette szerző

Petri György különbözése – ezzel a címmel jelent meg átfogó interjúkötet a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Kertész Imre Intézet és a Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány gondozásában. A könyv a PIM archívumának mindeddig kiadatlan hanganyagának leiratát adja közre: Tasi József irodalomtörténész nagyjából két hónap alatt készített életútinterjút 1993–94-ben a költővel. Ebből egy 17 és fél órás felvétel született, eredeti leirata 274 oldal terjedelmű. Ha csak a számok bűvöletében maradunk, már azokból is kitűnik, a kötet milyen ritkaságként áll a 20. századi irodalomtörténet kutatásában.

Ugyanakkor a könyv érdeme nem pusztán egy – többek közt József Attila- és Kossuth-díjjal elismert – költő életének intim közelségből való elmesélése, történetének újra élővé tétele. A Petri György különbözése a személyes és alkotói életút restaurálásán túl korképet is nyújt a 20. század második felének politikai, közéleti, szellemi viszonyairól Magyarországon. Legalábbis ennek szánják a szerkesztők és kiadók a kötetet a június 5-én a Kertész Imre Intézetben tartott bemutató tanúsága szerint. Az eseményen Szabó Tamás programigazgató ezt a vonatkozást domborította ki köszöntőjében:

„Sok olyan leírás van a magyar kommunista rendszerben lévő ellenzéki szerepvállalásról, ami hiteles, de nem ad elég nagy felbontású képet. Ez az interjúkötet szerintem olyan felbontású kép, amiben nem látszanak a pixelek. Részben a személyes szűrő miatt, részben pedig azért, mert ez a személyes szűrő az a Petri György, akinek lényeglátása és sallangmentessége iszonyatosan nagy érzékenységgel vegyül.”

PostPin It!