Szabó Magda, Kosztolányi Dezső, Jékely Zoltán műveikben foglalkoznak a délolasz várossal, Márai Sándor pedig 1948 és 1952 között, emigrációja alatt élt itt, lakóhelyét, a Posillipo negyedet a nápolyi Rózsadombnak hívta.
Nemes Nagy Ágnes az 1947/48-as ösztöndíjával járt Nápolyban. A költőnő Fák című versében megtalálható Mozdíthatatlan függönyök kép akár ennek az állomásnak a mottója is lehetne, hisz a nap folyamán nemcsak egy versfordító szemináriumon találkozhattak ezzel a sorral a hallgatók, hanem az esti, nagy sikerű Egy másik Róma előadáson is, ahol a díszlet meghatározó elemét fehér, áttört csipkefüggönyök és áttetsző kristályok adták.
Nápoly Nemes Nagy Ágnes mitológiájának része: nemcsak a várost látta és ismerte, de az olasz kultúra is kézzelfoghatóvá vált számára a helyszíni tapasztalással.