“Barbár ugyanis elsősorban az, aki hisz a barbárságban”
(Claude Lévi-Strauss)[1]
Magyarországra, és ezen belül a magyar értelmiségre is alapvetően jellemző a befelé fordulás illetve, ha valamerre fordul ezen kívül esetleg a tekintet, az a Nyugat, azaz Nyugat-Európa és Észak-Amerika. Ennek megvannak persze a történelmi okai, de a mainstream médiában is egyértelmű túlsúlyban van ez a beállítódás, minden más égtáj felé minimum gyanakodva tekintenek többnyire a sajtómunkások és véleményformálók is. Ezek után a korszellemmel való szembeszegülés valamilyen mértéke kell ahhoz, hogy valaki csak azértis más égtájak felé forduljon komoly elszántsággal. Kitűnő alkalom nyílt most erre a Néprajzi Múzeumban, amelynek tárlatán Claudia Andujar, a részben magyar származású fotográfus és emberi jogi aktivista életművével találkozhatunk.