Azt mondják, aki Petőfi nyomába ered, annak az 1849-es csata helyszínét, az Ördög-patak Segesvár határában húzódó völgyét kell felkeresnie. Egyedül nehezen találnánk meg az egykori harcmezőt, ezért úgy döntünk: arra kérjük a hely ismerőjét, Szabó Józsefet, hogy kalauzoljon bennünket. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke, az emlékház gondnoka készséggel áll rendelkezésünkre. Autóval indulunk, és a Fehéregyháza határában húzódó dombok felé kanyarodunk. Idegenvezetőnk útközben arról mesél, hogy már gyermekként is szeretett volna minél többet megtudni Petőfiről. Nem csak azért, mert a tanárai kisiskolás korától az ő szellemében nevelték, hanem mert a költő titokzatos eltűnésének története lenyűgözte, és kíváncsi volt, a Haller család miért éppen a házuk szomszédságában emelt emlékmúzeumot a tiszteletére.
Szabó József a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke és a ház gondnoka
Leparkoljuk az autót, és a református temető mellett felkapaszkodunk az erdők irányába. Zord az idő, északi szél vág az arcunkba. Lassan magunk mögött hagyjuk a falu zajait. Sehol egy lélek, lihegünk a kaptatón. A fák recsegnek-zúgnak. Aztán hirtelen minden elcsendesedik, mintha az erdő is visszafojtaná lélegzetét, hátha meghalljuk a 174 évvel ezelőtti csata zaját. – Itt, az Ördögerdő alatt állt fel a hadtest balszárnya, itt zajlott a szomorú végkifejlet – magyarázza kísérőnk. – Lüders tábornok, az ellenség vezére Marosvásárhely irányából várta az erőteljesebb támadást, ezért már az ütközet reggelén megosztotta seregét, és az egyik felét a marosvásárhelyi oldalon pihentette. Bem azt hitte, valamennyi orosz csapat harcba szállt, és úgy ítélte meg, hogy a balszárnyon törésre viheti az ütközet sorsát, de mivel a segítségként várt két ezred nem érkezett meg, arra kényszerült, hogy a jobbszárnyról három székely századot átirányítson a másik szárny erősítésére. Lüders a csapatok mozgásából arra következtetett, hogy nem kell újabb magyar seregekkel számolnia, ezért nyomban bevetette addig pihenő egységeit, amelyek alig egy-két órás küzdelemmel eldöntötték az ütközet sorsát – mondja József.