Idegenek próbálják meggyőzni egymást egy tóparti kunyhóban arról, hogy hamarosan itt a világvége, ha egyikük nem hal meg önszántából, ami persze némi ellenállásba ütközik. M. Night Shyamalan ezúttal is a természetfelettivel riogat minket, miközben lecsupaszítja az emberi lelket és odadobja az apokalipszis négy lovasának. A Kopogás a kunyhóban komplex mozi, talán egy kicsit sok gondolatot zsúfol be a négy fal közé, de ügyesen állja sarat.
Archívum címkék: filmkritika
A sziget szellemei – kritika
A múlt század húszas éveiben nem messze az ír szárazföldtől egy néhány száz lelkes kis szigeten valaki egyszer csak úgy dönt, nem kér többet a legjobb barátjából. Az okokat vizsgálva az itt élők furcsa világa köszön ránk a vásznon az Erőszakik összeszokott, remek gárdája által elmesélve. Lassú sodródás, fájóan őszinte humor, csendes erőszak, nagyszerű színészi alakítások, ezt tudja A sziget szellemei.
Kötelező filmek: Az elefántember
David Lynch munkásságáról köztudott, hogy meglehetősen abszurd, absztrakt, félelmetes és mindezekkel együtt néha bizarrul vicces filmekkel van tele filmográfiája. De mint minden rendezőnek, így neki is van két olyan műve, ami kilóg a sorból. Az 1999-es Straight Story mellőz mindenfajta olyan trükköt, ami jellemzi Lynch filmjeit és elejétől a végéig két lábbal a földön jár. És ha nem is száz százalékban, de Az elefántember is egy „normális” film.
Babylon – kritika
A Babylon háromórás játékideje nincs maradéktalanul kihasználva, de amikor beránt, akkor tényleg beránt, Margot Robbie pedig akkorát megy, hogy minden kételkedőt meggyőz páratlan tehetségéről. Ha csak az első 45 és az utolsó 5 perc készül el, már maradandó filmélmény.
Stayin’ Alive ‒ A platform
Az életben maradásért folytatott, olykor minden szabályt felülíró küzdelem, valamint az elzártság és annak az emberi pszichére tett hatása régóta visszatérő téma nem csupán a filmművészetben, de a szépirodalomban is. Elég csupán a témakör egyik legismertebb történetére, William Golding A Legyek ura című, 1954-ben megjelent regényére és annak azonos című filmadaptációjára (Lord of the Flies. […]
A Fabelman család – kritika
A Fabelman család a megvalósult álmokról szól, melyekért olykor nagy árat kell fizetnünk, de néha még ennek tudatában is érdemes megvalósítanunk őket és velük együtt önmagunkat.
Cyrano – kritika
A külső vagy a belső értékek számítanak, ha szeretünk valakit? Elég-e egy kapcsolathoz a kölcsönös vonzalom és meddig tartható az, ha mást akarunk az élettől, mint a párunk? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Edmond Rostand 1897-es drámája és a legutóbbi 2021-es musical, a Cyrano is.
Az ember, akit Ottónak hívnak – kritika
A svéd változat után itt az amerikai is. Az ember, akit Ottónak hívnak nem másolja szolgai módon az eredetit, de lényegi mondanivalóját tekintve hasonló érzéseket és gondolatokat oszt meg velünk. Tom Hanks meg eleve az a fickó, akit meg csak szeretni lehet.
A szerelem tüze – kritika
A Disney+ csatornán kellemes meglepetésként egy remek dokumentumfilmet nézhetünk meg a vulkanológus Krafft-házaspárról, akik a 60-as évek végétől negyedszázadig örvendeztette meg nagyrészt Nyugat-Európát a fantasztikus felvételeikkel. A szerelem tüze ügyesen kiemeli a vulkánok enyhe földönkívüli hangulatát, némi Wes Andersonos érzéssel vegyítve.
Halványkék szemek – kritika
A Halványkék szemek fagyos krimi lehetne, de sajnos több helyen felenged, a pazar szereplőgárdán viszont nem múlik semmi.
Kötelező filmek: Az út éneke
Martin Scorsese és Christopher Nolan is azt nyilatkozta, hogy Az út éneke minden idők egyik legjobb filmje.
A titokzatos nő – kritika
Erotika és erőszak helyett romantika és nyomozás: Park Chan-wook rendhagyó szerelmi története csavaros, néhol meglepő és bár Cannes-ból elhozta a legjobb rendezés díját, azért nem oly izgató, mint A szobalány és nem is kalapál el úgy, mint az Oldboy – ehelyett megajándékoz az utóbbi idők egyik legszebb és legfelkavaróbb fináléjával.
Átjáróház – kritika
Madarász Isti rendező az, akivel bármilyen interjúja jelenik meg, nekem muszáj elolvasni vagy megnézni. A belőle áradó filmszeretet, az ahogyan a forgatásról, a filmkészítés legapróbb részleteiről tud beszélni, hihetetlenül lelkesítő. Aki ilyen szinten szereti a munkáját, és minden nyűg ellenére gyakorlatilag játékként éli meg, az biztos, hogy bármit is tesz le az asztalra, abból sütni fog a szenvedély. Így van ez a második mozifilmjével, az Átjáróházzal is.
Fehér zaj – kritika
Noah Baumbach a sok-sok apró dráma után most kipróbálta magát egy nagyköltségvetésű, katasztrófafilmes elemeket sem nélkülöző filmben is. Kérdés, hogy mennyire fekszik neki ez a műfaj. A Fehér zajt látva nem igazán.
Mit látunk valójában? ‒ Forráspont
Az utóbbi években közkedveltté váltak az éttermekben vagy azok konyháin játszódó, ételkülönlegességeket felvonultató, kiemelt esztétikai jelentőségű gasztrofilmek, melyek az otthoni rutinszerű főzőcskét professzionális közegbe helyezve látványos és könnyed kulináris élménnyé teszik. Számos oldaláról megismerhettük már a vendéglátás felfokozott légkörű világát, így jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi az, amiben a tavalyi év brit függetlenfilmes […]
Fortune hadművelet – A nagy átverés – kritika
Előbb a Covid, majd az orosz-ukrán háború tett be a produkciónak, de most itt van a Fortune hadművelet – A nagy átverés, noha Guy Ritchie jegyzi, különösebb hírverés nélkül érkezett meg a mozikba.
Rendszerhiba – Forráspont
Philip Barantini brit filmrendező 2019-es Forráspont (Boiling Point. Philip Barantini, 2019) című rövidfilmjének cselekménye egy széthullás határán álló séf (Stephen Graham) és hektikus munkahelye, egy étterem körül bonyolódik. A 22 perces, a karácsonyi időszakban ezerrel pörgő személyzet kálváriáját lefestő fesztiváldíjas alkotásból a rendező két évvel később azonos címmel egysnittes, egészestés játékfilmet készített, amelynek főszerepét szintén […]
Tőrbe ejtve – Az üveghagyma – kritika
2019-ben a Tőrbe ejtve váratlan sikert ért el a mozikban remek szereplőgárdája és csavaros története nyomán. Rian Johnson ezzel együtt megalkotott egy kissé piperkőc magánnyomozó, Benoit Blanc karakterét, akit szándékában állt további nyomozásokba bevonni. Most a Netflix jóvoltából megérkezett a második krimi, Az üveghagyma. Látva, nem bánjuk, hogy majd jön a harmadik is.
Egy este egy snittben ‒ Forráspont
Mindig izgalmas dolog mélyebben bepillantani egy olyan világba, amelyről ugyan van némi ismeretünk, ám a felszín mögötti, belső működéséről csupán keveset tudunk. Így például nem véletlen a procedurális sorozatok ‒ többek között a Doktor Murphy (The Good Doctor. David Shore, 2017‒), a Monk ‒ Flúgos nyomozó (Monk. Andy Breckman, 2002‒2009) vagy a Dr. Csont (Bones. […]
Feketedoboz – kritika
Volt idő, nem is olyan régen, mikor a francia filmgyártás nagyon erősen jelen volt a hazai mozikban. Manapság viszont alig van bármi, ami figyelemre méltó lenne. A Feketedoboz azonban mindenféle modern filmkészítés ellenére olyan tartalommal rendelkezik, amit jó értelemben véve régimódinak is nevezhetünk.