Best WordPress Hosting
 

Angyali szoprán és szeszélyes tigris egy személyben

Maria Anna Cecilia Sofia Kalogeropulos görög bevándorlók gyermekeként született New Yorkban. Gyógyszerész apja az amerikaiak számára nehezen kiejthető nevet előbb Kalosra, később Callasra rövidítette. A csodálatos hangú, rendkívüli hallású kislányt anyja már ötévesen éneklésre fogta, hiába tiltakozott az kézzel-lábbal. Szülei válása után, tizennégy évesen anyjával Görögországba költöztek, ahol képzetlen hangja miatt nem vették fel a konzervatóriumba, így a spanyol koloratúrszoprán, Elvira de Hidalgo növendéke lett. Pályafutása 18 évesen az athéni operaházban, Suppé Boccaccio című vígoperájának egy kis szerepével kezdődött; 1942-ben a Tosca címszerepébe beugorva már hatalmas sikert aratott.

1945 őszén meghallgatást kért a híres New York-i Metropolitan Operában, ahol a Fidelio és a Pillangókisasszony főszerepét ajánlották fel neki, de mivel a szeszélyes és ekkor még túlsúlyos Callas inkább az Aidát és a Toscát szerette volna, széttépte a papírt. A Chicagóból kapott szerződést elfogadta, de a társulat a premier előtt megszűnt.

Megkeresték viszont Olaszországból, és 1947-ben a Veronai Arénában Ponchielli Giocondájának címszerepében debütált. Nem sokkal később feleségül ment a nála 30 évvel idősebb Giovanni Meneghini téglagyároshoz, aki impresszáriója is lett. Zenei téren Tullio Serafin karmester vette szárnyai alá, színészi képességei kibontakoztatásában pedig a rendező Luchino Visconti volt segítségére. 1951-ben mutatkozott be a milánói Scalában. Mexikóban egy hónap alatt énekelte el a torokpróbáló Normát, Aidát és Toscát. A hangjától lenyűgözött Arturo Toscanini neki adta a Lady Macbeth címszerepét; a Metben 1956-ban Bellini Normájában mutatkozott be. Legnagyobb vetélytársa Renata Tebaldi volt, rivalizálásuk az operabarátokat is két táborra osztotta.

140 éves a New York-i Metropolitan Opera

Az 1840-es években New Yorkban már négy színház repertoárján szerepeltek operák, majd 1854-ben megnyitotta kapuit a négyezer néző befogadására alkalmas Zeneakadémia, ahol már csak zenedrámákat adtak elő. Az operaszerető előkelő New York-i családok 1880 áprilisában társaságot alapítottak, hogy saját bejáratú operaházat és társulatot hozzanak létre. A Morgan, a Roosevelt, az Astor és a Vanderbilt család nem kímélte pénztárcáját, így épülhetett meg 1883-ra az Old Metként emlegetett, 3625 ülőhellyel és 224 állóhellyel rendelkező operaház a Nyugati 39. utca és a Broadway sarkán. Az október 22-i nyitóelőadásra egy igazi világhírességet, Christina Nilsson svéd szopránt sikerült megnyerniük, az első évad azonban csúfos anyagi veszteséggel zárult. Az egész háztömböt elfoglaló jellegtelen, inkább gyárnak kinéző épület 1892-ben leégett, emiatt a szezont félbe kellett szakítani. A következő évadot már az újjáépített operaházban kezdeték.

Kezdetben a darabokat olaszul, majd németül énekelték, csak később vált megszokottá, hogy minden operát eredeti nyelven adnak elő. Az érdeklődést a világ leghíresebb művészeinek szerepeltetésével fenntartó Metropolitan aranykora a 19. század utolsó évtizedében kezdődött. 1903-ban aztán megérkezett a legnagyobb csillag, a tenorkirály Enrico Caruso, aki majd negyedszázadon át „uralkodott” New Yorkban. A Metropolitanben még az is előfordulhatott, hogy egyik este Arturo Toscanini, a következő nap pedig Gustav Mahler vezényelte a zenekart.

Az osztrák születésű brit impresszárió, Rudolf Bing igazgatói székbe kerülésével 1950-től modernizálták az opera működését, az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál alapítója és első igazgatója egészen 1972-ig állt az intézmény élén. Az üzleti jellegű döntések mellett Sir Rudolf hozta el New Yorknak Maria Callast, Renata Tebaldit, Joan Sutherlandet, Mario del Monacót vagy éppen Montserrat Caballét. A pulpituson olyan karmesterek álltak, mint Dimitri Mitropoulos, Reiner Frigyes (aki 1949–1953 között az intézmény vezető karmestereként működött) és Herbert von Karajan. A politikai korlátokon felülemelkedve 1955-ben lépett színpadra az első afroamerikai énekesnő, Marian Anderson; őt idővel Leontyne Price követte.

Angelina Jolie-val dolgozik új életrajzi filmjén a Spencer rendezője

A chilei Pablo Larraín ismét életrajzi filmen dolgozik. Natalie Portman és Kristen Stewart után most Angelina Jolie-nak néz ki Oscar-jelölés? Talán nem meglepő, hogy a Jackie Kennedy fontos életeseményét feldolgozó Jackie, valamint Diana hercegnőről szóló Spencer után Maria Callas énekesnőről szóló film címe Maria lesz. Pablo Larraín ezzel folytatja munkásságát, amelyet az utóbbi hat évben […]

The post Angelina Jolie-val dolgozik új életrajzi filmjén a Spencer rendezője appeared first on Filmtekercs.hu.