Kezdjük a Psota-bibliográfiával. 2018-ban jelent meg a Psota Irén Alapítvány gondozásában a Balassi Kiadónál a fotókkal gazdagon illusztrált Irén, te édes! – In memoriam Psota Irén, amelyben a színésznőt Keleti Éva különösen érzékeny lencséjén és kollégái visszaemlékezésein keresztül ismerhetjük meg.
Üllői út, FTC-stadion, 1959. A színpadon Psota Irén színművésznő és a Magyar Rádió tánczenekara.
Fotó: Fortepan/Barbjerik Ferenc
A nevetlen, titkos gyökereknek raja erősebb, mélyebb földbe ás a címe a negyedik POKET versantológiának, amelynek anyagát Horváth Panna és Juhász Anna válogatta az elmúlt egy évben. A versek most is szerzők szerinti abc sorrendben vannak, így egymás mellett szerepelnek klasszikus és kortárs költemények, ez pedig izgalmas áthallásokat, összecsengéseket szül.
A bemutatón Vecsei H. Miklós elmondta, hogy a #poketközösség egyik fontos üzenete továbbra is az egymásra figyelés és a kettészakítottság megszüntetése.
„Magunkra maradtunk, kevés a megbízható példakép, akik vezetnének minket, fognák a kezünket. Azonban az íróink, a költőink olyanok, akiknek az írásaikban megbízhatunk”. A POKET ötletgazdája szerint az irodalom segít abban, hogy felemeljük a tekintetünket és elkezdjünk más tekintetekre vadászni.
Számítottál rá, hogy négy éven át nemcsak hogy élni fog a Poket, hanem mostanra havonta tízezres nagyságrendben adtok majd el könyvet?
Számokkal nem szoktunk dobálózni, de valóban elfogy több ezer könyv, és ez arról a hatásról beszél, amit sikerült kiváltani.
Azt mondod, nem szeretsz számokról beszélni, pedig a víziód eredményességét jelzik. Sokszor elmondtátok Grecsó Krisztiánnal, hogy ebben egyedül te hittél – mégis megélt négy évet, és működik.