Vannak rendezők, akik a független szcénáról jőve tagozódnak be a hollywoodi rendszerbe. Vannak, akik vállalják az örök kívülállói létet és hogy máshonnan kell összekaparni kis pénzt, kis filmre. De van olyan, aki úgy tud az elitligába bekerülni, hogy közben nem veszíti el azt, ami imádott kultdirektorrá avatta? Sam Raimi látványos hajtűkanyarokat megtevő, négy évtizedes pályafutása […]
The post A filmvászon ördögi komédiása – A Sam Raimi portré (1. rész) appeared first on Filmtekercs.hu.
Kilencéves volt, amikor apját, egy szinte bigottan vallásos lapkiadó-diplomatát kínai konzullá nevezték ki. Az ötgyermekes család ezután egy ideig Hongkongban, majd Sanghajban élt. Hazatérve a kaliforniai Ojaiban telepedtek le. Wilder az átlagost meghaladó műveltségével és intellektusával kilógott iskolatársai közül, akik a legváltozatosabb módokon gyötörték, ő pedig a könyvtárban talált menedéket.
A nyomasztó középiskolai évek után rövid katonai szolgálat, majd az Oberlin College következett, ahol görög és római klasszikusokkal foglalkozott. A Yale Egyetemen töltött évek során született meg első darabja, a The Trumpet Shall Sound.
Diplomájának megszerzése után, 1920-ban Rómába utazott régészetet tanulni, majd New Jersey-ben egy középiskolában tanított francia nyelvet. 1926-ban bölcsészdoktori fokozatot szerzett francia irodalomból a Princeton Egyetemen. Ugyanebben az évben jelent meg első regénye, a Kabala, s egy kísérleti színházi társulat bemutatta első darabját is.
Az amerikai akciófilm koronázatlan királya vagy a műfaj megcsúfolója? A legőszintébb popcornfilmes vagy cinikus, pénzhajhász trükkhalmozó? Hívták már a vulgaritás auteurjének, a celluloid antikrisztusának, filmjeire mégis dől a nép, sajátos stílusa azonnal felismerhető, őszintén felvállalja magát és azt, amit árul. Íme, Michael Bay, a világ egyik legmegosztóbb rendezője, a tömegízlés és művészet vitájának örök résztvevője. […]
The post A pirotechnika Michelangelója – A Michael Bay-jelenség appeared first on Filmtekercs.hu.
A walesi Newportban született, de iskoláit már Londonban végezte. Festményeiből huszonkét évesen rendezte meg első kiállítását, de végül mégis a film mellett döntött: a legenda szerint azután, hogy megnézte Ingmar Bergman A hetedik pecsét című alkotását. Dolgozott filmszerkesztőként és vágóként, első kísérleti jellegű rövidfilmjeit 1966-ban készítette el. Egyikük sem mondható szokványosnak: forgatott temetőben, a Waterloo pályaudvarra befutó utolsó gőzmozdony útját pedig mechanikus balettként dolgozta fel.
Első egész estés játékfilmjét negyvenévesen készítette, s A rajzoló szerződése (1982) egy csapásra elismert rendezővé tette. A kritikusok úgy értelmezték, hogy a 17. században játszódó történetben a szeretet és a halál kettősségét boncolgatta, de ő ezt badarságnak minősíti. Greenaway szerint ugyanis a mai értelemben vett szeretet fogalma csak mintegy kétszáz éve létezik, ő a szex és a halál témáját vitte filmvászonra.
Ezután a brit tévé számára készített dokumentumfilmeket híres zeneszerzőkről, mint Philip Glass és John Cage, rövidfilmeket forgatott és tíz operalibrettót írt. A zenéhez később is visszakanyarodott, 2017-ben feleségével nemzetközi operadíjra jelölték a Schiller: Az orléans-i szűz című műve nyomán született Verdi-opera, a Giovanna d’Arco színpadra állításáért.
New Yorkban született ugyanazon a napon, mint a filmtörténet egy másik óriása, az orosz rendező, Andrej Tarkovszkij. Perkins korán elhatározta, hogy apja nyomdokaiba lépve maga is színész lesz. Savai szerint nem akart önmaga lenni, de nagyon jól érezte magát valaki másként. A sármos és tehetséges fiatalember alig húszévesen kapta első főszerepét, A színésznő című filmben Spencer Tracy oldalán mutatkozhatott be. A forgatás kedvéért félbehagyta színi tanulmányait, de két évtizeddel később, immár világsztárként mégis átvehette diplomáját.
Hollywood nem vonzotta, inkább visszatért New Yorkba. Ő is pályázott a rendező Elia Kazannál az Édentől keletre főszerepére, de azt végül James Dean kapta meg, ám Kazan beajánlotta a Tea és vonzalom című Broadway-darabba. Ebben egy homoszexuális diákot alakított, kirobbanó sikerrel, s újabb felkéréseket kapott.
Két alkalommal jelölték a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjra. Leghíresebb színpadi munkája Peter Shaffer Equusa volt, amelyben először a fiút játszotta, majd idővel Richard Burtontől vette át a pszichiáter szerepét. Az énekesi karrier esélye is megcsillant előtte, 1957-ben egy kislemeze felkerült a slágerlistára, és szerződtette az Elvist is foglalkoztató RCA lemezcég.