Best WordPress Hosting
 

Tíz portré a halhatatlanságról

Tolnay Klári

A sok évtizeden át töretlenül népszerű színésznő huszonöt éve, 1998. október 27-én hunyt el. Ifjú partnere, Huszti Péter csodákat mesélt közös próbáikról, Tolnay Klári végtelen pontosságáról, munkabírásáról, amivel élete utolsó idejében is elkápráztatta kollégáit. Fiatalon bájos volt, nagy, csodálkozó szemmel nézett a világba, de nyolcvanévesen is szép maradt. Emlékét nemcsak a mohorai emlékház, a róla elnevezett Tolnay-szalon, a Madách Színház parányi játszóhelye vagy a nevét viselő emlékérem, sem csupán a századik születésnapjára kibocsátott postai bélyeg őrzi, hanem a közönség is. Azok is, akik nem látták színházban, de láthatják újra és újra játszott filmjeit, televíziós szerepeit. Azon színészek egyike, akiknek varázsos lénye benne él a köztudatban. Tehetségét számos díjjal, köztük kétszer Kossuth-díjjal, díszpolgárságokkal jutalmazták, és neve ott van a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai között is.

Szakonyi Károly ebben az írásában idézte fel alakját.

Egy szekérderéknyi vidámság száz vagon keserves sóhajtás helyett – 120 éve született Rideg Sándor, az Indul a bakterház írója

„Mert tuggya meg ország-világ, hogy én mindig jó szándékú gyerek voltam, csak mire a végire értem a szándékomnak, esett bele a fene.”

Törtelen látta meg a napvilágot 1903. február 12-én. Édesapja uradalmi béres volt, ezért ő maga is így dolgozott húszéves koráig. Öt elemit végzett csupán, utána pedig – híján a továbbtanulási lehetőségeknek – csikósnak állt, de volt katona, majd a Tanácsköztársaság bukása után gyári munkás, vasúti altiszt, péklegény a fővárosban.

„Konc bácsival megbeszéltük, hogy könyvet írunk a bakterházról. Ő előre ír egy előszót, én meg hátra. A ténsasszony nevit is kiírjuk, de csak kisbetűvel: őrá kár lenne a sok téntát pocsékolni.”