A folyómentés mint mára elsődleges hivatása kapcsán felvetődik a kérdés, hogy miként vélekedik a szemétről és a szemetelési kultúránkról általában?
Az emberiség nagyon kevés időt kapott arra, hogy megtanuljon együtt élni azzal a rengeteg csomagolóanyaggal, ami körülvesz minket. Ahhoz képest, mennyi időnk volt arra, hogy megtanuljuk például a fával való együttélést, a műanyagokkal ugyanerre csak nagyon kevés időt kaptunk, így nem is igazán tudjuk, hogyan bánjunk velük. Egy tanulási folyamat legelején vagyunk. És ez nem csak a fogyasztók hibája, hiszen olyan mértékben kapjuk ezeket a természetre káros termékeket és tárgyakat, hogy nem tudtunk még hozzájuk alkalmazkodni. Csak reménykedni lehet abban, hogy ezen lehet változtatni. Ahol azt látjuk, hogy nem szemetelnek, ott minden esetben nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra, az emberek meggyőzésére, amit az egyetlen útnak tartok.
A külföldi, még javarészt autentikus kultúrájúaknak tartott kiemelt turistaparadicsomokban is az tapasztalható, hogy óriási szemétmennyiség halmozódik fel. Míg néhány korosztállyal korábban még eldobható, természetes eredetű hulladékuk volt, az mára kicserélődött, éppen ezért meg kell tanítani az embereket az újfajta hulladék kezelésére. A kókuszdió héja még lebomlott a kiskert végében lévő szemétkupacon, és ugyanígy nálunk is, az étkezési hulladékot felhasználtuk a kertekben, a háziállatok etetésekor. Általában másként kell gondolkodnunk a saját hulladékunkról?