Avignonban született 1912. február 20-án. Jogász édesapja színház- és irodalomszerető ember volt, ifjúkorában színházi kritikákat írt különböző újságokba. A kis Pierre csendes, visszahúzódó gyerek volt, apjához hasonlóan szerette a könyveket és a sakkot is. Iskoláit szülővárosában végezte, majd Párizsban mérnöki tanulmányokat folytatott. Diplomájának megszerzése után, 1936-tól technikusként egy gumiültetvényen dolgozott Malajziában. A második világháború kitörése után jelentkezett az indokínai francia hadseregbe, Szingapúrban titkos ügynöknek és szabotőrnek képezték ki, ezután Kínában, Burmában és Indokínában segítette a francia ellenállást, mauritiusi születésű üzletembernek adva ki magát. 1943-ban japán fogságba esett és életfogytig tartó kényszermunkára ítélték – az embertelen körülmények között született meg benne a Híd a Kwai folyón című regényének alapötlete. 1944-ben sikerült megszöknie, hamarosan már a brit különleges erők kötelékében szolgált Kalkuttában.
A háború után egy ideig még a gumiiparban dolgozott, majd visszatért hazájába, ahol szolgálataiért több kitüntetést is kapott. Egy hirtelen döntéstől vezérelve úgy határozott, felhagy a mérnöki munkával és az irodalomnak szenteli magát. Párizsba költözött és írni kezdett; 1950 és 1992 között szinte minden évben publikált egy művet. Első regénye – egy háborús kémtörténet – William Conrad címmel jelent meg 1950-ben.
Boulle több mint harminc könyvet írt, ezek rendre sikert is arattak, többet közülük meg is filmesítettek. Művei nagy része Délkelet-Ázsiában szerzett tapasztalataira épül, és sikeresen vegyíti a kalandot a lélekelemzéssel. Történetei politikai, filozófiai háttérbe ágyazva vizsgálják az emberi magatartás, a kötelességteljesítés helyes és helytelen értelmezésének problémáját.