Best WordPress Hosting
 

A bányász, aki csillagokról álmodott – A Minecraft és a Végvers univerzuma

A játéknak, amely időben és térben elhatárolt, úgynevezett „varázskörön” belül zajlik, számos ismérvét sorolja fel. Ezek közül az egyik legfontosabb az, hogy szigorú szabályokhoz kötött: aki nem követi ezeket szabályokat, az játékrontó, következésképp kizárható a játékból.

A videójátékok, bármilyen fiatal médiumról is van szó, megfelelnek ezeknek a kritériumoknak. Akár ellenségeket kell legyőznünk, világokat megmentenünk, birodalmakat felépítenünk, futurisztikus járművekkel versenyeznünk, logikai feladatokat megoldanunk, mindezt szabályok betartásával tesszük, melyeket programozók és játéktervezők alkotnak, algoritmusok futtatnak le. Megnyerni ugyan nem mindet lehet (a Tetrisnek például sosincs vége), viszont szabályok nélkül nehéz elképzelni bármilyen videójátékot.

Markus Persson Minecraftja, minden idők egyik legnépszerűbb videójátéka, amely felnőtteket és gyerekeket ugyanúgy rabul ejtett, azonban olyan, úgynevezett „sandbox” típusú játék, amelyben a szabályokat maga a játékos alkotja. A fejlesztők ehhez tulajdonképpen csak egy virtuális környezetet és eszközrendszert biztosítanak – elsőként például egy enigmatikus csákányt, amellyel a játékos köveket, nyersanyagokat bányászhat. Maga sandbox kifejezés is arra utal, hogy a játékos, mint egy homokozóban, saját maga választja meg, hol és hogyan építkezik, mit alkot. És bár a Végzetsárkány legyőzését követően tulajdonképpen be is fejezhető a játék, igazi vége sosincs, hiszen a következő újratöltésnél már egy új világban, új kihívások mellett, új taktikákkal kísérletezhetünk.

Az univerzum lekódolása tíz percben – avagy hogyan forgatja fel az internetet újra és újra a Minecraft titokzatos lezárása?

A kérdéses szöveg jogi háttere azért is vált égetővé, mert a 2011-ben kiadott Minecraft időközben az egyik, ha nem a legnépszerűbb videójáték lett, és mint ilyen, rövidesen dollármilliókat termelő üzletté vált. Az alapötletért és a fejlesztésért felelős Mojang csapatát a Microsoft 2014-ben 2,5 milliárd dollárért vásárolta meg, azonban a End Poem helyzete tisztázatlan maradt. Mint az Gough írásából kiderült, a szöveget felkérésre készítette el, baráti szívességből, szerzői jogdíjban viszont azóta sem részesült. (Kivéve azt a 20 ezer eurós összeget, amit az alkotómunkáért kapott – egy összegben, szerződés nélkül.) Ellenben a szóban forgó tulajdonosváltás idején levélben megkeresték őt annak okán, hogy önként mondjon le minden szerzői jogi vonatkozásról, ami a játékban szereplő írásához kapcsolódik.

Az End Poem körül kialakult vita amellett, hogy újra ráirányította a figyelmet az alkotók, művészek sokszor kiszolgáltatott jogi helyzetére – az utóbbi évekből a legemlékezetesebb talán Taylor Swift esete a korábbi kiadójával –, ösztönzőleg hatott arra is, hogy górcső alá vegyék vagy épp feldolgozzák az írást. Ez az érdeklődés nem véletlen, ugyanis a magyar fordításban Végversként említett mű több sajátossággal is bír. Műfaját tekintve kevéssé a versforma adódhat kapaszkodóként, sokkal inkább egy elbeszélő, filozofikus felhangokat tartalmazó reflexióként ragadható meg, amely két extradimenzionális lény párbeszédéből áll. A beszélgetés során a két lény folyamatosan visszautal a játékosra mint a köztük folyó kommunikáció passzív résztvevőjére, reflektálnak a videójáték világára, annak megteremtésére. De ami talán a legfontosabb: egyértelművé teszik, hogy bár a játék alapvető sajátosságaként a korlátlan szabadság érzését élhette meg a játékos, végül mégis van egy végpontja ennek az élménynek. És bizony fény derül arra is, hogy bár a játékos teljesen önállónak érezhette magát a játék világában eltöltött ki tudja, hány óra során, ez a két lény végig a háttérből figyelte a történéseket.

Elsőre talán nem is gondolunk bele abba, hogy milyen jelentősége lehet egy ilyen írásnak, de ha a Minecraft népszerűségét nézzük, talán közelebb kerülhetünk ehhez: jelenleg 173 millióan játsszák ezt a játékot a világban. Ha ennek a tömegnek csak a töredéke is ér el ahhoz a ponthoz, ahol felbukkan az egyébként átugorhatatlan, megszakíthatatlan szöveg, akkor nem nehéz arra a következtetésre jutnunk, hogy

A Minecraft költője nem adta el versét a Microsoftnak, odaadta hát mindenkinek

Julian Gough zenész-író ott volt a Minecraft hivatalos indulásánál – ő írta a játékosok által csak Végversnek (End poem) nevezett filozofikus zárósorokat, ami a Végzetsárkány legyőzését követően jelenik meg a képernyőn. A több mint hét percen át szkrollozó művet Gough barátja, Markus Persson, a játék tesztverzióját 2009-ben elindító Mojang AB alapítójának kérésére írta. A szerző a Végverset csak a Minecraft narratívájaként emlegeti, amiről sosem született szerződés, így szerzői jogi helyzetét sem rendezték. Gough sem barátjával, sem a többi alapítóval, sem a Minecraftot 2014-ben felvásárló Microsofttal nem jutott dűlőre több mint egy évtizeden át, ezért egy példátlan húzással, minden jogáról lemondva közkinccsé, szabadon felhasználhatóvá tette művét, és egy hosszú Substack-bejegyzésben mesélte el az egész Végvers-történetet barátságról, bizalomról, a nagyvállalatok világáról és dollármilliárdokról.

Narratíva minden idők legnépszerűbb számítógépes játékához

A világ legkelendőbb videójátékából kétszázmillió példányt adtak el, a The Guardian a 21. század első két évtizedének legjobbjává választotta. Népszerűségéhez hozzájárult az egyszerű grafika, a barkácsolási rendszer és az internetes fórumokon – mint a Reddit, a Facebook és a főként a YouTube – közzétett, játékkal kapcsolatos tartalmak. A Minecraft legjellemzőbb vonása a nyolcbites számítógépek grafikáját idéző képi világ, a játékos pedig a blokkokban – kockákban – generált világ elemeit felhasználva és újraalkotva fejlesztheti környezetét.