Az It’s a Wrap!-ben újra átélhetjük a ’80-as évek Hollywoodjának filmes korszakát, ahol a rendezői székben maga a játékos üldögél.
Archívum címkék: videojáték
Starfield – játékteszt
A Starfield az elmúlt évtized egyik legnagyobb videojátékos dobása, a hosszúra nyúlt fejlesztés pedig az elvárások tekintetében folyamatosan csak nőtt, de a fejlesztőknek sikerült maradandót alkotniuk.
Remedium – játékteszt
A Remediumban számtalan lehetőség rejtőzik, de a korai hozzáférésben lévő akciólövölde egyelőre csak az elvárhatót hozza.
Boti: Byteland Overclocked – játékteszt
Néhányan biztos emlékeztek még arra a gyerekeknek szánt 26 részes francia rajzfilmsorozatra, ami az emberi test felépítését és működését oktatói jelleggel, de rendkívül szellemes módon mutatja be. Na a Boti: Byteland Overclocked ügyességi játékot az Egyszer volt… az élet című klasszikushoz tudnám hasonlítani.
Disney Classic Games Collection – játékteszt
A Disney meghatározó rajzfilmjeihez anno videojátékokat is készítettek: a Disney Classic Games Collection Az oroszlánkirály, az Aladdin és A dzsungel könyve című ügyességi játékokat gyúrja egy csomagba.
Enchanted Portals – játékteszt
Megérkezett a Cuphead inspirálta Enchanted Portals. Ahogyan arra számítottunk, a platformer nem ér fel nagynevű elődjéhez, de van annyira varázslatos, hogy bűvöletbe ejtsen.
The Making of Karateka – játékteszt
Nem hétköznapi, ha interaktív dokumentumfilm kerül terítékre. A The Making of Karateka rendkívül szórakoztató módon tálalja a Prince of Persia alkotójának mesébe illő pályafutását.
Újabb fellegek a Borderlands felett: Craig Mazin (a The Last of Us társalkotója) kivonul Eli Roth filmjéből
A videójáték adaptáció, mely mintha csak ugyanazon a küldetésen lenne, mint szereplői. Nagy a kavarodás a Borderlands film háza táján. Miután öt évig küzdöttek, hogy végre rendezőt találjanak, 2020-ban végre sikerült bejelenteni, hogy az elhagyatott bolygót hátteréül választó videójáték adaptációját Eli Roth fogja dirigálni Craig Mazin forgatókönyvéből. Mazin manapság az HBO által készített The Last […]
The post Újabb fellegek a Borderlands felett: Craig Mazin (a The Last of Us társalkotója) kivonul Eli Roth filmjéből appeared first on Filmtekercs.hu.
Let the Jinx shine — Esztétikai erő és kritikai potenciál az ‘Arcane’ c. sorozat világában
„Akarsz egy slukknyi snowcrash-t?”[1]
Aki végigtekint az utóbbi évek mozgóképes videójáték-adaptációinak felhozatalán, érdekes tendenciát vélhet felfedezni. Sem a Need for Speed (2014), sem az Assassin’s Creed (2016), de még a Warcraft (2016) vagy a Mortal Kombat (2021) sem volt képes művészetileg is értékes módon adaptálni a játékok univerzumában rejlő lehetőségeket, valamint reflektálni az eredeti művek mediális adottságaira vagy a játékélmények kultikus hangulataira. Míg a mozifilmek egylőre nem igazán voltak képesek maradandó élménnyel gazdagítani a számítógépes játékok transzmediális világépítkezését, addig egészen más a helyzet a sorozatok területén. Itt több olyan alkotással is találkozhatunk amely, ha nem is vitathatatlan módon ugyan, de jogosan részesült a kritikusok és a nézők elismerésében. Élőszereplős példa lehet erre a The Witcher (2019), továbbá az animációs sorozatok területén egyértelműen a játék kiemelkedő adaptációja volt a Cyberpunk: Edgerunners (2022). Amivel azonban most részletesebben foglalkozni fogok, az véleményem szerint formai minőségét, valamint esztétikai és tartalmi jelentőségét tekintve is bőven túlszárnyalja az említett példákat. Ez a 2021-ben debütáló, a League of Legends számítógépes játék univerzumában játszódó és annak néhány fontosabb karakterét feldolgozó animációs sorozat, az Arcane.[2]
Az eredeti játékot fejlesztő és kiadó, valamint a sorozat készítését is szorosan felügyelő Riot Games már a kezdetektől fogva roppant tudatosan szövögette a League is Legends transzmediális univerzumát. Rengeteg különböző formátumú kiegészítő tartalom, történet, információtöredék és vizuális elem segíti a felhasználókat minél jobban eligazodni és persze bevonódni a játék világába. A sorozat első évada alapján kijelenthetjük, hogy ezt a szinte már gyanúsan tudatos és immerzív építkezést egy egészen kifinomult esztétikai érzékenység is kiegészíti a készítők részéről. Az Arcane átfogó esztétikáját tekintve jó érzékkel tapintott rá arra a „poszthumán neogótikus”[3] tendenciára, amely egy meghatározó — talán már nem is annyira marginális — áramlata a kortárs képzőművészetnek[4] és vizuális kultúrának, de rizomatikus előzményei és leágazásai ugyanúgy felfedezhetők a filmművészet (New French Extremity), az irodalom (New Weird) és a filozófia (különböző spekulatív-realista irányzatok) területén is. Ahogy azt Molnár Judit Lillát vonatkozó tanulmányában is megfogalmazza:
A bányász, aki csillagokról álmodott – A Minecraft és a Végvers univerzuma
A játéknak, amely időben és térben elhatárolt, úgynevezett „varázskörön” belül zajlik, számos ismérvét sorolja fel. Ezek közül az egyik legfontosabb az, hogy szigorú szabályokhoz kötött: aki nem követi ezeket szabályokat, az játékrontó, következésképp kizárható a játékból.
A videójátékok, bármilyen fiatal médiumról is van szó, megfelelnek ezeknek a kritériumoknak. Akár ellenségeket kell legyőznünk, világokat megmentenünk, birodalmakat felépítenünk, futurisztikus járművekkel versenyeznünk, logikai feladatokat megoldanunk, mindezt szabályok betartásával tesszük, melyeket programozók és játéktervezők alkotnak, algoritmusok futtatnak le. Megnyerni ugyan nem mindet lehet (a Tetrisnek például sosincs vége), viszont szabályok nélkül nehéz elképzelni bármilyen videójátékot.
Markus Persson Minecraftja, minden idők egyik legnépszerűbb videójátéka, amely felnőtteket és gyerekeket ugyanúgy rabul ejtett, azonban olyan, úgynevezett „sandbox” típusú játék, amelyben a szabályokat maga a játékos alkotja. A fejlesztők ehhez tulajdonképpen csak egy virtuális környezetet és eszközrendszert biztosítanak – elsőként például egy enigmatikus csákányt, amellyel a játékos köveket, nyersanyagokat bányászhat. Maga sandbox kifejezés is arra utal, hogy a játékos, mint egy homokozóban, saját maga választja meg, hol és hogyan építkezik, mit alkot. És bár a Végzetsárkány legyőzését követően tulajdonképpen be is fejezhető a játék, igazi vége sosincs, hiszen a következő újratöltésnél már egy új világban, új kihívások mellett, új taktikákkal kísérletezhetünk.
Aliens: Dark Descent – játékteszt
Az Aliens: Dark Descent alapjait A bolygó neve: Halál című filmre építi és nem csak rajongóknak készült, hanem olyanok is bátran harcba szállhatnak az idegenekkel, akik eddig kerülték ezt a világot.
Trepang2 – játékteszt
A Trepang2-t mintha már játszottuk volna a 2000-es évek egyik ismert pszichológiai horrorjának tálalásában. Ezúttal egy remake szerűség került terítékre, ami összességében egy hangulatos, de helyenként ötlettelen akciólövölde.
Az univerzum lekódolása tíz percben – avagy hogyan forgatja fel az internetet újra és újra a Minecraft titokzatos lezárása?
A kérdéses szöveg jogi háttere azért is vált égetővé, mert a 2011-ben kiadott Minecraft időközben az egyik, ha nem a legnépszerűbb videójáték lett, és mint ilyen, rövidesen dollármilliókat termelő üzletté vált. Az alapötletért és a fejlesztésért felelős Mojang csapatát a Microsoft 2014-ben 2,5 milliárd dollárért vásárolta meg, azonban a End Poem helyzete tisztázatlan maradt. Mint az Gough írásából kiderült, a szöveget felkérésre készítette el, baráti szívességből, szerzői jogdíjban viszont azóta sem részesült. (Kivéve azt a 20 ezer eurós összeget, amit az alkotómunkáért kapott – egy összegben, szerződés nélkül.) Ellenben a szóban forgó tulajdonosváltás idején levélben megkeresték őt annak okán, hogy önként mondjon le minden szerzői jogi vonatkozásról, ami a játékban szereplő írásához kapcsolódik.
Az End Poem körül kialakult vita amellett, hogy újra ráirányította a figyelmet az alkotók, művészek sokszor kiszolgáltatott jogi helyzetére – az utóbbi évekből a legemlékezetesebb talán Taylor Swift esete a korábbi kiadójával –, ösztönzőleg hatott arra is, hogy górcső alá vegyék vagy épp feldolgozzák az írást. Ez az érdeklődés nem véletlen, ugyanis a magyar fordításban Végversként említett mű több sajátossággal is bír. Műfaját tekintve kevéssé a versforma adódhat kapaszkodóként, sokkal inkább egy elbeszélő, filozofikus felhangokat tartalmazó reflexióként ragadható meg, amely két extradimenzionális lény párbeszédéből áll. A beszélgetés során a két lény folyamatosan visszautal a játékosra mint a köztük folyó kommunikáció passzív résztvevőjére, reflektálnak a videójáték világára, annak megteremtésére. De ami talán a legfontosabb: egyértelművé teszik, hogy bár a játék alapvető sajátosságaként a korlátlan szabadság érzését élhette meg a játékos, végül mégis van egy végpontja ennek az élménynek. És bizony fény derül arra is, hogy bár a játékos teljesen önállónak érezhette magát a játék világában eltöltött ki tudja, hány óra során, ez a két lény végig a háttérből figyelte a történéseket.
Elsőre talán nem is gondolunk bele abba, hogy milyen jelentősége lehet egy ilyen írásnak, de ha a Minecraft népszerűségét nézzük, talán közelebb kerülhetünk ehhez: jelenleg 173 millióan játsszák ezt a játékot a világban. Ha ennek a tömegnek csak a töredéke is ér el ahhoz a ponthoz, ahol felbukkan az egyébként átugorhatatlan, megszakíthatatlan szöveg, akkor nem nehéz arra a következtetésre jutnunk, hogy
Bleak Sword DX – játékteszt
Három éve debütált sikercímet poroltak le a Bleak Sword alkotói: DX kiegészítéssel két új platformon kibővített tartalommal jelent meg, az akciójáték pedig ezúttal is igazán kellemes időtöltésnek bizonyult.
We Love Katamari REROLL+Royal Reverie – játékteszt
Önfeledt kikapcsolódás igenis létezik és mi sem jobb példa erre, mint a We Love Katamari REROLL+Royal Reverie. A címnél már csak a játékmenet furább, de ha a népmesékből ismerős Kisgömböcre gondolsz, máris jó úton jársz.
Tiny Thor – játékteszt
A remek hangulatú Tiny Thor című ügyességi játékban a skandináv mitológiából ismert hős bőrébe bújva ötletes pályákon misztikus lényeket zúzhatunk le.
The Lord of the Rings: Gollum – játékteszt
A The Lord of the Rings: Gollum tipikusan az a játék, aminek már a gondolata is furcsa, de ha már megjelent, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy a baljós előjelektől függetlenül egész szórakoztatóra sikerült.
Starship Troopers: Extermination – játékteszt
Fejlesztő és kiadó: Offworld Industries; Platform: PC Akad még némi patron a Csillagközi invázióban, ezúttal ismét akciójáték formájában zúdíthatunk golyózáport az ízeltlábúakra. A Korai hozzáférésben lévő Starship Troopers: Extermination a kooperatív többjátékos élményre fókuszál. Közel egy évvel ezelőtt már megleptük olvasóinkat a Starship Troopers: Terran Command című valós idejű stratégiai játék tesztjével, ami alapvetően ügyesen …
Planet of Lana – játékteszt
Reneszánszukat élik a mozis platformerek, melyek közül most a Planet of Lana került terítékre.
Live Art – játékteszt
Fejlesztő és kiadó: Mini Fun Games; Platform: PC Türelmesebb játékosoknak készült az addiktív Live Art című játék, amiben csapdákat kikerülve gombnyomásra rajzolhatunk. Nem mondhatnám hiánypótlónak következő tesztalanyunkat, ám egyszerűsége ellenére néhány óra erejéig kellemes időtöltésnek bizonyult. A Live Art című játékban ugyanis reflexünkre és elszántságunkra van szükség, ha az összes pályát teljesíteni akarjuk. A feladatunk pusztán annyi, hogy a …