Best WordPress Hosting
 

Oscar 2024: Kik fognak nyerni és kiknek kellene a Filmtekercs szerint

Március 10-én kerül sor a 96. Oscar-gálára, ahol az Amerikai Filmakadémia az elmúlt év legjobbnak ítélt alkotásait díjazza. De vajon minden aranyszobor jó helyre kerül? Az esélyesek latolgatása mellett a korábbi évekhez hasonlóan a Filmtekercs szerzői idén is kiválasztották a kedvenceiket a főbb kategóriákban. A rövidfilmes mezőny minden évben méltatlanul mellőzött, noha a nevezett művek […]

The post Oscar 2024: Kik fognak nyerni és kiknek kellene a Filmtekercs szerint appeared first on Filmtekercs.hu.

Amerikai irodalom – kritika

Látlak, mondják a hollywoodi filmekben, ha igazán tudnak/értenek valakit. Az Amerikai irodalom pedig ennek az ellenkezőjéről szól, még úgy is, hogy sok dolgot jobban megmutat, mint a mainstream. Cord Jefferson, a film forgatókönyvírója és rendezője szerint a rassz egy nemlétező dolog, az emberiség mégis egy egész társadalmat épített rá. Ez az ő válasza erre.

Depressziós alkat és kísérletező tehetség – Eugene O’Neill, az amerikai dráma megújítója

Színész apja Amerika több városában és társulatában próbált szerencsét. Útjaira felesége is elkísérte, három fiuk három különböző városban született, Eugene egy New York-i hotelszobában látta meg a napvilágot 1888. október 16-án. A házaspár másodszülött fia kétéves korában meghalt, az asszony ettől kezdve morfiumfüggő lett, a szertől csak halála előtt néhány évvel sikerült megszabadulnia. Eugene gyerekkorát beárnyékolta anyja betegsége; hétéves korától egy bentlakásos katolikus iskolába küldték. Jóllehet kitűnő tanuló volt, folyamatosan lázadt a szigorú szabályok ellen, elszigeteltségében csak az olvasásban talált örömet.

1906-ban beiratkozott a Princeton Egyetemre, de magaviselete miatt egy év után eltanácsolták az intézményből. Ezt követően különböző munkákat vállalt, volt aranyásó, (aranyat ugyan nem talált, de maláriás lett), matróz, újságíró egy kisvárosi lapnál, egy utazó színház segédrendezője, rövid ideig színész is, de – ahogy egy önvallomásában írta – vagy gyorsan kirúgták, vagy ő volt az, aki sietve továbbállt.

Kezdődő tuberkulózisa miatt 1912-ben fél évre szanatóriumba vonult. A kezelés ideje alatt sokat olvasott, főleg Ibsen, Wedekind és Strindberg műveit, ekkor kezdett írni is. 1914-ben beiratkozott a Harvard Egyetemre, ahol a híres George Pierce Baker drámaíró-szemináriumait látogatta, de egy év után újfent megszakította tanulmányait. Massachusettsben csatlakozott a fiatal írók és festők, valamint lelkes amatőrök Provincetown Players elnevezésű kísérleti színházi csapatához, amelynek egyfelvonásos darabokat kezdett írni. Hamarosan ő lett a társulat házi szerzője. A csapat 1916 és 1923 között New Yorkban működött, és O’Neill nevét hamar megismerte a közönség. Első egész estés drámáját, a Beyond the Horizon (Túl a horizonton) című színművet 1920-ban mutatták be a Broadwayn, és rögtön el is nyerte a Pulitzer-díjat, amelyet a szerző később még három alkalommal kapott meg.

Siker az irodalomban és a filmvásznon – Sam Shepard

Samuel Shepard Rogers néven látta meg a napvilágot az Illinois állambeli Fort Sheridan katonai bázison, egy katonatiszt fiaként. Gyerekkora nagy részét támaszpontokon, többek között Guam szigetén töltötte, majd a család egy kaliforniai farmon telepedett le. Egy mezőgazdasági főiskolán állattenyésztést tanult, de egy év után otthagyta, mert igazából az irodalom és a színház érdekelte.

Egy ideig egy vándortársulattal turnézott, majd húszévesen New Yorkba költözött, ahol dolgozott autóbuszkalauzként, pincérként és dobolt a Holy Modal Rounders folk-rock együttesben; If You Want to Be a Bird (Bird Song) című daluk a Szelíd motorosok című kultfilmben is hallható. Írással is próbálkozott, sorra születtek az egyfelvonásos darabjai, amelyeket az Off-Off-Broadway kísérletező társulatai mutattak be. Huszonhárom évesen az Ikarosz anyja és a Vöröskereszt című darabjáért elnyerte a Village Voice magazin Obie-díját, az off-Broadway legrangosabb kitüntetését, ezt később még kilenc alkalommal gyűjtötte be.

Bár a nagyközönség inkább filmszínészként ismeri, kiváló íróként, színházi rendezőként, az amerikai avantgárd színházi mozgalom egyik vezető alakjaként is számontartották. Darabjaiban leleményesen és eredeti módon ötvözte a kortárs amerikai mitológia, a vadnyugat, a popkultúra, a science-fiction és az ifjúsági szubkultúrák elemeit. Félszáznál több színdarabot, novellákat írt és publikálta memoárját is. Első forgatókönyvét Michelangelo Antonioni 1970-ben bemutatott Zabriskie Point című filmjéhez készítette, társszerzője Wim Wenders a vándorlásról és otthonkeresésről szóló Párizs, Texas (1983) című filmjének, amelynek alapja a saját életéről szóló Motel Chronicles című munkája.

„A tehetség a legdemokratikusabb dolog, ami még megmaradt ebben az országban” – Beszélgetés Fran Lebowitzcal

Keresztes Balázs: A Continental ötödik számának hívószavai a „Fiatalság és szépség” (Young and Beautiful). Mi jut eszébe ezekről a kifejezésekről?

Fran Lebowitz: Tudom, hogy a fiatalok nem így látják, és szinte felesleges is kimondani: bár nem minden fiatal szép, minden fiatal szebb, mint amilyen öregen lesz. Amikor már nem vagyunk annyira fiatalok, a barátainkkal elkezdjük mondogatni egymásnak, milyen jól néz ki a másik. Amikor még tényleg jól néztünk ki, ilyet soha nem tettünk. Most úgy értjük, hogy „másokhoz képest nem nézel ki annyira rosszul”. Akárhogy is nézel ki (persze tudom, hogy nem minden fiatal szép), most vagy a legjobb formádban. Ahogy öregszel, egyre rosszabbul nézel majd ki. Ugyanakkor egy másik csodálatos dolog is bekövetkezik: miközben egyre kevésbé nézel ki jól, a látásodat is elveszíted. A természet nagy ajándéka ez.

KB: Mitől volt igazán szép a fiatalsága?

A kisiklott emberi sorsok írója: Joyce Carol Oates

New York államban, Lockportban született, anyai ágon magyar felmenői is voltak. Élénk képzeletéről már óvodás korában számot adott: még nem tudott írni, ezért kitalált történeteit lefestette és lerajzolta. Az iskolában aztán magával ragadta az olvasás öröme, első és legmélyebb irodalmi élménye az Alice Csodaországban volt, később Faulkner, Hemingway, Dosztojevszkij művei hatottak rá.

Első írógépét tizennégy évesen kapta, attól kezdve ontotta írásait.

Az érettségi után előbb a Syracuse-i, majd a Wisconsini Egyetem angol szakán tanult, 19 évesen első díjat nyert a Mademoiselle című lap kifejezetten nőknek szóló írópályázatán. 1961-ben lediplomázott, és ugyanebben az évben feleségül ment egyik iskolatársához, Raymond J. Smith-hez, akivel a texasi Beaumontba, majd 1962-ben Detroitba költöztek. Az iparváros nagy hatással volt az írónőre, ott szerzett élményei több könyvében is megjelentek.

Minden idők legjobb háborús regényének írója, Norman Mailer

A New Jersey állambeli Long Branchben született egy középosztálybeli zsidó családban, és New York Brooklyn negyedében nőtt fel. A törekvő fiú még tízéves sem volt, amikor 250 oldalas sci-fi regényt írt, tizenhat évesen már a Harvard Egyetem hallgatója volt, nem sokkal később fődíjat nyert egy magazin ifjúsági regénypályázatán. Bár diplomáját repüléstechnikai mérnökként szerezte, egy percig sem volt kétséges, hogy hivatásos íróként szerez hírnevet magának. A második világháború utolsó szakaszában, 1944-ben bevonult, másfél évig a csendes-óceáni hadszíntéren szolgált, katonai pályafutását Japánban szakácsként fejezte be. Leszerelése után a párizsi Sorbonne-on tanult tovább.

A hadseregben szerzett élményei ihlették az 1948-ban megjelent Meztelenek és holtak című regényét, amelyet minden idők egyik legjobb háborús regényeként tartanak számon.

A japán megszállók kiűzésének története a csendes-óceáni szigetről a militarizmus embertelenségét, a háború értelmetlenségét rajzolja meg. Az antieposznak nincsenek hősei, mindenki pótolható, ágyútöltelék, nyersanyag a nagy katonai gépezetben. A regény hatvankét hetet töltött a New York Times sikerlistájának élén, alig huszonöt éves íróját pedig a csúcsra röpítette.