Best WordPress Hosting
 

Mona Lisák és „magyar Mona Lisák”

A „nagy” Mona Lisát bizonyára senkinek sem kell bemutatni. A festőgéniusz Leonardo da Vincinek a XVI. század elején készült remekműve a képzőművészet egyetemes történetének egyik legnagyszerűbb alkotása, amit évente sok millió ember keres fel a párizsi Louvre-ban. Pénzbeli értékét nehéz meghatározni, de amikor Leonardo egy korábban született festménye, a Salvator Mundi a korábbi árrekord két és félszeresét jelentő 450 millió dollárért cserélt gazdát egy 2017 novemberi árverésen, egy művészeti folyóiratnak arra a neves gyűjtőkhöz intézett körkérdésére, miszerint van-e olyan festmény, amiért gondolkodás nélkül adnának egymilliárd dollárt, ha piacra kerülne, többen is a Mona Lisát jelölték meg. Az összeg amúgy nem légből kapott; a festmény mai áron számolva már 1962-ben ilyen becsértéket kapott, amikor biztosítást kötöttek rá.

Leonardo da Vinci: Mona Lisa, 1503-1517 (vagy 1519), olaj, nyárfa tábla, 77 x 53 cm, Louvre, Párizs, forrás: Wikipedia

Mint később látni fogjuk, a „magyar Mona Lisa” címkét több festményre is ráaggatták már, de számos művészettörténész úgy látja, hogy Leonardo sem csak egyszer festette meg a rejtelmes mosolyú hölgyet, aki minden bizonnyal nem más volt, mint Lisa del Giocondo, egy, a maga korában ismert selyemkereskedő, Francesco del Giocondo felesége. A mű ezért ismert La Gioconda címen is, amit épp úgy nem maga Leonardo adott a festménynek, mint a Mona Lisát; az utóbbi cím a híres festőtárstól, egyben sok itáliai mester életrajzírójától, Giorgio Vasaritól származik és néhány évtizeddel fiatalabb, mint maga a mű.  

Visszaesett a nemzetközi aukciós piac forgalma az első félévben

Az ArtTactic néhány napja nyilvánosságra hozott első félévi számai nem az aukciós piac teljes forgalmát, hanem csak három vezető nemzetközi árverőház – a Christie’s, a Sotheby’s és a Phillips – adatait mutatják. A globális forgalmi adatok teljes körű összesítése hosszabb időt vesz igénybe, ezért ezek rendszerint csak éves szinten hozzáférhetőek, de mivel a „három nagy” a teljes aukciós forgalom közel kétharmadát generálja (korábban részesedésük ennél is nagyobb volt), elég megbízható képet adnak a piac egészének tendenciáiról. A nyugati világ többi aukciósháza túl kicsi piaci részesedéssel rendelkezik ahhoz, hogy érdemben módosítson a „nagyok” számaiból kibontakozó trendeken; erre legfeljebb az évről évre az átlagosnál jóval nagyobb ingadozást produkáló kínai házak lehetnek képesek, ám ők is csak korlátozottan, hiszen az ottani piac bizonytalanságai részben már a „nagyok” adataiba is beépülnek, tekintve, hogy a Christie’s és a Sotheby’s forgalmában Kína komoly szerepet játszik.

A Sotheby’s, a Christie’s és a Phillips 2023. I. félévi forgalma (USD), © ArtTactic

A három ház együttesen 5,8 milliárd dolláros forgalmat produkált az első félévben – 18,2%-kal kevesebbet, mint egy évvel korábban.  Ez viszonylag jelentős visszaesés, de, mint ahogy az az ArtTactic által összeállított grafikonon jól látszik, a hasonló nagyságrendű változások – akár pozitív, akár negatív irányban – a korábbi években is rendszeresek voltak. A műtárgypiac mindig is érzékenyen reagált a világban végbemenő folyamatokra, márpedig az utóbbi évek bővelkedtek a nem ritkán drámai mértékű, részben váratlan, részben előre megjósolt változásokban, így az említett közel 20%-os visszaesés nem lepte meg a megfigyelőket, inkább megerősítette előzetes várakozásaikat. Az 5,8 milliárd dolláros összforgalomból a legnagyobb szeletet 2,76 milliárddal a Sotheby’s hasította ki magának, visszaszerezve ezzel az első helyet legnagyobb riválisától. A Christie’s egyrészt azzal vigasztalhatja magát, hogy elmaradása a 24%-os visszaesés ellenére is alig több 100 millió dollárnál – ennyit akár egyetlen csúcsmű is megérhet –, másrészt pedig azzal, hogy náluk tavaly is a második félév volt az erősebb. Igaz, ebben akkor meghatározó szerepet játszott egyetlen magángyűjtemény, Paul G. Allen kollekciójának piacra kerülése, ami jóval több mint másfél milliárd dollárral dobta meg a cég forgalmát; hasonló „trófeára” ebben az esztendőben nincs kilátás. A két megaház forgalma mellett valósággal eltörpül a Phillips 396 milliója. Százalékosan ez utóbbi ház szenvedte el – az előző év kiugró teljesítménye után – a legnagyobb visszaesést, míg a relatíve legjobb teljesítményt a Sotheby’s könyvelhette el. A nagy házak a nyilvánosságnak szóló kommunikációjukban persze igyekeznek a pozitívumokat előtérbe helyezni; a százalékos visszaesést mutató számok nem az első sorokban szerepelnek közleményeikben. Inkább a következőkre hívták fel a figyelmet: