Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: rockzenész

Fura ember vagyok, furcsa dolgokon szeretek gondolkodni

Közzétette szerző

Egy korábbi interjúban azt mondtad, hogy rengeteg jó gitáros van a világon, mégsem érzed azt, hogy újat tudnának adni. Mit értettél ezen?

Nincs plusz üzenet, de ez nem a gitárosok hibája, hanem a világé. A zene, mint minden más művészeti ág, korlenyomat. Amit a fiatalok gondolnak, amilyen zenét csinálnak, azt a világ váltja ki belőlük. A könnyűzene a klasszikus zenéből nőtt ki: a blues, a jazz, a beatzene, a rockzene, a popzene mindig a már meglévő alapokból építkezett. A pop- és rockzene esetében nagy szerencse volt, hogy nagyjából az ’50-es, ’60-as évektől keződő technológiai fejlődés következtében új hangszerek, új hangzások jöttek létre, és ezek új műfajokat tudtak teremteni. Jelenleg a technológiai fejlődés egészen más vonalon zajlik. Ha hangszereknél, hangzásoknál maradunk, akkor azt látjuk, a modern digitális technikákat ma arra használják, hogy ezeket a régi hangokat minél élethűbben reprodukálni tudják. És hogy mi van most az emberek fejében? Egy nagy katyvasz, ami a világban is történik: járványok terjednek, háborúk dúlnak, mindeközben mindenki a telefonját nyomkodja – ez pedig ilyen zenét hagy maga után.

Mi és az előttünk járó generációk, amikor kezünkbe vettük a gitárt, a saját élményeinket fogalmaztuk meg a zenében a hangszeren keresztül. És ezek az élmények nagyon különböztek a maiakétól, mert mi egész nap együtt lógtunk és beszélgettünk. Ha megbeszéltük, hogy jövő héten kedden kettőkor találkozunk, akkor ott voltunk, és nem az történt, hogy előtte öt perccel küldtünk egy sms-t, hogy ,,bocs, de most közbejött valami, mégsem megyek”. Ma már ez teljesen természetes. Szóval: miről gitározzon, énekeljen vagy doboljon egy olyan zenész, aki telefonnal a kezében nő fel? Arról fog gitározni, amit a YouTube-on lát. Azokat a zenéket meg dolgokat fogja megtanulni és utánozni, amiket ott lát, és mi ezt halljuk ma.

PostPin It!

A slágergyáros forgalmista – 80 éves Szörényi Szabolcs

Közzétette szerző

Szörényi Szabolcs 1943. szeptember 26-án született Budapesten, polgári, „deklasszált” családjuk szerény körülmények közt élt. Festőművész-grafikus, tanár apja maga is hegedült, édesanyja viszont egyetlen hangot sem hallott Szabolcs és két évvel fiatalabb öccse, Levente muzsikálásából, mivel halláskárosult volt. A két fiú hegedülni tanult Levente keresztanyjától, Takács Alice-tól, az Operaház hegedűművészétől, de egyikük sem rajongott ezért a hangszerért.

A testvéreket a szülők 1956 szeptemberében beíratták a szobi állami fiúnevelő intézetbe, ahol bekerültek az intézet mandolinzenekarába. Szabolcs gitározott, majd basszusgitárra váltott, és maradt is ennél a hangszernél. Két év múlva Vácra került gimnáziumba, ahová Levente is követte, itt egy triót alakítottak. Az akusztikus hangszerekből házilag fabrikáltak elektromost, és Mediterrán nevű együttesükkel – amelyben a testvérek mellett Kőszegi Imre és Bajtala János is játszott – 1962-ben az országos Ki Mit Tud?-on az elődöntőig jutottak.

Érettségi után Szabolcs a Budapesti Műszaki Egyetemre jelentkezett, de nem vették fel, ezért két évre ipari tanuló lett, elektroműszerészként végzett. Az egyetemre másodjára bejutott, de a közlekedésmérnöki helyett az általános mérnöki szakra, majd egy év múlva abbahagyta tanulmányait. 1964 nyarán a siófoki Matróz csárdában játszott egy zenekarban napi száz forintért, ami akkor nem kis pénz volt.

PostPin It!

Ma lenne 80 éves Kóbor János, az Omega énekese

Közzétette szerző

Apja elismert pénzügyi szakember volt, anyja is pénzügyi vonalon dolgozott. Ő maga sportolónak készült, de egy sérülés miatt tervei füstbe mentek. Ekkor kezdett komolyabban zenélni. A József Attila Gimnáziumban társaival alapított együttesben a felállást sorshúzással döntötték el, így lett Kóbor a gitáros, a dobok mögé pedig Laux József ült. A hangszer csak öt évig lógott nyakában, aztán – a Ciklon, majd a Próféta együttesben – végleg az éneklés mellett kötött ki, rekedtes, kemény tónusú hangját soha nem képezte tanárnál.

A Budapesti Műszaki Egyetemen építészmérnöki diplomát szerzett, miközben egyre jobban elmerült a zenében. A műegyetemisták zenekara 1962. szeptember 23-án lépett fel először Omega néven a BME várbeli kollégiumában, őt ekkor már Meckynek becézték. Az Omega 1967-ig tartó első korszaka nem volt diadalmenet, a gomba módra szaporodó együttesek második vonalához tartozott, műsora angolszász számok előadásából állt. Kezdetben a zenekarvezető, billentyűs hangszereken játszó Benkő László is énekelt, de aztán Mecky frontemberré lépett elő.

Az Omega második korszaka 1967-ben a billentyűs Presser Gábor belépésével kezdődött. Ekkor már Mihály Tamás volt a basszusgitáros, a gitáron Molnár György játszott. Presser invenciózus zeneszerzőnek bizonyult, dalaik szövegét Adamis Anna írta. Még 1967-ben elkészültek első rádiófelvételeik és első kislemezük, a Táncdalfesztiválon pedig Zalatnay Sarolta első díjas dalát (Nem várok holnapig) kísérték. 1968-ban első magyar együttesként nekik jelent meg nagylemezük, a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek. A lemezgyár azért engedélyezte a korong kiadását, mert az Omega az év nyarán angliai turnéja alatt már felvett egy angol nyelvű lemezt, igaz, ezen az itthon maradt Kóbor helyett a többiek énekeltek.

PostPin It!

Slágerírásra ösztönözték, otthagyta a kiadót – Mike Oldfield

Közzétette szerző

A berkshire-i Readingben látta meg a napvilágot egy angol háziorvos és egy ír ápolónő gyermekeként, Sally nővére és Terence bátyja szintén zenészek lettek. Hétéves volt, amikor Down-szindrómával született öccse meghalt, a csapást feldolgozni képtelen anyja pedig gyógyszerfüggő lett, s végül elmegyógyintézetbe került. Oldfield tízévesen, lemezeket hallgatva tanult meg gitározni az apjától kapott hangszeren, ám a kottaíráshoz-olvasáshoz bevallása szerint nem volt elég türelme. Két év múlva már elektromos gitáron játszott és klubokban lépett fel.

Tizenöt éves korában iskolaigazgatója megkérte, hogy vágja le hosszú haját, de ő erre nem volt hajlandó, inkább otthagyta az iskolát, és Sally nővérével megalapította a The Sallyangie nevű folkduót. Anglia-szerte és Párizsban is turnéztak, albumuk 1969-ben jelent meg. A duó még abban az évben felbomlott, ezután Oldfield idegösszeomlást kapott.

Felépülve fuvolán játszó Terry bátyjával együtt a rövid életű Barefoot nevű bandában zenélt, majd – noha a hangszer akkor teljesen új volt számára – a Kevin Ayers vezette The Whole World együttesben lett basszusgitáros, alkalmanként gitáros. Zenélt a Hair egy színházi produkciójában is, de innen tíz előadás után kirúgták, mert megunta a dolgot és 7/8-os ütemben játszotta el a Let the Sunshine In című számot. Az Abbey Road stúdióban a The Whole World albumain dolgozva számtalan hangszerrel ismerkedett meg, s Ayers megengedte, hogy az ő magnójával rögzítse zenei ötleteit. Oldfield kis lakásában három rövidebb és egy hosszabb, általa Opus One-nak nevezett instrumentális szerzeményt játszott fel, valamennyi hangszer hangját egy sávra rögzítve.

PostPin It!