24 éves korában második filmes munkájáról kérdezik a rádióban (az interjúrészlet meghallgatható a kiállításon). Roppant éretten beszél háromféle foglalkozásáról, kifejezésmódjáról (képzőművészet, zeneszerzés-zenélés, tanítás), de már ekkor későinek érzi, hogy „még mindig” ezzel a problémával küzd, és aggódik, mert egyiket sem szeretné félgőzzel csinálni. „Én egyet akarok csinálni. De ehhez először önmagamat kell megtalálnom” – mondja. Aztán – a látottak nyomán ez volt a benyomásom – egy egész élet telik el ezzel az önkereséssel.
*
Mintha összenőtt volna a gitárjával. Sokszor interjú közben is a vállára volt akasztva, és meg-megérintette, simított rajta. Mintha a gitárba kapaszkodva az azonosságát vélte volna megragadhatónak. Filmrészletek sokaságán szembesülhetünk furcsa, mesterkélt, a hangszer nyakát az ég felé emelő gitártartásával, amely a színpadi felvételeken nem jellemző. Talán rendezői utasításnak engedelmeskedett? Jancsótól, aki kérhette ilyesmire, az iránta való nagy megbecsülésről és művészete értő ismeretéről tanúskodó sorokat idéz a kiállítás szövege.