Best WordPress Hosting
 

Egy véget nem érő folyamat – Interjú Fekete Richárd költővel

Szekszárdon tanítasz, amely számos kiemelkedő irodalmi személyiség, köztük Babits és Mészöly Miklós szülőhelye. Hogyan jellemeznéd az ottani kulturális életet?

11 éve tanítok Szekszárdon, ami azt jelenti, hogy általában heti két napot töltök a városban. Azt tapasztaltam, hogy Szekszárd Magyarország legkisebb megyeszékhelyeként kulturális téren körülbelül ugyanazt tudja, mint a hasonló méretű vagy valamivel nagyobb városok (kicsit talán kevesebbet). Hat évig éltem Kaposváron, két éve Veszprémben lakom: sok az átfedés. Kontrasztot a nagyobb vidéki kulturális központokkal látok: Pécsett születtem, a bölcsődétől a doktori képzésig mindent ott végeztem – az ottaniakhoz képest Szekszárdon értelemszerűen kevesebb a kulturális inger.

Valószínűleg nem véletlen, hogy a város (és a régió) kiemelkedő írói – Babits, Mészöly, Illyés, Baka, Lázár – életük legnagyobb részét nem helyben élték le. Mindazonáltal izgalmas, szigetszerű intézmények és programok vannak Szekszárdon: ott működik Magyarország egyetlen német nyelvű színháza, fontos irodalmi esemény a Mészöly Miklós Egyesület által szervezett év eleji emléknap, és még inkább a nyári Szekszárdi Magasiskola, ráadásul infrastrukturálisan talán kevésbé mutatós, ám intuícióit tekintve nagyon vagány megyei könyvtár működik a városban (cicájuk, Sári a könyvtár arca – ennél aligha kell több). A borkultúra Villányéhoz mérhető, a közeli Gemenc pedig egészen különleges látnivaló.

„Az első ünnep egyedül” – Fekete Richárd Módosítás című kötetéről

Ugyan melyikünk nem ismeri az érzést, milyen elhagyatva lenni, egyedül maradni? Ahány szerelem, annyiféle szakítás, s ezt ki így, ki úgy éli meg. Az elválást gyakran a társas magány érzése előzi meg, a teljes egyedüllét ideje viszont több-kevesebb fájdalommal jár.

A Módosítás című kecses kötet nem véletlenül kapott éjfekete borítót.

A három ciklusból felépített versgyűjtemény ennek a traumának a finom, míves megjelenítésével indul. Az első részt egy páros rímben íródott, Ünnep című, hosszabb lélegzetű poéma vezeti fel. Közismert pszichológiai jelenség, hogy a magunkra maradást a nagyobb ünnepek idején viseljük a legnehezebben, a gyász érzetét a család széthullása idézi elő. Tárgyvesztésnek is nevezi ezt az emóciót a tudomány, és ilyen szenvedéssel leginkább karácsony alkalmával találják szemben magukat a szinglivé vált felek. A lelki erő próbatétele arról szól, hogyan lehetséges, lehetséges-e egyáltalán túlélni.

Módosítani, nem kell félnetek, jó lesz – Fekete Richárd könyvbemutatóján jártunk

Magamon kívül (2009), Bányaidő (2015), Módosítás (2022) – ebben a sorrendben jelentek meg eddig Fekete Richárd kötetei, az első még Király Odett néven. Úgy fest, pár évet megint várni kell, mire ismét felkerülhet egy újabb darab a könyvespolcom megbecsült helyére, bár mint kiderült, 2013-ban egy egész kötetnyi írás végezte a süllyesztőben.

„Minden, amit nem dobtam ki a kukába az elmúlt hat évben, benne van”, mondta a szerző.

És húsz év múlva, húsz tartalmas, karcos év múlva, ismétlődik meg többször a kávézó tetőterében. A költő először Kielégítő válasz, majd Láthatás című versét olvasta fel. Ismertem őket, többször olvastam mindkettőt, csontvelőig hatoltak már a konyhaszéken ülve is, így pedig még inkább.