Házak között, eldugva, otthagyott senkiföldjére emlékeztető telek; korhadt-rozsdás sörpadok és leterített pokrócok; koszos házfal, projektor, hangfalak – itt valami vetítés lesz. Víg Mihály előlép a ködből egyszer itt, aztán a Gólyában. Ilyen lett az Ott torony volt portréfilm.
Archívum címkék: filmkritika
Szamaritánus – kritika
Jó az öreg a háznál? Sly, miután Rockyként és Ramboként is belerévedt a naplementébe, tett két gyors kanyart A galaxis őrzői és a The Suicide Squad világába, hogy e rövid bemelegítés után sajátos szuperhősként siessen az elesettek segítségére. Papókás akció és oldschool fíling: vajon majd megéri a folytatást a Szamaritánus ozsonnástáskás öreg harcosa?
Trailert kapott Sam Mendes új filmje, ami szerelmes levél lesz a mozihoz
Minden nagy rendező tiszteleg egy alkotásával a mozi előtt, Sam Mendes 9. nagyjátékfilmje ilyen lesz. Ráadásul annyira személyes, hogy az 1917 után ennek forgatókönyvét teljesen egyedül írta. Az Empire of Light a Torontói Filmfesztiválon debütál. A trailer elsőre is csodálatos Roger Deakins képeivel, de Olivia Colman és Colin Firth neve is elég a direktoré úré mellett, a témáról nem is beszélve, hogy rohanjunk majd megnézni.
Szia, Életem! – kritika
A Szia, Életem! főhőse egy szebb napokat látott író, akihez ultimátumot intéz a kiadója, miközben betoppan az ex a gyerekkel, hogy akkor most egy időre a tied, majd jövök, csá. Továbbra is az élet a legjobb forgatókönyvíró, az alkotók az otthoni hétköznapokból merítettek ihletet a sztorihoz. Kacagtatóan komoly és komolyan kacagtató.
Ahol a folyami rákok énekelnek – kritika
2018 egyik legfontosabb bestsellere, az Ahol a folyami rákok énekelnek volt Delia Owens zoológus tollából. A filmváltozat nem 2022 legofontosabb mozija.
Nappali műszak – kritika
Az Oscar-díjas Jamie Foxx Nappali műszakja ugyanolyan gyorsan felejthető ipari vacak lett, mint a korábbi netflixes összmunkája, a Project Power – A por ereje. Ideje lenne hátat fordítani néha a kasszának.
Nem – kritika
Jordan Peele (Tűnj el!, Mi) ezt megint odatette, de a Nem esetében tényleg sokat jelent, ha még a trailert sem látjuk, mert úgy erősebb a moziélmény.
A tizenhármak – kritika
Ron Howard sokadik valóvilágos rendezésében hozza a megszokott minőséget: precíz, sallangmentes rendezői stílusában érdekes, izgalmas és drámai barlangi mentésre visz le bennünket a sötétbe. A tizenhármaknál soha rosszabb életmentést!
Fenevad – kritika
A Fenevad lehetett volna sokkal jobb is, de nem lett, mert túlságosan kiszámítható és tucatfilm benyomást kelti. Leginkább semmilyen, mert még ahhoz is lusta, hogy rossz legyen.
Préda – kritika
Megnéztük a Prédát és nem bántuk meg. A Predator-előzmény kiemelkedik a mai, gyenge felhozatalból, más szóval és röviden: méltó utódja az eredeti alapfilmnek!
A gyilkos járat – kritika
A gyilkos járat pont olyan szélsebes, ahogy azt egy japán vonattól várnánk, de ez a sebesség sem tudja elfedni az összes hiányosságát. Szépen ér célba, de a végállomás csak a nyári “egyszernézős” mozik sora – azok között viszont szép helyet foglal el.
Együtt kezdtük – kritika
Kerékgyártó Yvonne második nagyjátékfilmje, az Együtt kezdtük egy balatoni lagziból kibontakozó tízéves osztálytalálkozó balhéit mutatja be, amit a hangulatos környezet, a szerethető karakterek, az érdekes konfliktusok és a frappáns beszólások tesznek igazán szórakoztatóvá. Csak a vége lehetne szárazabb, akár a jó bor.
Vörös rakéta – kritika
A Tangerine és a Floridai álom rendezőjének filmje egy ex-pornósról szól, aki mindenét elveszítve tér vissza az álmos texasi kisvárosba. Az újrakezdést egyáltalán nem könnyíti meg a múltja, de soha ne mondd, hogy soha. A Vörös rakéta rengeteg elismerést gyűjtött be bemutatása óta megérdemelten. A tévében elhangzó választási ígéretek és mindaz, ami a szemünk előtt zajlik éles kontrasztot alkotnak, Sean Baker még mindig nagyon jó abban, hogy ezt megmutassa nekünk.
Egy anya George W. Bushsal szemben – kritika
A Berlinben Arany Medvére jelölt és Ezüst Medvét nyert film egy Németországban élő török nő történetét meséli el és valós események ihlették. Terrorizmussal vádolt fia az iszlámot tanulmányozandó látogat Pakisztánba, amikor lekapcsolják és bebörtönzik, a nő sokéves harca ezután a féltés, az anyai szeretet és az aggódás gondolatébresztő és megható jelképévé válik. Az Egy anya George W. Bushsal szemben ugyan nem ígér habkönnyű nyári kikapcsolódást, de mindenképpen megtekintésre ajánlott alkotás.
A jó főnök – kritika
Spanyolország Oscar nevezettje egy mérleggyárról, pontosabban annak tulajdonosáról szól, aki mindent, de tényleg mindent elkövet azért, hogy a cég elnyerjen egy rangos díjat. Javier Bardem a kisujjából kirázza a karaktert, a mindenki felett atyáskodó, jóságos vezetőt, minden jelenetben jól esik nézni őt, miközben maga a film is nagyon okos és tanulságos, ahogy a mérleg szimbolikájára építve mutatja be a hatalomgyakorlás eszközeit. A jó főnök egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató spanyol alkotás.
A szürke ember – kritika
A májusi előzetes alapján ez a film akár még jó is lehetett volna és akkor sokan a nyár legnagyobb durranását látták benne. Hiába a nagy nevek és a bőröndnyi pénz, A szürke ember a végeredményt tekintve inkább csak egy közepesen halk pukkanás, ami teljes érdektelenségbe fullad a túlnyújtott játékidő alatt.
Meggyőző érvek – kritika
Meggyőző érvek (Persuasion), rendező: Carrie Cracknell, szereplők: Dakota Johnson, Cosmo Jarvis, Henry Golding, Richard E. Grant, Mia McKenna-Bruce, Nia Towle, amerikai romantikus dráma, 109 perc, 2022. (12) Jane Austen kétszáz éve tartó sikere azért lehetséges, mert az angol írónő olyan korokon átívelő emberi érzésekről ír, remek humorral fűszerezve, amiket bárki megérthet, akár mai fejjel is. …
Ms. Marvel – kritika
A Holdlovagnál ugyan több univerzumkötődést találunk a Ms. Marvelben, de ez is egész független mindentől, ami az átlagnézőnek ígéretes, ám azzal vigyázni kell, hogy nem csak a promózott „rajongó tinilány ifi kalandja” rejlik ezen eredetregében, hanem valami nagyon más is.
Thor: Szerelem és mennydörgés – kritika
Sokakat derült égből villámcsapásként ért, ahogy 5 éve Taika Waititi kezei alatt megújult Thor és hiába a megosztó fogadtatás, a Ragnarök után ő lett az első karakter, aki 4 szóló, egész estés mozifilmet is megélt egyazon színésszel a Marvel adaptációk 78 éves története alatt. Akit zavart az előző rész túlhülyült mivolta, az most fellélegezhet, ugyanakkor ez komoly árnyoldallal is járt…
Fekete telefon – kritika
Fekete telefon (The Black Phone), rendező: Scott Derrickson, forgatókönyv: Scott Derrickson, C. Robert Cargill, szereplők: Ethan Hawke, Mason Thames, Madeleine McGraw, Jeremy Davies, James Ransone, E. Roger Mitchell, Troy Rudeseal, Miguel Cazarez Mora. Amerikai misztikus horror, 103 perc, 2021. (16) Szellemeket tárcsázó Scott Derrickson, a rutinos horrorrendező még a Doctor Strange folytatásából is kiszállt, hogy …