Adam Sandler igen hullámzó teljesítményt nyújtva karrierje során párszor már pályára lépett: a nagy befutást jelentő Happy, a flúgos golfos után kétszer is – A vizesnyolcas, Csontdaráló – amerikai focira váltott, majd most a kosárlabda palánkot vette célba. Az egyre jobban botladozó Netflix csapatával sokadszorra társulva Sandler az eddigi alacsony színvonal és erős középszer után végre a Mindent egy lapra mozival egy szórakoztató, érzelmes és finoman humoros meccset hozott össze.
Archívum címkék: filmkritika
A Karantén Zóna – kritika
Magányos idős hölgy, aki egyszerűen csak nem akar egyedül lenni, egymástól elhidegülő párok, magukra hagyott, tanácstalan emberek, élet az online térben, ez hozta nekünk a pandémia. A Karantén Zóna mögött nem állnak súlyos százmilliók, csak lelkes barátok és támogatók, az eredmény pedig egy szokatlanul furcsa vagy ha úgy jobban tetszik, furcsán szokatlan film, ennek megfelelően kéretik szeretni.
A torontói ember – kritika
A torontói ember akár felfrissülést is hozhatna a nyári hőségbe, csak éppen túl nagy terhet rak Kevin Hart vállára, aki szó szerint kidumálja magát a helyzetből. Egyszer le lehet pörgetni, de másnapra csak annyi marad meg, hogy blablabla.
A pók feje – kritika
Egy különleges börtön adja A pók feje helyszínét, ahol különféle tudatmódosító szereket pumpálnak a rabokba, cserébe a viszonylagos szabadságért. A börtönigazgatót játszó Chris Hemsworth a komfortzónájából kilépve új szerepben tűnik fel, mi pedig a saját komfortzónánkból kilépve megnézzük őt. Citrom, víz, cukor, így készül a limonádé és a kihagyott ziccer.
Csak vígjáték, más semmi. A Zanox című filmről
Misi (Bálint Előd) tesztelés alatt álló hangulatjavítót, Zanoxot szed. A nagyanyjával él, érettségi előtt áll, semmitől sem retteg jobban, mint megszólítani a lányt, akibe évek óta szerelmes. Jankának (Erdős Lili) persze viszonttetszik a fiú, de ő, amilyen balfék, majdnem kihagyja az érettségi után tervezett bulit is. Amikor végül elszánja magát és elindul, a lánnyal baj történik és Misi is kórházba kerül, ahol a szomszéd ágyon fekvő, borvirágos orrú férfi (Dráfi Mátyás) házilag kotyvasztott pálinkával kínálja. A citromosüvegben hordott, gyanús ital és az antidepresszáns meglepő kölcsönhatásának eredményeképp Misi ismét az érettségije reggelén találja magát. Miközben a reggeli tévéshowban a Ricsárdgír frontembere karattyol, a nagyi embertelen adag bundáskenyérrel traktálja, Misi előtt nyitva a lehetőség, hogy jobban intézze a dolgait, mint első alkalommal. Hátha összejön az érettségi, megszerzi Jankát és nem történik meg a baj sem.
Erdős Lili és Bálint Előd
Időhurkos filmből persze van bőven – a Bill Murray főszereplésével készült Groundhog Day, a Happy Death Day vagy a szintén tinikről szóló, de végtelenül idegesítő Project Almanac egyaránt az időutazás „mi lett volna, ha” ötletére épül –, de a Zanox nem csupán ennyi.
Elvis – kritika
A Moulin Rouge!, az Ausztrália és A nagy Gatsby forgatókönyvíró-rendezője a rock and roll királyának életébe avat be minket, teszi ezt a rá jellemző különleges látásmóddal, ráadásul a gonosz menedzser szemszögéből nézve. Az Elvis hossza miatt ne aggódjunk, ha nem is repül az idő, de azért mindvégig azon iparkodik, hogy lekössön minket, Hanks és Butler játéka pedig akár még aranyszobrot is jelenthet.
Lightyear – kritika
Picit kacifántos, hogy mi is ez a Buzz film, de annyi biztos, hogyha most a ’90-es évek derekán lennénk kisiskolások, egyből gyűrnénk a szülőket, hogy vegyék meg a főhőst akciófiguraként. Bár „élőszereplőt” csinált a Pixar kedvenc csillagharcosunkból, néhol megmaradt a műanyag váz. A stúdió legrosszabb pillanataiban is képvisel egy magas minőséget, amiről ezúttal szó sincs, de házon belül azért így is az alsóház tagja.
A játszma – kritika
Megérkezett a 10 évvel ezelőtti A vizsga folytatása néhány új szereplővel és magasabb költségvetéssel. A játszma izgalmas, szórakoztató, minőségi és magyar. Kulka János visszatérése a vászonra igazi jutalomjáték, melynek nyertese a néző.
Jurassic World: Világuralom – kritika
29 év futással és két trilógiával a háta mögött a Jurassic franchise-ról kijelenthető, hogy első részeihez folytatásaik egyszer sem értek föl. A World-éra koherensebb egységet alkot, mint a Park, de a Világuralomból a sokat ígérő felvezető marketing után többnyire éppen csak az hiányzik, amivel az új trilógia elnevezése másodjára is értelmet nyert és ami a legfőbb vonzóerő lehetett volna: a világ. Vírus ide vagy oda, ez nem hárítható ennyivel. De legalább a Jurassic receptet viszonylag jól hozza.
Szerelmes nehézfiúk – kritika
A Szerelmes nehézfiúk könnyed és szórakoztató, nyár eleji darab a francia-belga filmek kedvelői által ismert arcokkal.
Katinka – kritika
Az Iron Lady győzelmei továbbra is szédületesek, de még ezek sem tudták megmenteni Pálinkás Norbert “majdnem-dokumentumfilmjét”. A Katinka egy olykor hatásosan hősies, mégis üres és felesleges ünneplése Magyarország legsikeresebb női úszójának.
Zanox – Kockázatok és mellékhatások – kritika
Manapság reneszánszukat élik hazánkban a kisköltségvetésű sci-fi vígjátékok. Ilyen volt az Űrpiknik is, amely kedves szándéka ellenére sem aratott osztatlan sikert a kritikusok és a nézők körében. Baranyi Benő első nagyjátékfilmje, a Zanox – Kockázatok és mellékhatások is a közönség kegyeire pályázott és vette az akadályt. A Dunaújvárosban forgatott Zanox egy sablonos időhurkos sztorira felhúzott tinikomédia, amely nemcsak mer bátor húzásokat bevállalni, de ironikus humorának köszönhetően az utóbbi évek egyik legviccesebb magyar vígjátéka is.
Top Gun: Maverick – kritika
A Top Gun: Maverick egyszerre idézi meg a múltat és érti piszkosul a jelent, amikor az ismerős képi és zenei világot belecsempészi a mába technikailag, dramaturgiailag, mindenhogy. Tom Cruise akkora figura, hogy filmjének címe simán elbírja az általa alakított karakter nevét, mert nem magát ünnepli (na jó, egy kicsit), hanem a mozi csodáját.
A végzős év – kritika
A végzős év görbe tükröt tart a mának és bár humora vaskos, valamint a mélyfilozófia is távol áll tőle, azért szolgál néhány megszívlelendő tanáccsal.
Az Északi – kritika
A boszorkány és A világítótorony után az amerikai Robert Eggers északi vizekre evezett és a Shakespeare-t is megihlető Amleth legendát dolgozta fel. Az ifjú herceget köti az eskü, bosszút áll apja gyilkosán, a zöldellő réteket pirosra festi a rengeteg kiontott vér. Abszolút felnőtt film, de annak kifejezetten szórakoztató.
A Doctor Strange az őrület multiverzumában is megkapta a legfrappánsabb kritikát
Az átlagnéző utálja a kritikusokat, viszont sokan kedveljük Yehya Mohamed filmösszegzéseit. Már régóta Jimmy Kimmel állandó szárnysegédje a 72 éves egyiptomi úriember, a poénforrása, hogy tört angolsággal, a rendes nevek csonkításával bohóckodja végig a látottakat. Most a Doctor Strange az őrület multiverzumában volt soron, be is vallja, hogy nem sokat értett belőle.
A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya – kritika
Visszatért, pedig el sem ment – Tom Gormican fogta Nicolas Cage összes filmszerepét, összegyúrta egy karakterré, és a szerepet odaadta Nicolas Cagenek, ezzel elhozva sokak legrosszabb és legnagyobb álmát egyszerre. A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya meglepő, de működik.
Doctor Strange az őrület multiverzumában – kritika
Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness), rendező: Sam Raimi, író: Michael Waldron; szereplők: Benedict Cumberbatch, Elizabeth Olsen, Xochitl Gomez, Benedict Wong, Rachel McAdams, Chiwetel Ejiofor, Patrick Stewart, Bruce Campbell, Michael Stuhlbarg; szuperhős fantasy horrorakciókkal, 126 perc, 2022 (16) Multi 21 A héten Ronnie O’Sullivan megnyerte a modernkori rekordbeállítást jelentő …
Mindenki utálja Johant – kritika
Hallvar Witzo nagyjátékfilmes bemutatkozása, a Mindenki utálja Johant nem fog akkora feltűnést kelteni, mivel nem a legkiemelkedőbb skandináv filmek sorába tartozik. Ennek dacára nem lehet elvitatni érdemeit sem. A felütés abszurditása, a fokozatosan adagolt fekete humor és a szereplők szerethetősége teszik üdítő élménnyé ezt a norvég vígjátékot. Ugyan elég lassan építkezik, nem is nagyon tud újat mondani a különcség rejtelmeiről, de elmesél egy aranyos történetet két igazán furcsa ember kalandos kapcsolatáról.
Apollo-10,5: Űrkorszaki gyerekkor – kritika
Apollo-10,5: Űrkorszaki gyerekkor (Apollo 10 1/2: A Space Age Adventure), rendező: Richard Linklater; főszereplők: Mio Coy, Jack Black, Lee Eddy, Bill Wise; amerikai animációsfilm; 97 perc; 2021 (12) Amerikai álom Az újkori amerikai történelem egyik legizgalmasabb időszaka a 60-as évek: beatkorszak, vietnámi háború, hidegháború, J.F. Kennedy elnöksége és többek között ekkor uralkodott el az országon …