Best WordPress Hosting
 

1000 euróra büntettek egy kávézót, mert egy vendég drágállta a kávét

Ezer eurós büntetést kapott egy firenzei kávézó, miután egy vendég feljelentette őket a szerinte túl drága kávéért, írja a Guardian. A vendég az után hívott rendőrt, hogy két eurót, mai árfolyamon hétszázhatvanhat forintot kellett fizetnie egy koffeinmentes presszókávéért a többszörös díjnyertes Ditta Artigianale kávézóban. A vendég arra hivatkozott, hogy az ár nem volt kiírva a pultnál, és a hatóságok neki adtak igazat.

Francesco Sanapo, a kávézó tulaja a közösségi médiában akadt ki az esetre, hozzátéve, hogy az ár egyébként fel volt tüntetve egy digitális kijelzőn az üzletben, valamint, hogy ha a pult mögötti árlista hiánya ekkora hiba, akkor a környék bárjainak és kávézóinak 99,9%-a szintén a tilosban jár.

Olaszországban sokáig nagyjából egy euró körül mozgott egy presszókávé ára, ám idén a legtöbb hely árat emelt az ellátási problémák és a gyenge termés miatt, ma már inkább másfél euró az átlagár. A Ditta Artigianale, mint specialty kávézó, már nyitásakor ennyit kért egy kávéért, amit szintén sokan nehezményeztek, mára viszont szerinte senkinek nem kéne meglepődnie egy kéteurós kávé árán, minthogy mindennek az ára meredeken emelkedik. Sokan egyetértenek vele, egy kommentelő elmésen megjegyezte, hogy ha ugyanez a vendég a közmondásosan drága Londonban próbálna kávét venni, alighanem az FBI-t is bevonná.

Sarah Winman: Csendélet

Évekkel ezelőtt teljesen véletlenül akadtam a szerző Amikor isten nyúl volt című könyvére és azonnal nagy kedvencem lett. Éppen ezért meglepett, hogy a Bádogember című regénye miért nem okozott ugyanolyan hűha érzést. Tetszett, jó volt, de nem rabolta el a szívemet.

Sokáig nem is esett le nekem, hogy a Csendélet írója ugyanaz a Sarah Winman, aki az Amikor isten nyúl volt történetet írta, de mindig gyönyörködtem a borítójában, a nagyszerű kivitelezésében. Fantasztikusan szép, ahogyan a lapok külső élén kirajzolódik a gyönyörű grafika, és ugyanilyen jó volt azt nézni, hogy olvasás közben, amikor a lapok széthúzódtak egymástól, akkor elhalványult. Ez a könyv olyan, hogy egyszerűen örömet okoz a nézése is. 

Az olvasása pedig még annál is nagyobb örömet okozott. Ebbe a könyvbe jó volt belefeledkezni. Sőt, nem is belefeledkeztem, hanem úgy éreztem, hogy beköltöztem a könyvbe és ott éltem a szereplőkkel, osztoztam velük jóban, rosszban, szépségben és örömben. Micsoda életet éltek, micsoda egy csapat voltak ők mindannyian! És mindez egy véletlen találkozásból indult ki.