A 33. japán Godzilla-film visszaviszi a címszereplőt a gyökereihez. A Godzilla Minus One (Gojira -1.0) nem pusztán egy kifogástalan blockbuster, de egy tragikus történelmi dráma. Eközben azt is megmutatja nekünk, hogy miként érdemes hazafias filmet készíteni. Minden idők legsikeresebb japán Godzilla-filmjeként egy rövid ideig még az IMDb Top250-es listájára is sikerült felküzdenie magát. Az eredeti […]
The post Nem szégyen túlélni Godzillát – Godzilla Minus One appeared first on Filmtekercs.hu.
A toborzóiroda katonájának azt nem sikerült kiderítenie, hogy a szerelmeslevél milyen körülmények között került az antikváriumi könyvbe Olvass bele!
Emma szerelme
Vártam a bejegyzés írásával, míg elolvasom a második és harmadik kötetet is. Nekem határozottan tetszett ez a könyv, olyannyira, hogy ajánlottam családtagoknak is elolvasásra. Elsőre olyan régi, csíkos-pöttyös lányregény hangulata volt, míg Emma kicsi volt és tulajdonképpen csak szerencsétlenségek történtek vele.
Volt a könyvnek az elején valami naiv stílusa, ami valószínűleg erősítette ezt a lányregény érzést. Vannak a történetben, szerelmek, nagy tragédiák, felnőtté válások, tulajdonképpen száguld az élet, sok mindent átélünk a szereplőkkel a könyv lapjain.
A szivárvány az igazságok, a szeretet és a háború kegyetlenségének a könyve. Olyan dolgokról mesél, amit a legjobb volna elfelejteni, de lehet-e úgy élni, hogy egész életedben elhallgatod az igazságot, ami feszít és fáj és így nem találsz békességet és nyugalmat idős korodra.
Az Angliában született Isla 2015-ben talál nagyapjáról egy olyan fotót, amin a férfi náci egyenruhában pózol egy másik náci egyenruhás tiszttel együtt. A fotókkal együtt talál még egy szivárványszínű sálat is. Demens, beteg nagyapjától nem mer kérdezősködni, de nagymamáját megkérdezve az asszony elutasítóan viselkedik, és arra kéri a lányt, engedje el a témát és vele együtt a múltat, ne zaklassa fel a nagyapját.
Islát viszont nem hagyja nyugodni a fotó és hirtelen elhatározásból Lengyelországban találja magát, ahonnan nagyapja származik és ahol a család többi része él. Megkeresi nagyapja idősotthonban élő bátyját, aki eleinte nem akarja a múlt sebeit feltépni és nem mesél a lánynak, de végül odaadja neki a nagyapja, Tomasz fiatalkorában írt naplóját, amiből a lány a háború borzalmairól olvas.
Mindig örülök, amikor egy olyan új szerzőt találok, akitől még addig nem olvastam, de egy jó olvasmányélmény után boldogan fedezem fel, hogy van még jó néhány könyve.
Így vagyok most Kate Hewitt-tal, nagy lelkesen már elő is jegyeztem két további könyvét a könyvtárban.
A Szerelem a múltból a már jól bevált két idősíkon játszódik, van a jelen és volt a múlt, amelynek a szálai a történet végére összeérnek, és így előfordulhat, hogy a múlt egy kicsit vagy nagyon, megváltoztatja a jövőt. Azoknak az embereknek a jövőjét, akiket megismerhetünk ebben a könyvben, és bizony nagyon rájuk fér egy kis változás, mert mindannyian küzdenek a múlt démonaival.
Ismét egy gyöngyszemre bukkantam. Sem a címből, sem a regény fülszövegéből nem gondoltam, hogy egy ennyire szép és megrázó történetet fogok olvasni. Melyben fontos szerepet játszott a szeretet, a szerelem és a család egysége is, de a legfontosabb az anyaság és a veszteségek.
Két idősíkon futó cselekményt olvashatunk a könyvben, az egyik 2009. szeptember 04-én kezdődik, a másik 1943. szeptember negyedikén, mindkét esetben Párizsban járunk. 2009-ben Caroline, a fiatal nő balesetet szenved, néhány napra kórházba kerül, ahonnan amnéziával távozik. Fogalma sincs ki lehet ő, miért él egyedül, és miért él éppen ott, ahol.
Először azt gondoltam, hogy könnyen kideríthetné a telefonjából, a leveleiből, a számláiból, de rájöttem, hogy nem is akarja kideríteni. Azt az első oldalakon megtudjuk, hogy a múlt fájdalmai miatt Párizsba menekült, afféle búvóhelynek tekinti a várost, örül annak, hogy már sokan nézik franciának. Pedig ő nem francia, de nem is amerikai. Valójában még nem áll készen a mindennapokra.
Évekkel ezelőtt teljesen véletlenül akadtam a szerző Amikor isten nyúl volt című könyvére és azonnal nagy kedvencem lett. Éppen ezért meglepett, hogy a Bádogember című regénye miért nem okozott ugyanolyan hűha érzést. Tetszett, jó volt, de nem rabolta el a szívemet.
Sokáig nem is esett le nekem, hogy a Csendélet írója ugyanaz a Sarah Winman, aki az Amikor isten nyúl volt történetet írta, de mindig gyönyörködtem a borítójában, a nagyszerű kivitelezésében. Fantasztikusan szép, ahogyan a lapok külső élén kirajzolódik a gyönyörű grafika, és ugyanilyen jó volt azt nézni, hogy olvasás közben, amikor a lapok széthúzódtak egymástól, akkor elhalványult. Ez a könyv olyan, hogy egyszerűen örömet okoz a nézése is.
Az olvasása pedig még annál is nagyobb örömet okozott. Ebbe a könyvbe jó volt belefeledkezni. Sőt, nem is belefeledkeztem, hanem úgy éreztem, hogy beköltöztem a könyvbe és ott éltem a szereplőkkel, osztoztam velük jóban, rosszban, szépségben és örömben. Micsoda életet éltek, micsoda egy csapat voltak ők mindannyian! És mindez egy véletlen találkozásból indult ki.
Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona
Ezt a könyvet a csíkos-pöttyös könyveim közül választottam ki, Akli Miklós után Zrínyi Ilonával is megismerkedtem közelebbről. Őszintén bevallom, hogy Zrínyi Ilonáról nem voltak naprakészek az információim, így, mielőtt hozzáláttam az olvasáshoz, Wikipédián felfrissítettem a tudnivalókat.
Zrínyi Ilona II. Rákóczi Ferenc édesanyja volt, Ilonát az esküvője napján ismerjük meg, amikor…
Ha egy könyv címében szerepel a könyvtár, könyvesbolt, könyv szó, akkor nálam már várólistára kerül. Ez amolyan könyvmoly dolog szerintem és vagyunk így még biztos nem kevesen. Persze, ez nem mindig elég ahhoz, hogy a végén is elégedetten tegyük le a könyvet, nem garancia arra, hogy egy komoly érzelmeket kiváltó, megindító, emlékezetes történetet kapjunk, de az ígéret ott van benne.
A párizsi könyvtár azonban abba a kategóriába tartozik, ahová az abszolút 5 csillagos könyveket sorolom, ugyanis érzelmek sorát váltotta ki belőlem, szórakoztatott, meghatott, teljesen otthon éreztem magam a párizsi Amerikai Könyvtárban és szíven ütöttek a háború okozta történések.
Ebben a könyvben a hétköznapi emberek sorsának alakulását ismerhetjük meg a háború éveiben, egy könyvtár dolgozóinak napjain, munkáján és gondolatain keresztül. Megláthatjuk, hogy sokszor az úgynevezett kisemberek is lehetnek nagy hősök, akiknek bátor cselekedeteikről nem, vagy csak az ilyen könyvekből szerzünk tudomást. Láthatjuk a könyv eseményein keresztül, hogy semmi sem fekete vagy fehér, senki sem csak jó, vagy csak rossz, egy pillanat alatt tehetünk vagy mondhatunk olyat, amit később már nem tennénk, és ezzel megváltoztathatjuk egy ember, vagy emberek életét.