Best WordPress Hosting
 

Daniel Tammet: Kék napon születtem

Egy autista zseni memoárja

Ez a könyv nekem nagyon nagy élmény volt. Régóta várt már a könyvespolcomon, és azért szereztem be annak idején, mert szeretek az autizmusról olvasni, legyen az memoár, regény vagy ismeretterjesztő könyv. 

Ebben a könyvben Daniel Tammet mesél nekünk az életéről, gyermekkorától kezdve napjainkig. Mindamellett, hogy nagyon érdekes és informatív Daniel története, hatalmas motivációt is ad, mert megmutatja, hogy ami kezdetben hátránynak és hiányosságnak tűnt és az átlagostól teljesen eltérő, az tulajdonképpen egy nagyon különleges, egyedi tulajdonság is lehet.

Clare Mackintosh: Nyugodj békében!

Ha egy izgalmas thrillerre vágysz, akkor ez a könyvet bátran ajánlom olvasásra. Azonnal megragad a történet, elültetődik a kétely a fejünkben és oldalról oldalra haladva változik a véleményünk. Hol erre, hol arra. Legalábbis én így voltam ezzel a könyvvel.

Anna rövid időn belül mindkét szülőjét elvesztette, először az édesapját, majd néhány hónap múlva az édesanyját is. Ez még nem is volna annyira különös és szokatlan, de az már igen, hogy mindketten öngyilkosok lettek, az pedig, hogy mind a ketten ugyanúgy vetettek véget életüknek, az már annál inkább meglepő és hátborzongató. 

Anna megpróbálja élni tovább az életét a szüleitől örökölt lakásában, ahol most már nem egyedül él. Nemrég született kisbabájával és annak édesapjával próbálta normális mederbe terelni az életét, ugyanis szülei halála után pszichológus segítségét vette igénybe, aki viszont beleszeretett a lányba és hamarosan közös gyermekük született.

Sarah Winman: Csendélet

Évekkel ezelőtt teljesen véletlenül akadtam a szerző Amikor isten nyúl volt című könyvére és azonnal nagy kedvencem lett. Éppen ezért meglepett, hogy a Bádogember című regénye miért nem okozott ugyanolyan hűha érzést. Tetszett, jó volt, de nem rabolta el a szívemet.

Sokáig nem is esett le nekem, hogy a Csendélet írója ugyanaz a Sarah Winman, aki az Amikor isten nyúl volt történetet írta, de mindig gyönyörködtem a borítójában, a nagyszerű kivitelezésében. Fantasztikusan szép, ahogyan a lapok külső élén kirajzolódik a gyönyörű grafika, és ugyanilyen jó volt azt nézni, hogy olvasás közben, amikor a lapok széthúzódtak egymástól, akkor elhalványult. Ez a könyv olyan, hogy egyszerűen örömet okoz a nézése is. 

Az olvasása pedig még annál is nagyobb örömet okozott. Ebbe a könyvbe jó volt belefeledkezni. Sőt, nem is belefeledkeztem, hanem úgy éreztem, hogy beköltöztem a könyvbe és ott éltem a szereplőkkel, osztoztam velük jóban, rosszban, szépségben és örömben. Micsoda életet éltek, micsoda egy csapat voltak ők mindannyian! És mindez egy véletlen találkozásból indult ki. 

Paula Hawkins: Lassan izzó tűz

Első olvasásom Paula Hawkinstól, természetesen hallottam már róla, a Lány a vonaton című regénye eléggé megosztotta az olvasóközönségét. A Lassan izzó tűz egy nagyszerű cím ehhez a történethez, az összes szereplőben, lehetséges gyanúsítottban ott izzik, parázslik a lehetőség, hogy akár ők is elkövethették a történet elején felfedezett gyilkosságot, mert Paula Hawkins remekül teremti a hangulatot és kavarja a szálakat ahhoz, hogy ne tudjuk, mely szereplőben lobbant fel végül annyira a láng, hogy számunkra is kiderüljön, hogy bizony ő követte el a gyilkosságot. 

Nézzük, kiket ismerhetünk meg ebben a történetben. Theo Myerson író és felesége Carla, akik 3 éves kisfiukat tragikus körülmények között veszítették el. 

Laura, a szerencsétlen, magányos fiatal lány, aki tízéves korában egy baleset következtében agykárosulást szenvedett. Ez, valamint a baleset fel nem dolgozott traumája és egy titok nem hagyja, hogy a lány hétköznapi, nyugodt életet éljen, családjától is eltávolodott, teljesen magára maradt.