Gabriel García Márquez világhírű regényéből, a Száz év magányból 50 milliónál is több példányt adtak el, eddig 46 nyelvre fordították le. Az író az életében nem támogatta, hogy film készüljön belőle. Halála után 5 évvel, 2019-ben viszont a Netflix megszerezte a jogokat és 16 részes sorozat formájában köszön majd vissza a Buendía család hét generációs története. Ami talán biztató, hogy csupa Latin-Amerikai alkotó vett részt a produkció megvalósításában. Előzeteske van, de premierdátum még nincs.
Archívum címkék: Gabriel García Márquez
Italo Calvino, az ellenállás, a mágikus realizmus és a kártya írója
A kubai Santiago de Las Vegasban látta meg a napvilágot, ahol agronómus apja mezőgazdasági kísérleteket folytatott, anyja botanikus volt. Alig két év múlva visszatértek Olaszországba, mivel apját kinevezték a San Remó-i virágtermesztő kutatóközpont igazgatójává. A gyermek Calvino nagyon szerette és ismerte is a természetet, emellett az irodalom is egyre jobban érdekelte. Érettségi után, 1941-ben beiratkozott a Torinói Egyetem agrármérnöki karára, ám egyre inkább úgy érezte, hogy irodalommal szeretne foglalkozni. Pályamódosításra már nem maradt ideje, mert 1943-ban katonai behívót kapott, aminek nem engedelmeskedett, hanem beállt a Garibaldi brigád partizánjai közé.
A háború után visszatért Torinóba, de az agrártanulmányoknak hátat fordított: végül irodalom szakon szerzett diplomát Joseph Conradról írt disszertációjával. Az egyetem után az Einaudi Könyvkiadónál dolgozott, majd a kommunista párt lapja, a L’Unita, valamint az akkor induló Rinascita magazin munkatársa lett. A kommunista pártba is belépett, de 1956-ban, a magyar forradalom leverésekor kilépett.
Első két szépirodalmi alkotásához (A pókfészkek ösvénye, Végül arra száll egy holló) a partizánélet élményeiből szerezte anyagát. 1952-ben járt a Szovjetunióban, ahol egészen közelről szemlélhette a megvalósuló szocializmust, de amit látott, nem töltötte el különösebb örömmel. 1959–60-ban a világ másik felével, az Egyesült Államokkal is megismerkedett, ám itt szerzett élményei sem lelkesítették igazán. 1964-ben megnősült, és Párizsban, majd Rómában telepedett le hosszabb időre. Élete utolsó éveiben Közép-Itália „reneszánsz ékszerdobozában”, Sienában élt, itt is hunyt el agyvérzés következtében 1985. szeptember 19-én.
Újra Latin-Amerikai Filmnapok az Urániában
A Filmnapokat szeptember 26-án, kedden a legjobb idegen nyelvű film Golden Globe-díjával elismert Argentína, 1985 nyitja. Santiago Mitre rendezése hiteles történelmi dráma és feszült politikai thriller egyszerre. Az alkotást Julio Strassera és Luis Moreno Ocampo ügyészek, valamint fiatalokból verbuvált jogi csapatuk igaz története ihlette, akik mindenre elszántan, irreálisan rövid határidővel tudtak vádat emelni az Argentínát 1976 és 1983 között elnyomó katonai diktatúra ellen. A filmet a hiteles korrajz és látvány mellett a színészi alakítások, köztük az itthon is jól ismert Ricardo Darín (Eszeveszett mesék, Truman, Mindenki tudja) játéka teszi különösen emlékezetessé.
Szeptember 27-én A legjobb családok című vígjáték Peruba viszi el a közönséget. Javier Fuentes-León remek karaktereket felvonultató rendezése humorba csomagolva tárja elénk a felszín alatt munkáló társadalmi ellentéteket. Luzmila és Peta nővérek, házvezetőnőként dolgoznak két arisztokrata hölgy, Alicia és Carmen alkalmazásában. Már-már családtagnak számítanak – legalábbis addig, amíg felszínre nem kerül egy mélyen őrzött titok, amely a két háztartás mindkét szintjét átszövi, és szét nem pattan a buborék, amely összetartotta látszatra tökéletes világukat.
A humoré a főszerep szeptember 28-án is, amikor a tavalyi filmnapokon nagy sikerrel vetített Az exemnek szeretettel alkotóinak új komédiája, a Különc – Az vagy, vagy tetteted? kerül a mozivászonra. A pergő tinivígjáték főhőse, Julia sok év után költözik vissza szüleivel az Egyesült Államokból Ecuadorba. Odaát népszerű vlogger volt, hatalmas követőtáborral és rengeteg baráttal. Itt ismeretlenül kell beilleszkednie a szigorú, katolikus fenntartású gimibe, miközben a „Királylányok” áhított (és rettegett) klikkje megbélyegzi őt. Vajon sikerül barátokra lelnie és kitörnie a „Különcök” skatulyájából?
A nap, amikor Gabriel Garcia Marquez Magyarországon járt
Különös nap volt, amikor Marquez mester Magyarországra látogatott. Éjfélkor szállt le a gépe a budapesti reptéren szikrázó napsütésben. Burrito formájú felhők köszöntötték a gépet, a reptér munkatársai pedig erős kávékkal, tequilákkal, és mexikói szivarokkal üdvözölték az író társaságában érkezett százhúsz fős kíséretet, a Macondóból származó Buendía családot. No, de ne rohanjunk ennyire előre, nézzük hogyan is kezdődött az egész látogatás, hogyan hívta meg Marquez mestert a dél-amerikai kontinensen is otthonosan mozgó Kepes András.
Dél-Amerika
Egy távoli kis világfalut próbált felkutatni a magyar tévés Dél-Amerikában, amikor egy helyi halász azt mondta neki, hogy harangszókor, ha találkoznak a falu főterén, akkor megmutatja neki Buendía ezredes házát, és ha valamit, akkor azt érdemes megnézni. A mindig úriember Kepes András a megbeszélt időben ott is volt, kezében egy kis ajándék desszerttel, majd a halásszal együtt elsétáltak a házhoz. Az ezredest sajnos nem találták otthon, de a verandán ott ült és cigarettázott Gabriel Garcia Marquez, hóna alatt egy kis könyvvel, amire csak annyi volt írva: Száz év magány.