Különös témák kapcsolódnak össze rendszeres vendégszerzőnk, Séra András új könyvében, ami a Széchényi Könyvtár jóvoltából már ingyenesen letölthető e-book formában. Címe: Világló tölgylevelek. Emléklapok egy tőzsdeterem mélyéről. New Yorkban a felhőkarcolók között a Wall Street egyik öregedő tőzsdecápája egy szellemszerű fiatalemberrel elmélkedik tőzsdéről, irodalomról, és az életről. A háttérben pedig egy híres magyar író nádasszögi […] Olvass bele!
Archívum címkék: séra andrás
Mit üzen az építkezés?
Mindeközben azon gondolkodom: mit üzen az építkezés? Mit sugall vajon a maga csendes és titokzatos módján? Olvass bele!
Mit üzen a kereszt?
Mit üzen a kereszt? A síkot négy területre osztotta, ahogy látjuk az időt is kettészelte, és talán az üzenetét is darabokra tört szilánkonként értelmezzük. Olvass bele!
Mit üzen a víztükör sok ezer éven át?
Mit üzen a víztükör? Egy bozontos fejű ősünk sok-sok ezer évvel ezelőtt, amikor a barlangból kimászott, egy tükörsima vízfelületbe pillantott, meglátta önmagát, vajon mire gondolhatott? Később aztán rendezte bozontjait, ruhát húzott, a tó mellé házat, kastélyt, templomot épített, és amikor szép időben a sima vízfelületben ismét gyönyörködött, talán kérdőn azon tűnődött: mit üzen a víztükör? […] Olvass bele!
A hegycsúcs üzenetét próbáltam meghallani
Mit üzen a hegycsúcs? Töprengek ezen magamban mélyen miközben lefelé jövök. Igyekeztem egész halk lenni fönt… Olvass bele!
Ezt éled át, ha egyedül maradsz az erdő mélyén
Mit üzen az erdő? Kérdeznék erről egy hangosan kopogtató harkályt, de most épp nincs itt, így csak a fák susogását hallgatom. Olvass bele!
Mit üzen a betegség?
A páciens meg ül, ablakon kitekint és mereng. Vajon tényleg, mit üzenhet a betegség? Üzen bármit is? Valami általánosat, vagy egyedit? Olvass bele!
Mit üzen a múlt?
A vaskapu hívogatóan nyitva, és az évszázados kastélykertbe lépve azon tűnődöm: mit üzen a múlt? Olvass bele!
Mit üzen az ég?
Valahol Ausztriában, benne a délutánban, egyedül a tájban. Mit üzen az ég? Talán egyáltalán semmit. Talán valami rendkívülit. Olvass bele!
A hideg víz és a napfelkelte szerelmesei
Ősi élményben lehet részük azoknak az amerikai nőknek, akik hátrahagyva a modernitást, minden reggel kimennek a Michigan-tóhoz. Olvass bele!
Lin-csi apát pesti rokona
Szinte szabályos háromszögként álltak az olvasó előtt e személyek: Lin-csi apát, az ő szellemi rokona Pesten, és maga Sári László. Olvass bele!
Azahriah füstjétől szédül az erdő
Azahriah hangját hallottam, de nem egyedül volt, többen voltak. Ritmikus énekük valamifajta mágikus szeánszot tükrözött. Olvass bele!
Az orientalista Sári László életre szóló üzenete
Sári László említést tesz a 8. században élt kiváló kínai költőről, Li Taj-po-ról, akinek életében erősen jelen volt a természet szeretete. Olvass bele!
Az Alpokban élő holland remete, Martijn Doolaard különleges élete
Martijn Doolaard nem egy országot épít, csupán két kis épületet és egy nagyobb kertet fent a hegy tetején – Séra András írása. Olvass bele!
Mr. Rogers elképesztő világkörüli útja
Magánbefektetőként napi szinten én is a tőkepiacon tevékenykedem, így Mr. Rogers neve és befektetői karrierje nem volt számomra ismeretlen. Olvass bele!
Azahriah, az éjszakai látogató
Fekete ruhában érkezett gyalog egy különös táskával a kezében az éjszaka közepén. Féltem attól a pillanattól, amikor elér majd a házhoz és benéz az ablakon. Síri csönd volt az éjszakában, és a mozdulatlan tájban lépteinek ütemes ritmusát visszhangozták a környező házak. De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük az előzményeket!
Itt a Librarius portálon pár héttel ezelőtt meséltem már arról, mit éltem át, amikor ablakot nyitottam az Azahriah-Galaxis közeledésének láttán. Testem szétmállott, tudatom leolvadt, csak a csuklóm maradt viszonylag épen az ablakot fogva. Az események itt folytatódnak, mert az Azahriah-Galaxis közepében lévő sűrű kozmikus-tudati-esszencia testet öltött, és a Galaxis kellős közepéből útra indult az ablakom felé az éjszakában.
Különös sapka, fekete ruha, rejtélyes táska, és súlyos csizmák léptei. Ez volt maga Azahriah. Ütemesen haladt, haladt, jött és csak jött megállás nélkül. Most a napokban ért el olyan közelséget a Földhöz, hogy egy youtube nevű számítógépes algoritmus is észlelte, és egy új videoklip formájában kódolta a jelenséget.
A megfejtésre váró Azahriah-Galaxis
Egy szép tavaszi napon szélesre tártam az ablakot, kitekintettem, és valami különös közeledést érzékeltem az égen. Később tudtam csak meg, hogy az Azahriah-Galaxist látom közeledni bolygónk felé. Nemcsak a látvány, de a zengés is különleges volt. Értelmezhetetlen hangok pergő sokaságából mégis összeállt valami kozmikus zenei varázslat, ami egész egyszerűen magával ragadott. Fülem, szemem, érzékszerveim olyan hatás alá kerültek, amit nehéz megmagyarázni, ám mégis kísérletet teszek rá, hogy az olvasó is részesüljön e földöntúli élményben.
Az Azahriah-Galaxis már jóideje látható a földről, ám én a későn észlelők táborába tartozom. Mire megismertem kisbolygóit, úgymint, szosziazi, four moods, és a többiek, addig a műértő nagyközönség már együtt hullámzott e Galaxis sajátos flowjával. A téma alapos ismerői és kutatói azt mondják, hogy az Univerzum egy igen fiatal, ám roppant tehetséges Galaxisáról van szó, akinek rajongói már most megtöltik a Budapest Sportarénát.
Állok tehát a csodás tavaszi napon a nyitott ablaknál, amikor mindent elsöprő erővel áradt be tudatomba Azahriah, e rendkívüli fiatal tehetség. Letaglózva néztem, hogy mi is történik itt, kérem szépen. Olyan hang és látványvilág, amit értelmezni sem tudok, ám mégis elsöprő és magával ragadó az egész. Ki ez? Mi ez? Hogy van ez? Szinte nem is értem, miről énekel, úgy pörög a nyelve, a zenéjének hullámai is valami különös drámát mesélnek el, ám mintha mégis lenne valamifajta rendezettség a káoszban. Nem hiszek a szememnek, nem hiszek a fülemnek, ám valamiért mégis befészkelte magát a tudatomba. Galaxisok Istenei segítsetek, hiszen Azahriah állítólag még csak 21 éves, hát mi lesz még itt a táguló Univerzum kebelében?
Katie Melua szerint az élet csodálatos! Higgyünk neki?
A legendárium úgy tartja, hogy valahol fent északon, Angliában a 80-as évek közepén egy helyes és kedves fiatalember, bizonyos Colin Vearncombe fájó mélabúba esett. Családi drámák történtek körülötte, gyász, válás, csőd, szóval gondok gondok hátán, aztán egy nap, amikor már kenyeret és tejet is alig tudott venni a boltban, akkor a bánat legmélyebb pontján hazament, leült, és megírt egy olyan dalt, ami világhírű lett.
Mi más is lehetne a címe, ami hűen prezentálja nemcsak egy szomorú fiatalember lelki világát, de talán magát az angol humort is: Wonderful life. A csodálatos életről szóló dal, ami aztán világkörüli útra indult és meghódította a szíveket, a reménykedő szemeket, a jövő szépségébe vetett hitet. Slágerlisták élén csendült fel újra és újra Colin Vearncombe búgó mély hangján, és bár ironikusnak szánta az egészet, valahogy más lett a kicsengése.
A dalról a nagy humorista Sándor György fontos szava jutott eszembe: “mégis.” Azaz, keserű iróniának indult a wonderful life, a tömegek ennek ellenére MÉGIS a reményt érzik meg benne. Erre rezonál az emberek szíve. Rengeteg nehézség van körülöttünk, de MÉGIS szép az élet. Sőt, talán pont ezen nehézségek fényében bontakozik ki MÉGIS, és mutatja meg magát a csoda.
Annie Ernaux a mi varázsanyónk
Annie Ernaux: Évek című könyvéről
Ha ősközösségben élnénk távoli barlangban tábortüzek mellett, akkor Annie Ernaux egy olyan varázsanyó lenne, akinek meséjét hosszan hallgatnánk egy jól sikerült vadászat után a csillagok alatt. Korábbi barlangokról mesélne, régi vadászatról, más törzsek tagjairól, és csupa-csupa érdekes dologról. A lobogó tűz fényében láthatnánk arcának kedvességét, huncutságát, örömét és nyugalmát, kínjait és fájdalmát.
Modern korban élünk, így aztán a barlangot lakóparkra, a tábortüzet kandallóra cseréltük. Radiátorok és hűtőszekrények társasága fogadja a “vadászatból” hazatért és megfáradt lényünket, de a mesék továbbra is elbűvölnek. Néha a mozi, vagy a kábeltévé adja meg, néha pedig az internet. Annie Ernaux varázsanyó meséi azonban könyveken keresztül érnek el hozzánk. A háború utáni modern Franciaország nagy krónikásának tartják. Talán nem alaptalanul, hiszen tavaly irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták. Életművéből az Évek című könyvét olvastam a napokban, ami teljesen elbűvölt.
Mit csinálnak az írók, amikor nem írnak?
Amikor nem írok
A népszerű amerikai irodalmi portál, a Lithub elindított egy új sorozatot: When I’m Not Writing. Amikor nem írok. Remek gondolatok íróktól, amiben arról mesélnek, hogy mit csinálnak akkor, amikor nem írnak. Bepillantást ad az életükbe, különös hobbikba és időtöltésbe. Van, aki bokszolni jár, vagy úszni, van, aki viszont különleges ruhadarabokra vadászik szenvedéllyel. Van, aki játékos kreatív kis makettek készít, de olyan is előfordult, aki a bikaviadalok hős torreádori szerepére készülve trenírozza magát, szóval eltérő tevékenységek, de mégis olyanok, amiket érdemes megismerni. Azért is figyelemreméltó, mert ahogy az írók mesélnek róla, azt egyfajta különös érzékenységgel és finomsággal, magával ragadó és inspiráló tudatossággal teszik. Ebből jött tehát az ötlet, hogy én is megosszak egy érdekességet a szabadidős tevékenységemből a Librarius olvasóival.
Jópár éve már, hogy megjelennek írásaim itt a Librarius portálon, eljött azonban az idő, hogy felhúzzam könyvtárszobám ablakán a redőnyt, beengedjem a fényt és a kíváncsi tekinteteket, majd elmeséljem mindazt, mit is csinálok akkor, amikor abbamarad a billentyűzet halk kopogása. Leteszem hát a kedvenc kávésbögrém, az íróasztaltól pedig átülök a kényelmes fotelbe, és belekezdek a történetbe.