Best WordPress Hosting
 

Újra Latin-Amerikai Filmnapok az Urániában

A Filmnapokat szeptember 26-án, kedden a legjobb idegen nyelvű film Golden Globe-díjával elismert Argentína, 1985 nyitja. Santiago Mitre rendezése hiteles történelmi dráma és feszült politikai thriller egyszerre. Az alkotást Julio Strassera és Luis Moreno Ocampo ügyészek, valamint fiatalokból verbuvált jogi csapatuk igaz története ihlette, akik mindenre elszántan, irreálisan rövid határidővel tudtak vádat emelni az Argentínát 1976 és 1983 között elnyomó katonai diktatúra ellen. A filmet a hiteles korrajz és látvány mellett a színészi alakítások, köztük az itthon is jól ismert Ricardo Darín (Eszeveszett mesék, Truman, Mindenki tudja) játéka teszi különösen emlékezetessé.

Szeptember 27-én A legjobb családok című vígjáték Peruba viszi el a közönséget. Javier Fuentes-León remek karaktereket felvonultató rendezése humorba csomagolva tárja elénk a felszín alatt munkáló társadalmi ellentéteket. Luzmila és Peta nővérek, házvezetőnőként dolgoznak két arisztokrata hölgy, Alicia és Carmen alkalmazásában. Már-már családtagnak számítanak – legalábbis addig, amíg felszínre nem kerül egy mélyen őrzött titok, amely a két háztartás mindkét szintjét átszövi, és szét nem pattan a buborék, amely összetartotta látszatra tökéletes világukat.

A humoré a főszerep szeptember 28-án is, amikor a tavalyi filmnapokon nagy sikerrel vetített Az exemnek szeretettel alkotóinak új komédiája, a Különc – Az vagy, vagy tetteted? kerül a mozivászonra. A pergő tinivígjáték főhőse, Julia sok év után költözik vissza szüleivel az Egyesült Államokból Ecuadorba. Odaát népszerű vlogger volt, hatalmas követőtáborral és rengeteg baráttal. Itt ismeretlenül kell beilleszkednie a szigorú, katolikus fenntartású gimibe, miközben a „Királylányok” áhított (és rettegett) klikkje megbélyegzi őt. Vajon sikerül barátokra lelnie és kitörnie a „Különcök” skatulyájából?

„Nem kifelé játszom” – Másik János a kreativitás kalandjáról

A múltkori veszprémi ested után utánanéztem, mi az enklávé és az exklávé, mert ettől a modelltől reméltem, hogy segít megértenem az évtizedek során örökérvényű nemzeti kincsünkké nemesedett Bereményi–Cseh-pároshoz való viszonyodat, amelynek egyszerre tűnsz az enklávéja és az exklávéja lenni. Enklávéja: tehát olyan állam, amelyet minden oldalról egy másik ország vesz körül, vagyis egy nagyobb egység része, mégis önálló entitás. És exklávéja, azaz olyan, földrajzilag különálló terület, amely mégis egy másik országhoz tartozik. De tudom, hogy a te eseted még ennél is bonyolultabb, hiszen ha soha nem találkoztál volna velük, akkor is összetéveszthetetlen karaktere lennél a magyar kulturális életnek, vagyis afféle „társult államként” is el lehet gondolni a hozzájuk való viszonyodat.

Számomra ez az utóbbi közelíti meg legjobban a valóságot, de a másik két variáns paradoxonai is kifejezőek. Az én „felmerülésem” azért vált fontossá, mert a korábbiakkal ellentétben akkortól Tamás nem volt többé egyedül a színpadon. Igaz, az Ad Libitummal, Márta István és Novák János zenekarával is fellépett már korábban, de a mi párosunk más jellegű volt: két személyiségaspektust jelenítettünk meg a Levél nővéremnekben, miután a levélműfaj ötlete Géza szikrázó Zeusz-agyából kipattant.

A kapcsolatunk barátság is volt. Tamásnak viháncoló, fricskázgató karaktert, míg nekem a szomorú clownét írta meg Géza, és amikor a 25. Színházban felléptünk a Levél…-lel, a nézőtéren minden alkalommal megállt a levegő. 17 évvel később jöttünk ki a Levél nővéremnek 2-vel, 2004-ben pedig az első Levélből kimaradt negyven percet is megjelentettük Az igazi levél nővéremnek címmel.