Best WordPress Hosting
 

Patak Gyöngyvér: Család a dombon

Régebben úgy véltem, hogy felesleges egy könyv borítójáról írni, mert nem az határozza meg a könyvet és egy fantasztikusan jól sikerült borító néha félrevezethet, esetleg nem azt kapjuk, mint amit az alapján várnánk, esetleg túl nagy elvárásokkal indulunk neki a könyvnek és a végén kicsit csalódottan tesszük le, mert szerintünk a borító mást ígért. 

Ezt a régi állításomat már sokszor felülvizsgáltam, és azóta tudom, hogy igenis fontos egy könyv borítója. Ha nem tudsz egy könyvről semmit, de elmész egy könyvesbolt kirakata előtt, vagy éppen bent vagy egy könyvesboltban és a rengeteg könyv között próbálsz meg keresgélni, akkor nagyon fontosak a jó borítók, mert azok szólítanak meg először és hívják fel a figyelmünket, hogy kézbe vegyük, közelről megcsodáljuk a könyvet, ha pedig már a kezünkben van, akkor elolvassuk a fülszövegét.

A Család a dombon című könyvvel éppen így jártam én is. Már kölcsönzés után, szinte kifelé tartottam a könyvtárból, amikor az újdonságok polcán megpillantottam ezt a színes, hangulatos, vidám, tele élettel borítót, a címe is megtetszett, a fülszöveg is kedvemre való volt, így ismét beálltam a sorba, ugyanis, mióta a könyvtárak nyitvatartási idejét korlátozták, előfordul, hogy sor áll a kölcsönzőpultnál, bármennyire találékonyak, gyorsak és ügyesek a könyvtáros hölgyek. De a könyvtárban én még sorban állni is szeretek. Szeretem nézni, hogy milyen könyveket kölcsönöznek ki az emberek, vagy éppen miket hoznak vissza. 

Ecsédi Orsolya: A baj nem jár egyedül

Pokkernapló 2.

Végre-végre, megjelent a Pokkernaplók második része! Nagyon megkedveltem Gonit, a kis ördögfiókát, Ecsédi Orsolya Meleg a helyzet! című könyvében. Egy vidám, ötletes, kreatív olvasmány volt a Pokkernaplók első része, és biztos voltam benne, hogy most sem fogok csalódni. 

“Kedves Naplóm, most kicsit könnybe lábadt a szemem. Mert itt viszont egy csepp meleg sincs, nemhogy pokoli hőség. Ronda, ködös november van, és a Tompa Tamásban csak akkor indítják be a fűtést, amikor a szülők már tömegével írják a panaszos leveleket, hogy a sebészeti ügyeleten kellett ellátni gyermekük lefagyott ujjait.”

Rényi Ádám: A bezzeggyerek és más felnőttmesék

 

Az Osztálytalálkozó és más mesék… után nem volt kérdés, hogy Rényi Ádám új novelláskötetét is el szeretném olvasni. A könyv beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Sőt! Még annál is jobb volt. Nagyon bírtam ezeket a rövid, vicces, hol abszurd, hol teljesen hétköznapi, hol egy kicsit szürreális, hol pedig kritikus történeteket. 

Nagyon-nagyon jól szórakoztam és mivel egy hosszú utazásra vittem magammal, még a férjemnek is felolvastam hangosan, míg ő vezetett. Így ketten derültünk a novellák csattanóin, ketten hatódtunk meg és együtt bólogattunk a kritikus, mai politikai helyzetet kigúnyoló írásokon. 

Maros András: Sorsolják a kaszinótojást

Mikor még olvasásra várakozott a könyv a polcomon, többször is elgondolkodtam azon, honnan jöhetett ez az egyáltalán nem megszokott cím. A könyv olvasása közben természetesen kiderült, és zseniális jelenet volt, amelyben szerepelt ez a címadó mondat! 

A könyv a 90-es évekbe repít el bennünket, a szerző saját élményéből származik az az alapötlet, miszerint a történet hőse, egy huszonéves fiatalember, András, néhány napot egy kínai üzletben dolgozik. Sofőrnek jelentkezik Mr. Ceng álláshirdetésére, és nagyon megörül, amikor őt választja a kínai bolt üzletének a tulajdonosa. Furcsállja ugyan, hogy bár sofőrnek vették fel, mégis ő az, akit fuvaroz a a főnök és nem fordítva, majd első nap rögtön egy közös árubeszerzésre indulnak.

A  könyv öt nap története, öt olyan napé, amelyben hősünkben remény támad, hogy talán sikerül egy jól fizető, megbízható állást találnia, míg kitalálja, hogyan tovább. Jelentkezzen-e pszichológus szakra az egyetemen, vagy inkább nem. Ezen a nagyon fontos eldönteni valón kívánt elmélkedni a nyugodt sofőrállása közben.