Best WordPress Hosting
 

Ákody Zsuzsa: A Völgyben

Ákody Zsuzsa legújabb regénye egy finom szépségű, érzelmekkel teli történet, mely komoly témák közé vezet bennünket. A halál lehetőségén, valódiságán keresztül az életet mutatja meg. Az élet szépségét, nehézségét, bonyolultságát, a szeretet és a szerelem erejét, a döntések hatásait, a mindennapok küzdelmeit. 

Miközben bátran mer beszélni a halálról. A halál még napjainkban is tabutéma a hétköznapokban, sem szeretteink, sem saját halálunkról nem szívesen beszélünk, pedig ez az az élethelyzet, ami mindannyiunk életében bekövetkezik egyszer, és senki sem tudja, mi jön utána. 

Zsuzsa könyvében van Odahaza, a Völgy és Odaát. Az Odahaza az életet jelenti, az Odaát a túlvilágot, a halál utánt, a Völgy pedig a két világ közöttet, amikor még nem dőlt el, élet vagy halál lesz az ott lévők sorsa. Jelen esetben egy fiatal nő, Kyra sorsán keresztül láthatunk bele ebbe a három világba. 

Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz

Nagyon sok gondolat kavarog bennem azt illetően, hogy mivel kezdjem ezt a bejegyzést. Azzal, hogy bizony az én családomban is többször megfogalmazódott az elindulás gondolata, végül mentünk is, meg nem is, maradtunk is meg nem is? Mert attól, hogy az országban maradtunk, még a szülőhelyünkről elköltöztünk, és így, ha kicsiben is, de megtapasztalhatjuk, hogy milyen idegennek, szülőhelytől elszakítottnak lenni. 

Vagy kezdjem azzal, hogy mennyire sajnálom, hogy nem voltam elég felnőtt, vagy érett, vagy egyszerűen nem gondoltam arra, hogy jobban kifaggassam nagyszüleimet az életükről, a gyerekkorukról, az általuk megélt tragédiákról, örömökről és szépségekről, boldogságról, munkáról, születésekről, halálokról, családi kapcsolatokról, esetleg titkokról, amíg még megtehettem volna?

Vagy azzal, hogy imádok emlékezni a nagyszüleim történeteire, az édesanyám és nagybátyám, és más idősebb családtagok által elmesélt élettörténetekre és pillanatokra, ugyanakkor fájdalmasak is ezek a történetek, mert sokan már nincsenek velünk a szereplői közül, már csak az emlékeinkben és régi fényképeken élnek. 

Ecsédi Orsolya: A baj nem jár egyedül

Pokkernapló 2.

Végre-végre, megjelent a Pokkernaplók második része! Nagyon megkedveltem Gonit, a kis ördögfiókát, Ecsédi Orsolya Meleg a helyzet! című könyvében. Egy vidám, ötletes, kreatív olvasmány volt a Pokkernaplók első része, és biztos voltam benne, hogy most sem fogok csalódni. 

“Kedves Naplóm, most kicsit könnybe lábadt a szemem. Mert itt viszont egy csepp meleg sincs, nemhogy pokoli hőség. Ronda, ködös november van, és a Tompa Tamásban csak akkor indítják be a fűtést, amikor a szülők már tömegével írják a panaszos leveleket, hogy a sebészeti ügyeleten kellett ellátni gyermekük lefagyott ujjait.”

Maros András: Sorsolják a kaszinótojást

Mikor még olvasásra várakozott a könyv a polcomon, többször is elgondolkodtam azon, honnan jöhetett ez az egyáltalán nem megszokott cím. A könyv olvasása közben természetesen kiderült, és zseniális jelenet volt, amelyben szerepelt ez a címadó mondat! 

A könyv a 90-es évekbe repít el bennünket, a szerző saját élményéből származik az az alapötlet, miszerint a történet hőse, egy huszonéves fiatalember, András, néhány napot egy kínai üzletben dolgozik. Sofőrnek jelentkezik Mr. Ceng álláshirdetésére, és nagyon megörül, amikor őt választja a kínai bolt üzletének a tulajdonosa. Furcsállja ugyan, hogy bár sofőrnek vették fel, mégis ő az, akit fuvaroz a a főnök és nem fordítva, majd első nap rögtön egy közös árubeszerzésre indulnak.

A  könyv öt nap története, öt olyan napé, amelyben hősünkben remény támad, hogy talán sikerül egy jól fizető, megbízható állást találnia, míg kitalálja, hogyan tovább. Jelentkezzen-e pszichológus szakra az egyetemen, vagy inkább nem. Ezen a nagyon fontos eldönteni valón kívánt elmélkedni a nyugodt sofőrállása közben. 

Bucsi Mariann: Ébredés

Sokáig halogattam ennek a bejegyzésnek az írását. Van egy-két könyv, amiről annak ellenére, hogy végigolvastam, megérintett és erős érzelmeket váltott ki belőlem, sosem írtam értékelést. Egyik nap magam elé vettem, hogy írok róla, másnap félretettem, hogy képtelen vagyok rá, harmadik nap megint elővettem, majd félretettem ismét. Ez a könyv is majdnem erre a sorsra jutott. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért.

Rájöttem, hogy vannak témák, amelyek annyira megérintenek, annyira beleélem magam, mert a környezetemben, az ismerőseim között vagy akár a saját életemben jelen volt valahogyan, hogy az erről szóló könyvekről nagyon nehezen tudok írni. De megpróbálom, mert nagyon fontos témáról szól ez a könyv, és sokan nem is sejtik, nem ismerik a bántalmazó kapcsolatok mozgatórugóit. 

Sokan kérdezik, amikor napvilágra kerül egy bántalmazó kapcsolat, amikor egy bátor és erős nő felvállalja, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, ő ezt nem bírja tovább és a nyilvánosság elé áll vele, hogy miért csak most, miért várt eddig, és miért maradt a bántalmazóval évekig, ha erőszakot, bántalmazást szenvedett el.