Tűző nyári nap, már-már a kamerát nyaldosó hullámok és a tengerben magányosan úszkáló középkorú nő. Gyimesi Anna Affrikátájának (Gyimesi Anna, 2022) nyitóképei azonban csak látszólag nyújtanak menedéket a rideg októberi napok elől, a játékidő előrehaladtával egyértelművé válik, hogy a nyaralás itt nem több egyszerű álcánál, hősnőnk lelkében ugyanis éppen csitíthatatlan viharok pusztítanak. A film az […]
Archívum címkék: kortárs magyar
Titkok teknője – Lesen
Amióta az ember történetet mesél, az erdő a legősibb toposzok egyike. Az allegória jelentésárnyalatai általában az eltévelyedés, a felfedezés, a titkok és a veszély körül forognak. Nem is kell visszamenni a régi korok irodalmáig, a görög mitológiáig, Ovidiusig vagy Dantéig, elég akár a Kárpáti György Mór rendezte idei Nádas-filmre gondolni, melyben az erdő egyfajta szellemi […]
A bezárás és elengedés rituáléja – Affrikáta
„Aki az édesanyját nem szereti, egy aljas gazember!” – hallhatták időről időre az elmúlt évtizedek kamasznemzedékei, de már az anyaság teherként való megélését nyíltan vállaló Facebook-csoportok felbukkanása előtti időszakban is felmerült a kérdés: vajon a nők gyermekeikhez fűződő érzéseit és döntéseit is hasonlóan fekete-fehér társadalmi elvárások mentén ítéli meg a környezetük? Sorsszerű-e, hogy egy fogyatékkal […]
Ideje meghallgatni egymást – Magyarázat mindenre
Reisz Gábor az első két nagyjátékfilmjével megalapozta a nevét a magyar filmkészítők között, így nem túlzás azt állítani, hogy az év egyik legjobban várt magyar filmje volt a legújabb alkotása, a Magyarázat mindenre (Reisz Gábor, 2023). A fő karakter itt is egy fiatal felnőtt, aki szerelmi gondokkal küzd, de mégsem ez lesz a középpontban, hanem […]
„Mindig egy hosszú kutatási és terápiás folyamat, amikor az ember ír és próbálja felismerni magát” – interjú Reisz Gáborral
Reisz Gábor legújabb alkotása, a Magyarázat mindenre (Reisz Gábor, 2023) a Velencei Filmfesztiválon elnyerte a fődíjat. A filmet óriási sikerrel játsszák a mozik hétről-hétre. A szegedi Belvárosi Mozi közönségtalálkozója után kérdeztük a rendezőt, többek között a filmkészítés kezdeti éveiről és a történeteiben lévő személyességről is. Mátó Gábor: Olyan 16-17 éves voltál, amikor eldöntötted, hogy filmkészítéssel […]
Rét Viktória (szerk.): 3-5-8 perces ovis mesék
Már több könyvet is olvastam ebből a 3-5-8 perces sorozatból, ennek a kötetnek most az a jellegzetessége, hogy minden mesét magyar szerzők írtak, akiket már egyébként is ismertem, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy kitől milyen stílusú ovis mesét olvashatok.
A könyv felépítése a megszokott, mint ahogyan a címe is mutatja, 3-5-8 perces mesék vannak a könyvben, bár én sosem mértem ezt le, de a lényeg, hogy vannak nagyon rövidke, közepesen rövid és kicsit hosszabb mesék. Mivel a legtöbb gyereknek egy esti mese nem elég, ezért meg lehet egyezni velük, hogy két rövidebbet, vagy egy hosszabbat szeretnének hallani.
Ezek a mesék azoknak a gyerekeknek lesznek különösen jók, akik most kezdik az ovit, vagy már járnak oviba, de bizony nem minden reggel mennek örömmel és dalolva. Hiába szeretik az óvó nénit és a társaikat, mégis van olyan reggel, amikor nem szeretnének oviba menni.
Légrádi Gergely: Alkalomadtán
“Néha jó, ha nem emlékszel mindenre. Ha tudsz felejteni. Magad mögött tudod hagyni a nehezebb, fájóbb emlékeket. Vagy legalább halványítani tudsz rajtuk.”
Mi van akkor azonban, ha nincsenek emlékeid? Csak nagyon rövid időszakra visszamenően, és azok is homályosak, megfoghatatlanok, mert felnőttként nem sok mindenre emlékszik az ember kisgyermekkorából, kell hozzá a szüleinek, nagyszüleinek, családjának az emlékezete, akik mesélnek, emlékeznek, ezáltal teszik szinte saját megélt emlékké a gyermekkori anekdotákat, baleseteket, sztorikat és élményeket.
Ha valakinek nincs ilyen támogató családja, akkor gyökértelenül érzi magát és keresi az emlékeket, keresi az életét, a gyökereit, a megértést a szülei iránt.
Kristin M. Furrier: A társalkodónő
Emma Watton:
Istenem, 16 éves vagyok, miért kell ilyen nyomorban tengődnöm? Az apám büszkeségébe halunk bele mindannyian. Az egy dolog, hogy elszegényedett, mert nem jól intézte a dolgait, de miért nem kér segítséget a testvéröccsétől. Ha kérne, akkor nekünk sem kellene nemes úrikisasszony létünkre nélkülöznünk. Milyen élet az, amelyben két ruhám van, egy ünneplő és egy hétköznapi? A hétköznapit már nem lehet többet foltozni, mert a folt hátán is folt van. Az ünnepit meg nem vehetem fel hétköznap. Az anyám kidolgozza a lelkét is, a két testvérhúgomról nem is beszélve. Apám nem vesz emberszámba bennünket, mert ha nem így volna, tenne valamit, nem hagyná, hogy ennyit dolgozzanak szerencsétlenek. Én még hallgassak is, megfogadott Lord Evans társalkodónőnek a lánya mellé, hogy ne unatkozzon szegény. Nem értem én ezeket a gazdag fehércselédeket, mindenük megvan, tele a szekrényük ruhákkal, gyönyörű a szobájuk, annyiféle ételt ehetnek, amennyit csak bírnak, elég kinyitni a szájukat és máris mindent megkapnak.
Becsengetésen innen, kicsengetésen túl: tanárábrázolások napjaink magyar filmművészetében
Jó néhány filmben találkozunk tanárkarakterekkel, elég csak olyan fontos és elismert alkotásokra gondolnunk, mint A zongoratanárnő (La pianiste. Michael Haneke, 2001), a Whiplash (Damien Chazelle, 2014) vagy az újabb, Még egy kört mindenkinek (Druk. Thomas Vinterberg, 2020) című alkotás. A tanárkarakterek ezekben a filmekben hol rokonszenves, hol ellenszenves alakok, hol megosztó, ambivalens figurái a hatalomnak, […]