Best WordPress Hosting
 

Elkezdődött Nagy Borbála első mozifilmjének forgatása

A napokban kezdődött és három országban – Magyarországon, Németországban és Franciaországban – összesen 30 napon át tart Nagy Borbála A világ eredete című filmjének forgatása. A világ eredete három nőről szól három európai városban, egy-egy döntés küszöbén. A negyven körüli főszereplők különbözőképp próbálnak választ adni az anyaság kérdésére: egy örökbefogadás, egy mesterséges megtermékenyítés és egy […]

The post Elkezdődött Nagy Borbála első mozifilmjének forgatása appeared first on Filmtekercs.hu.

Ilyen (fekete) nőnek lenni – Saint Omer

Alice Diop 2022-ben egy önéletrajzi ihletésű tárgyalótermi drámával rukkolt elő. Az igaz történeten alapuló Saint Omer egy gyermekgyilkos édesanya perét követi. A francia rendezőnő eddigi filmjei a dokumentumfilmek műfajába sorolhatók, központi témájuk a kortárs francia társadalom kérdései. A Saint Omer – ha műfajilag nem is, de a társadalomkritikai vonulata miatt – mindenképp beilleszthető az életmű […]

The post Ilyen (fekete) nőnek lenni – Saint Omer appeared first on Filmtekercs.hu.

A nő négyszer – Anyaság és női szerepek a Friss Hús Rövidfilmfesztiválon

Június 1. és 7. között tizenegyedik alakalommal rendezik meg a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivált, mely évről évre több érdeklődőt vonz. A női szerepvállalások és az anyaság kérdése ez évben viszonylagos figyelmet kapott az alkotók körében, hiszen négy film is foglalkozik e témával, és a művészet nyelvén járja körül azokat a felvetéseket, melyek az elmúlt […]

The post A nő négyszer – Anyaság és női szerepek a Friss Hús Rövidfilmfesztiválon appeared first on Filmtekercs.hu.

Jennifer Probst: Egy nyár Itáliában

Nagyon sokat vártam erre a könyvre a könyvtárban, talán 7. voltam az előjegyzési listán, de azt mondom, nagyon megérte a várakozást. Bár amikor hazahoztam és megnéztem a borítóját, akkor elfogott némi bizonytalanság, hogy nem-e valami könnyű nyári limonádé. Amivel amúgy nincsen semmi baj, de nem mindig van hozzá kedvem, és mostanában sajnos több könyvet is abbahagytam, mert egyszercsak jött egy mondat, vagy egy cselekmény, ami kiverte nálam a biztosítékot, vagy egyszerűen csak azt éreztem, hogy unom, nem köt le. 

Régen nem tudtam könyvet abbahagyni, de ma már simán megteszem. Pláne úgy, hogy tudom, mennyi könyv van még a várólistámon, amit el szeretnék olvasni. De ennél a könyvnél szó sem volt ilyesmiről.

Már az elején nagyon a szívemhez nőtt a felállás, miszerint három generáció, anya, lánya, unoka története olvasható ebben a könyvben, és ami még kívánatosabbá tette, hogy mindhármójuk szemszögéből olvashattam az eseményeket. 

Kate Hewitt: Bárcsak visszajönnél

 

Lehet-e túlzásba esni a szeretettel? Lehet-e úgy szeretni a gyermekedet, hogy az már sok? Lehet-e, hogy ezt te nem veszed észre? 

Ezekkel a kérdésekkel szembesül Beth, a gyermekét egyedül nevelő fiatal anya, aki  egy rosszul kezelt hiszti következtében hirtelen abban a helyzetben találja magát, hogy a gyámügyesek elveszik tőle a kisfiát és ideiglenesen nevelőszülőknél helyezik el.

Kristin Hannah: Menekülés Alaszkába

Nagy lendülettel vágtam bele ebbe a könyvbe és hamar átéreztem Leni, a mindig különálló lány történetét, akinek édesapja vietnámi háborús veteránként nem találja a helyét a világban, nem tud megmaradni egy munkahelyen sem, és amikor ismét elveszti a munkahelyét, egy levelet kap régi katonatársa édesapjától, hogy fia ráhagyta az Alaszkában lévő házát és birtokát. 

Ernt tehát úgy dönt, költöznek, végre egyenesbe jöhet az életük, lelkesen pakolja fel családját, fiatal, csinos feleségét Corát és a tizenhárom éves Lenit egy kisbuszba. Alaszkában azonban kiderül, hogy nem igazán készültek fel ennek a gyönyörű, ámde kegyetlen tájnak a nehézségeire, tudatlanul vágtak bele a nagy kalandba.

A ház inkább leharcolt kunyhónak nevezhető, a körülmények pedig keménynek és embert próbálónak, nem idillinek, de Ernt bizakodó, Cora és Leni pedig örülnek annak, hogy a férfi új erőre kapott, életkedvvel és reménykedéssel teli.

Kate Hewitt: Szerelem a múltból

Mindig örülök, amikor egy olyan új szerzőt találok, akitől még addig nem olvastam, de egy jó olvasmányélmény után boldogan fedezem fel, hogy van még jó néhány könyve. 

Így vagyok most Kate Hewitt-tal, nagy lelkesen már elő is jegyeztem két további könyvét a könyvtárban. 

A Szerelem a múltból a már jól bevált két idősíkon játszódik, van a jelen és volt a múlt, amelynek a szálai a történet végére összeérnek, és így előfordulhat, hogy a múlt egy kicsit vagy nagyon, megváltoztatja a jövőt. Azoknak az embereknek a jövőjét, akiket megismerhetünk ebben a könyvben, és bizony nagyon rájuk fér egy kis változás, mert mindannyian küzdenek a múlt démonaival.

Kristin M. Furrier: A társalkodónő

 

Emma Watton: 

Istenem, 16 éves vagyok, miért kell ilyen nyomorban tengődnöm? Az apám büszkeségébe halunk bele mindannyian. Az egy dolog, hogy elszegényedett, mert nem jól intézte a dolgait, de miért nem kér segítséget a testvéröccsétől. Ha kérne, akkor nekünk sem kellene nemes úrikisasszony létünkre nélkülöznünk. Milyen élet az, amelyben két ruhám van, egy ünneplő és egy hétköznapi? A hétköznapit már nem lehet többet foltozni, mert a folt hátán is folt van. Az ünnepit meg nem vehetem fel hétköznap. Az anyám kidolgozza a lelkét is, a két testvérhúgomról nem is beszélve. Apám nem vesz emberszámba bennünket, mert ha nem így volna, tenne valamit, nem hagyná, hogy ennyit dolgozzanak szerencsétlenek. Én még hallgassak is, megfogadott Lord Evans társalkodónőnek a lánya mellé, hogy ne unatkozzon szegény. Nem értem én ezeket a gazdag fehércselédeket, mindenük megvan, tele a szekrényük ruhákkal, gyönyörű a szobájuk, annyiféle ételt ehetnek, amennyit csak bírnak, elég kinyitni a szájukat és máris mindent megkapnak.

Virginie Grimaldi: Ha az élet citrommal kínál

A szerző első könyvére teljesen véletlenül bukkantam a könyvtárban, és viharos sebességgel olvastam el. A másodikat, a Merci, nagyik!-at már tudatosan kölcsönöztem ki ezután, ennek a könyvnek a megjelenését pedig már nagyon vártam. Megérte várni, nem csalódtam, kedvenc lett. Mint ahogyan Virginie Grimaldi és bekerült a kedvenc szerzőim közé, akinek az új megjelenéseit nagy izgalommal és szeretettel várom majd a jövőben. 

Ha az élet citrommal kínál… Mi jut eszünkbe erről a címről? Pl. az, hogy ha az élet nem egyből édes és szuper, hanem kicsit savanykás és szomorú, akkor is próbáljunk helytállni és kihozni belőle, amit csak tudunk.

Vagy azt, hogy a savanyú is lehet jó, mert hozzáedződünk a nehézségekhez, és a későbbiekben jobban értékeljük a jó és szép dolgokat. Vagy azt, hogy megtanulunk küzdeni, hogy ne legyen az a citrom savanyú, esetleg még savanyúbb, és az idő múlásával észrevesszük, hogy nem is az, hanem friss, üde, színes. Vagy azt is beláthatjuk, hogy bennünket citrommal kínált, de mást lehet, hogy sz@rral és akkor a citrom még mindig sokkal jobb.

Sejal Badani: Törött szárnyú angyalok

A szerzőre A mesemondó titka című könyve kapcsán figyeltem fel, nagyon szép történet volt. Amikor rátaláltam erre a könyvére, megörültem, mert nagyon elvarázsolt az írói stílusa és a könyv atmoszférája, bíztam benne, hogy most is egy jó könyvet fogok olvasni. 

Nem is csalódtam, egy nagyon megérintő, elszomorító történet volt a Törött szárnyú angyalok, mely angyalok egy család három lánya és az édesanyjuk volt, akiket az apjuk hosszú éveken át bántalmazott. A bántalmazások akkor kezdődtek, amikor a család Indiából Amerikába települt és a családfő nem tudott beilleszkedni, kívülálló maradt az amerikai társadalomban. 

A három lány közül az egyikőjük Szónijá, fotósként járja a világot, amikor édesanyja telefonja utoléri, jöjjön haza, mert az apja kómába került, kórházban fekszik. Szónijá okkal menekült el a családjától, ezért fontolóra veszi a döntést, de végül úgy határoz, hogy visszautazik testvéreihez és édesanyjához. 

Bucsi Mariann: Ébredés

Sokáig halogattam ennek a bejegyzésnek az írását. Van egy-két könyv, amiről annak ellenére, hogy végigolvastam, megérintett és erős érzelmeket váltott ki belőlem, sosem írtam értékelést. Egyik nap magam elé vettem, hogy írok róla, másnap félretettem, hogy képtelen vagyok rá, harmadik nap megint elővettem, majd félretettem ismét. Ez a könyv is majdnem erre a sorsra jutott. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért.

Rájöttem, hogy vannak témák, amelyek annyira megérintenek, annyira beleélem magam, mert a környezetemben, az ismerőseim között vagy akár a saját életemben jelen volt valahogyan, hogy az erről szóló könyvekről nagyon nehezen tudok írni. De megpróbálom, mert nagyon fontos témáról szól ez a könyv, és sokan nem is sejtik, nem ismerik a bántalmazó kapcsolatok mozgatórugóit. 

Sokan kérdezik, amikor napvilágra kerül egy bántalmazó kapcsolat, amikor egy bátor és erős nő felvállalja, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, ő ezt nem bírja tovább és a nyilvánosság elé áll vele, hogy miért csak most, miért várt eddig, és miért maradt a bántalmazóval évekig, ha erőszakot, bántalmazást szenvedett el.

Anne Jacobs: A Kilimandzsáró felett az ég

Régen olvastam ennyire kalandos és mozgalmas történetet, mely egy egyszerű családtörténetként indul, de az események fantasztikus alakulásának köszönhetően egyszer csak Afrikában találjuk magunkat és ott további szédületes eseményekben és izgalmakban van részünk.

A történet az 1800-as évek végén kezdődik, majd a szereplőkkel együtt lépünk át a 20. századba és leszünk tanúi a világ változásainak. 

Charlotte tízévesen egy hajószerencsétlenségben elveszíti testvérét és szüleit, ezért a nagyszüleinél nevelkedik tovább, ahol legfőbb bizalmasa és támasza Klara, az unokatestvére.