Best WordPress Hosting
 

„A tökéletesség embertelen” – Suzana Bartal a zeneművek fekete lyukairól

Augusztus 15-én Dvořák 4. zongoratriójának előadásában olyan átéléssel, bevonódással és örömmel vett részt, hogy az még egy olyan, már eleve oldott hangulatú, a zenészek és a közönség nagy cinkossága által fémjelzett fesztiválon is feltűnő volt, mint a KaposFest. Mi tette annyira lelkessé? Mindig ilyen, vagy ez az alkalom valami okból különleges volt? Milyen komponensek együttállása szükséges az ön számára ahhoz, hogy ezt az önfeledtséget átélhesse és a közönségnek átadhassa?

A 15-ei alkalom abból a szempontból valóban kiemelkedő volt, hogy úgy éreztem, különösen is egymásra tudtunk hangolódni a partnereimmel, Jack Liebeckkel és Várdai Istvánnal. Örömre hangolt, hogy egyszerre tudtam önfeledt és koncentrált lenni. Tőlem idegen nárcisztikus felfogásban zenélni, a közönség is nagyon kell hozzá számomra. A színpadon termelődő adrenalin nélkül talán nem is tudnék jól játszani. Egész más a próba csendje, amikor rajtunk, muzsikusokon kívül senki sincs a teremben, és az a csend, amely mögött érezni lehet a közönség várakozásának feszültségét.

A darab előrehaladtával mintha egyre jobban belelendült és egyre nagyobb örömmel, játékossággal játszott volna.

Kire is van valójában szüksége Erkel Zeneakadémiájának?

Hetek óta csendes, önmérséklő távolságtartással, az intézmény iránti féltő aggodalommal, ugyanakkor a minden valós érdeket szem előtt tartó végső döntésbe vetett hittel teli reménykedéssel figyelem, figyeljük szépapám Zeneakadémiájának utódlási fejleményeit.

Igen, Erkel Ferencről beszélek, aki nélkül aligha jött volna létre közel másfél évszázada Liszt Zeneakadémiája.

Hogy rögtön elejét vegyük az esetleg megosztó, netán irigységet sejtő-sejtető feltételezéseknek: Erkel életműve – melynek a számos közül az egyik, ha ugyan nem a legstabilabb tartóoszlopa a Pesti Zeneakadémia megalapítása – nem szorul semmiféle támasztékra. Talán csak a tényekről érdemes kicsit lehántani a sok évtizedes rárakódást:

A tanár Liszt Ferencet mutatja be a Liszt Múzeum új tárlata

A kiállításon, amely a Liszt Múzeum és a Budapesti Cervantes Intézet közös rendezésében valósul meg, Liszt levelei, vázlatfüzetei, kottái, naplójegyzetei, kortársak visszaemlékezései és tanítványaitól származó dokumentumok tekinthetők meg. 

Liszt Ferenc oktatói pályája során az 1835-ben, A művészek helyzetéről és helyükről a társadalomban megfogalmazott célkitűzéseket valósította meg, vagy törekedett ezek létrejöttére. A kiállítás tematikája ezért nemcsak Liszt zongoratanári működésére szorítkozik, hanem kitér néhány konkrét példa bemutatásával az általa kiemelt interpretációs kérdésekre, a tananyag repertoárjának bővítése iránti igényére, más zeneszerzők műveiből készült instruktív kiadásaiban megőrzött zenei értelmezéseire, zeneszerzői tanítására is. 

A tárlatot a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont munkatársai Miriam Gomez-Morán közreműködésével valósították meg, aki május 11-én a kiállítás megnyitóján a Régi Zeneakadémia Kamaratermében Kiss Péter közreműködésével ad koncertet, míg május 13-én Liszt és Beethoven műveiből adnak matinékoncertet.