Bornai Tibor
A Magyar Zene Háza június 10-én bemutatta a KFT negyven éve megjelent, Üzenet a liftből / A fodrász című albumára épülő show-ját. Ennek kapcsán beszélgettünk Bornai Tiborral, a zenekar billentyűsével.
Közismert az anekdota, mely szerint Erdős megtapsolta Koncz Zsuzsa Jelbeszéd című lemezét, mert csak később esett le neki a politikai üzenete. Az Üzenet a liftből című, meglehetősen rendszerkritikus album esetében volt ilyen utólagos „ahaélménye” Borsnak és Erdősnek?
Augusztus 15-én Dvořák 4. zongoratriójának előadásában olyan átéléssel, bevonódással és örömmel vett részt, hogy az még egy olyan, már eleve oldott hangulatú, a zenészek és a közönség nagy cinkossága által fémjelzett fesztiválon is feltűnő volt, mint a KaposFest. Mi tette annyira lelkessé? Mindig ilyen, vagy ez az alkalom valami okból különleges volt? Milyen komponensek együttállása szükséges az ön számára ahhoz, hogy ezt az önfeledtséget átélhesse és a közönségnek átadhassa?
A 15-ei alkalom abból a szempontból valóban kiemelkedő volt, hogy úgy éreztem, különösen is egymásra tudtunk hangolódni a partnereimmel, Jack Liebeckkel és Várdai Istvánnal. Örömre hangolt, hogy egyszerre tudtam önfeledt és koncentrált lenni. Tőlem idegen nárcisztikus felfogásban zenélni, a közönség is nagyon kell hozzá számomra. A színpadon termelődő adrenalin nélkül talán nem is tudnék jól játszani. Egész más a próba csendje, amikor rajtunk, muzsikusokon kívül senki sincs a teremben, és az a csend, amely mögött érezni lehet a közönség várakozásának feszültségét.
A darab előrehaladtával mintha egyre jobban belelendült és egyre nagyobb örömmel, játékossággal játszott volna.