Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: zongoraművész

A Chopin-útlevél zongorát fejlesztő magyar tulajdonosa

Közzétette szerző

Zenész családban született Vácon: apja, Bogányi Tibor a váci Harmónia Kórus alapítója és vezetője, feleségével együtt zenetanár volt. Testvérei szintén nemzetközi hírű muzsikusok: Bernadett fuvolaművész, Tibor karmester és csellóművész, Bence fagottművész. A család évekig élt Finnországban, amelyet a testvérek második otthonuknak tekintenek.

Bogányi Gergely négyéves korában kezdett zongorázni a váci zeneiskolában, hatévesen különdíjasa volt a nyíregyházi Országos Zongoraversenynek, amelyet három évvel később meg is nyert. Tízéves korától a Zeneakadémia különleges tehetségeknek fenntartott osztályában tanulhatott. Az itt folytatott tanulmányai mellett a helsinki Sibelius Akadémián Matti Raekallioo, az itt kapott ösztöndíjjal az amerikai Indiana Egyetemen Sebők György növendéke is volt, mesterkurzusokon vett részt többek között Rados Ferenc, Murray Perahia és Schiff András vezetésével. A pianisták közül elsősorban a francia Alfred Cortot, az orosz Szergej Rahmanyinov és Bartók Béla felvételei gyakoroltak rá nagy hatást.

A zenei közéletbe 1996-ban robbant be, amikor megnyerte a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyt. Három évvel később különleges vállalkozással hívta fel magára a figyelmet: nem mindennapi technikai tudásról és állóképességről tanúságot téve szünet nélkül játszotta el Liszt Ferenc rendkívül nehéz Transzcendens etűdjeit. Tíz évvel később a Müpa hangversenytermében előadásában ismét egy este alatt hangzottak el Liszt Transzcendens etűdjei, a kritika szerint ekkorra az ifjonti erőpróba túlzásait a művészi érettség váltotta fel. 2001-ben egyéves koncertturné keretében játszotta el Chopin összes zongoraművét, majd erre vállalkozott Mexikóban és az Egyesült Államokban is, a 2010-es nemzetközi Chopin-évben pedig két nap alatt tíz koncerten a lengyel zeneszerző összes szólózongorára írt művét megszólaltatta.

PostPin It!

A szép, tiszta hangot tudom értékelni

Közzétette szerző

Négyesztendős volt, amikor bátran benyitott Hámori László kántorhoz, hogy hallgassa meg, mert már el tudja játszani az Ez nagy szentség valóban kezdetű templomi éneket és a Himnuszt. Meghallgattatott, sőt azt is megengedte neki a kántor, hogy aznap ő kísérhesse a hívek énekét. Addig azonban, amikor az orgonajáték a hivatásává vált, még sok év telt el.

Szavakba önthető-e, hogy mi nyűgözte le az orgona hangjában?

Nagyon nehezen. A hangszer sípokból áll, levegő működteti; olyan, mint valami fúvós instrumentum, csak sokkal összetettebb szerkezetről van szó. Billentyűsoraival dús, zengő hangzást lehet kikeverni, de ha valaki érzékenyen és szeretettel közelít hozzá, a zongora egyetlen billentyűsorán még finomabb, még árnyaltabb hangszíneket hozhat létre. Az orgonánál maradva: amikor én beleszerettem, nagyon kevés valóban jó hangszer volt Magyarországon. Java részük tönkrement a második világháborúban. Amiket talált az ember, azokat én „maradék” orgonáknak neveztem. Beleértve az esztergomi főszékesegyház, a bazilika orgonáját is. Gyerekkoromban sokszor elmentünk oda, és találtunk olyan régi sípokat a földön, a fal mellett, amelyek Liszt idejében még hangzó sípok lehettek. A háború után először a Bosnyák téri templomban is egy nagyon-nagyon kicsi hangszert hoztak használható állapotba, míg ma a felújításnak köszönhetően már roppant komoly orgona hangját hallhatják a hívek.

PostPin It!

A zongora magyar poétája

Közzétette szerző

Ötévesen kezdett zongorázni Vadász Erzsébetnél, már ekkoriban édesanyja ölében hallgatta a zeneakadémiai koncerteket – különösen Fischer Annie és Szvjatoszlav Richter zongorajátéka varázsolta el. Tizennégy évesen megnyerte a tévés Ki mit tud?-ot, egy év múlva már a Zeneakadémián Kadosa Pál osztályába járt. Az intézményben Kurtág György és Rados Ferenc is tanította. Őket tartja meghatározónak játékának fejlődésében, de már ekkor részt vett angliai nyári zongorakurzusokon Sir George Malcolm növendékeként.

A fiatal zongoristát 1976-ban Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, és ekkoriban kezdődött nemzetközi karrierje. 1979-től Londonban és az Egyesült Államokban, 1987-től majdnem egy évtizedig Salzburgban élt, majd feleségével, Siokava Juko (Yuko Shiokawa) japán hegedűművésszel Olaszországba költözött. Megkapta az osztrák és a brit állampolgárságot is, felváltva él Londonban és Firenzében. Élete legnagyobb kockázatának tartja, hogy 1979-ben elhagyta szülőhajázát és a biztos egzisztenciát.

Nevét világszerte zongoraművészként ismerik, de érdekli a kamarazene is, amely szerinte szerénységre tanít. 1989-ben hozta létre Salzburg mellett a Mondsee-i Kamarazenei Fesztivált, amelynek egy évtizedig művészeti vezetője volt. 1995-ben Heinz Holliger svájci oboaművésszel alapította az Ittingeni Zenei Napokat, amelynek programján párhuzamosan szerepeltek régi és kortárs muzsikák. 1998-ban indította Vicenzában az Ommaggio a Palladio című koncertsorozatot, a következő évben nemzetközi kamaraegyüttest szervezett Capella Andrea Barca néven, amellyel zongoristaként és karmesterként rendszeresen fellép. Az elnevezés játék a szavakkal: a Barca olaszul, a Schiff németül jelent hajót, az Andrea az András olasz változata. A zongoraművész 2004 és 2007 között a weimari fesztivál művészeti vezetője volt.

PostPin It!

Berecz Mihály a kissingeni Zongoraolimpia győztese

Közzétette szerző

Mint azt a Papageno írja, a 21. Kissinger KlavierOlymp művészeti vezetője, Alexander Steinbeis jelentette be a győztes nevét.

A zsűrit Thomas Ahnert zenekritikus, a KlavierOlymp társalapítója, Manuel Brug, a Die Welt zenekritikusa, Ulrich Hauschild kulturális menedzser, Sonia Simmenauer, az Impresariat Simmenauer ügyvezetője, továbbá Alexander Steinbeis, a Kissinger Sommer művészeti vezetője alkotta, akiket Berecz Mihály technikai tudásával, szellemességével, valamint strukturált és tudatos interpretációival győzte meg, de kiemelték a fiatal előadó magas fokú muzikalitását és stílusérzékét is.

A második díjat a francia Mirabelle Kajenjeri kapta, a harmadik helyezett a 21 éves japán Miyu Shindo lett, akit a közönségdíjjal is elismertek. A verseny további fellépői az Olaszországot képviselő Martina Consonni és a Finnország képviseletében pódiumra lépő Anton Mejias voltak.

PostPin It!

„A tanáraimnak bizonyos szempontból már a kollégája is vagyok” – Magyar Valentin a hivatás érlelődéséről

Közzétette szerző

Divat manapság a fiatalok kapunyitási pánikjáról beszélni, és önről rögtön ez jutott eszembe, bár rögtön utána az, hogy önnek vagy nagyon erős van ilyenből, vagy épphogy semmilyen. Már eddig is nagy utat járt be, és mintha felgyorsítva élne, fényes pálya áll ön előtt – ami nagyszerű, de akár ijesztő is lehet, hiszen úgy is megélheti, hogy most már mindig felül kell majd múlnia magát, vagy hogy olyan expresszvonatban ül, amiből nincs kiszállás: a siker kötelez, és mintha mostantól az lenne a kötelessége, hogy maga után rohanjon. Mennyire befolyásolja, hogy mások mit várnak el öntől, és ez hogyan viszonyul ahhoz, amit ön vár el magától? Miben egészen biztos a pályájára vonatkozóan, és miben egyáltalán nem?

A zenészlétben és -szakmában jelentős tényező a bizonytalanság. A zenész soha nem lehet teljesen biztos magában, mert az gátolná a fejlődésben. De úgy tapasztaltam, hogy ha a legbelső hangjainkra és a lelkiismeretünkre hallgatunk, akkor azért olyan nagy baj nem lehet. A Covid után, az elmúlt egy-két évben valóban felgyorsultak körülöttem a dolgok: sűrűbb lett a koncertéletem, és bekerültem Körner Tamás menedzsmentjébe, amelynek tanárom, Várjon Dénes is az impresszált művészei közé tartozik. Ami történik, egyszerre csodálatos lehetőség és nagy kihívás a számomra.

Ősszel lesz az első lemezfelvételem; a hozzám különösen közel álló Rachmanyinov darabjait, etűdöket és prelűdöket játszom fel, mindegyik sorozatból négyet-négyet, más, rövidebb darabokkal kiegészítve. Az új feladatoknak nem mindig egyszerű megfelelni; a stressz időnként el tud rajtam uralkodni, ami nálam például a nyugtalan alvásban nyilvánul meg. Igyekszem magamból a legtöbbet kihozni, és erre szerencsére rá is vagyok kényszerítve. De ha az ember – mint nemrég a KaposFesten – időről időre olyan, világhírű művészekkel játszhat együtt, mint Baráti Kristóf, érthető is, hogy nagyon össze akarja szedni magát.

PostPin It!

„A tökéletesség embertelen” – Suzana Bartal a zeneművek fekete lyukairól

Közzétette szerző

Augusztus 15-én Dvořák 4. zongoratriójának előadásában olyan átéléssel, bevonódással és örömmel vett részt, hogy az még egy olyan, már eleve oldott hangulatú, a zenészek és a közönség nagy cinkossága által fémjelzett fesztiválon is feltűnő volt, mint a KaposFest. Mi tette annyira lelkessé? Mindig ilyen, vagy ez az alkalom valami okból különleges volt? Milyen komponensek együttállása szükséges az ön számára ahhoz, hogy ezt az önfeledtséget átélhesse és a közönségnek átadhassa?

A 15-ei alkalom abból a szempontból valóban kiemelkedő volt, hogy úgy éreztem, különösen is egymásra tudtunk hangolódni a partnereimmel, Jack Liebeckkel és Várdai Istvánnal. Örömre hangolt, hogy egyszerre tudtam önfeledt és koncentrált lenni. Tőlem idegen nárcisztikus felfogásban zenélni, a közönség is nagyon kell hozzá számomra. A színpadon termelődő adrenalin nélkül talán nem is tudnék jól játszani. Egész más a próba csendje, amikor rajtunk, muzsikusokon kívül senki sincs a teremben, és az a csend, amely mögött érezni lehet a közönség várakozásának feszültségét.

A darab előrehaladtával mintha egyre jobban belelendült és egyre nagyobb örömmel, játékossággal játszott volna.

PostPin It!

Vezénylés közben karmester, zongorázás közben zongorista, a zongora mellől vezényelve egyszerre mindkettő – Vásáry Tamás 90

Közzétette szerző

Debrecenben született, kisgazdapárti politikus édesapja az ideiglenes kormányban államtitkári tisztséget töltött be. Csodagyerekként indult, ötévesen hallás után játszotta el Boccherini menüettjét, nyolcévesen Mozart D-dúr zongoraversenyével kápráztatta el közönségét, kilencévesen szólóestet adott Chopin műveiből, rövid ideig Dohnányi Ernő tanítványa is volt. Tizenkét évesen vették fel a Zeneakadémiára, ahol tanárai arra intették: legyen „normális” gyerek, ne gyakoroljon túl sokat és a szellemi tevékenységet kapcsolja össze a fizikaival.

1948-ban megnyerte a Liszt Ferenc nemzetközi zongoraversenyt, a Zeneakadémián húszévesen végzett. Példaképének és második apjának Kodály Zoltánt tekinti, akinek később tanársegédje lett a szolfézs tanszéken. A nagy tekintélyű zeneszerző mentette meg az ötvenes években a kitelepítéstől, diplomakoncertje előtt pedig egy Steinway-zongorával ajándékozta meg, hogy gyakorolni tudjon. Vásáry Tamás egy kulturális delegáció tagjaként olyan sikerrel szerepelt a Szovjetunióban, hogy hazatérve kiemelt művészként kezelték. Művészi fejlődésére nagy hatással volt Fischer Annie játéka is, akivel haláláig mély barátságban volt, s akivel előadhatta Mozart Esz-dúr kettősversenyét.

Több nemzetközi zongoraversenyen is rangos helyezést ért el – 1955-ben Varsóban és Párizsban, 1956-ban megnyerte a brüsszeli Erzsébet királyné versenyt, a következő évben pedig Rio de Janeiró-ban végzett az első helyen. Miután édesapját az 1956-os forradalomban játszott szerepéért letartóztatták, elhagyta Magyarországot, szülei a belga anyakirályné közbenjárásával jutottak ki hozzá. Hamarosan Svájcba költöztek, az állampolgárságot 1972-ben kapta meg. A Deutsche Grammophonnál megjelent, Liszt Ferenc zongoradarabjaiból készült lemezének sikerét követően Londonba hívták, ahol 1961-ben Csajkovszkij b-moll zongoraversenyével hódította meg a közönséget. Ezzel elindult nemzetközi karrierje, a következő évben a világhírű karmester, Széll György mutatta be a New York-i Carnegie Hallban. A legjelentősebb zenekarokkal és dirigensekkel koncertezett világszerte. Zongoraművészként elsősorban Liszt-, Chopin-, Mozart-, Beethoven-, Brahms-, Debussy- és Rahmanyinov-zongoradarabok interpretálásával és lemezfelvételeivel szerzett hírnevet.

PostPin It!

Várjon Dénes a világ egyik legmagasabban jegyzett zongoraversenyének zsűrijében

Közzétette szerző

A svájci Anda Géza Nemzetközi Zongoraverseny zsűrijének elnöke Franz Xaver Ohnesorg zenei menedzser lesz, aki korábban többek között a New York-i Carnegie Hall művészeti vezetője is volt. Várjon Dénes mellett a zsűri tagja lesz Martha Argerich, Ricardo Castro, Zlata Chochieva, Lucas Debargue, Konstanze Eickhorst, Toshio Hosokawa és Robert Levin.

A versenyre 2023. november 19. és 2024. január 31. között lehet jelentkezni. A repertoár minden évben Anda Géza zenei örökségére, repertoárjára épül. A négyfordulós verseny elődöntőjében (Mozart-forduló) Mihail Pletnyov dirigálja a Musikkollegium Winterthur zenekart, a zárókoncerten a zürichi Tonhalle zenekarát Paavo Järvi dirigálja. A versenygyőztesek a pénzjutalom mellett hároméves mentorálással gazdagodnak. 

Tökéletes technikája, mély zeneisége, sokoldalú érdeklődése révén Várjon Dénes a nemzetközi zenei élet egyik legizgalmasabb és legelismertebb résztvevője. Igazi univerzális művész: kiváló szólista, elsőrangú kamarazenész, fesztiválok művészeti vezetője, elismert pedagógus.

PostPin It!

Elhunyt Jandó Jenő zongoraművész

Közzétette szerző

Jandó Jenőt kedd hajnalban, budapesti otthonában érte a halál – tudatta a Zeneakadémia kedden az MTI-vel. A zongoraművészt a Zeneakadémia saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.

Jandó Jenő 1952. február 1-jén született Pécsett. Szülővárosában kezdett zongorát tanulni, majd 1968-ban felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol Nemes Katalin és Kadosa Pál növendéke volt. Pályája sikeres hazai és nemzetközi versenyszereplésekkel kezdődött: az 1970-es budapesti Beethoven Zongoraversenyen harmadik, az 1972-es versailles-i Cziffra György és az 1975-ös milánói Dino Ciani versenyeken második helyezett lett, 1973-ban a Magyar Rádió Zongoraversenyén és 1977-ben a Sydney-i Nemzetközi Zongoraversenyen kamarazene kategóriában pedig első díjat nyert.

1974-ben, közvetlenül diplomája megszerzése után kezdett el tanítani a Zeneakadémián, ahol 2020-ig zongorista generációk tucatjait nevelte ki.

PostPin It!

Tíz érdekesség Johannes Brahmsról

Közzétette szerző

1. Tizenévesen bordélyban is hegedült

Zenét először muzsikus apjától tanult, aki galambtenyésztéssel is foglalkozott, bár ez a tevékenysége jobbára csak vitte a pénzt. A zene mellett a játékkatonák gyűjtése volt a másik szenvedélye. Sanyarú anyagi helyzetük miatt tizenéves korától nemcsak színházi zenekarokban, hanem bordélyokban is hegedült (a legenda szerint ilyenkor a kottatartóra helyezett könyveket olvasta játék közben), s némi pénzhez jutott táncdarabok átirataival is. 

2. Magyar mesterek

PostPin It!