Klímakvartett 3.
“Az idő néha lassan halad, olyan lomhán, mint a karaván a mély hóban, máskor pedig olyan gyorsan, mint egy menekülő vadló.”
Volt már olyan pillanatotok, amikor egy film végén elakadt bennetek a szó és hosszú percekig csak ültetek a képernyő előtt? A látottak után nem bírtatok megszólalni a meghatottságtól, a döbbenettől, a gondolatoktól, amiket a film kiváltott belőletek…
Maja Lunde neve nekem már garancia. Egy szép, érzékeny, megható és lelket simogató élményre, a Hónővér is ilyen volt. Az Évszakok tetralógia második kötete A Nap őrzője, és míg a Hónővér a telet hozta el nekünk, ebben a könyvben a tavasz, az újrakezdés bír nagy jelentőséggel.
Ami pillanatnyilag elveszett. És nem csak a tavasz, hanem minden évszak. A kiskamasz Lilja a nagyapjával él, egy szürke, állandóan nedves, esős, sötét világban, melyben sosem süt a nap.