Best WordPress Hosting
 

Jon Fosse norvég író kapja idén az irodalmi Nobel-díjat

Jon Fosse norvég író, drámaíró kapja 2023-ban az irodalmi Nobel-díjat, „újító színpadi darabjaiért és prózamunkásságáért, amelyek hangot adnak a kimondhatatlannak” – mondta Mats Malm, a Svéd Akadémia titkára.

Fosse a norvégiai Haugesundban született 1959-ben. Életműve közel 40 színdarabból áll, és több sikeres regény szerzője, emellett gyermekkönyveket, versesköteteket és esszéket is jegyez, továbbá fordítói tevékenységet is folytat. A díjat odaítélő bizottság laudációja az író sajátos stílusát mint a „Fosse-minimalizmust” is kiemelte.

Drámaírói nagyságát gyakran Ibsenhez hasonlítják: a nagy előd után őt tartják a második legtöbbet játszott norvég drámaszerzőnek. 2015-ben elnyerte az Északi Tanács Irodalmi Díját az Álmatlanság, az Olavs draumar (Olav álmai) és a Kveldsvævd  (Kimerültség) című műveiért.

Minden kémia ** Szerelmi varázslás kezdőknek ** A szél most a legigazabb

 

Bonnie Garmus: Minden kémia

Már írtam az évben  két könyvről, hogy ott van a Top 3-ban, na akkor ez a harmadik könyv, amiről ezt kell írnom. Az egyik a Másodvirágzás volt, a másik A boldogságnak nyolc karja van. Amikor a Minden kémiát elkezdtem olvasni, akkor azt gondoltam néhány oldal után, hogy ez az év legjobb könyve, vagy legalábbis osztozik eme másik kettővel a címen. A lényeg, hogy egy fantasztikusan jó könyv, mely az 1960-as évekbe repít bennünket, ahol megismerjük Elizabeth Zott-ot, aki egy különc kutatónő, és megismerkedésünkkor a Finom falatok hatkor nevű tévéműsort vezeti nap mint nap, hatalmas sikereket elérve és tabukat döntögetve. 

Megjelenés előtt álló albumát mutatta be a folk-rockot játszó norvég Gangar a Szigeten

„Bár egyenként ismert zenészeknek számítunk Norvégiában, együtt mostanában mutatkozunk be igazán. A tavaly decemberben kijött háromszámos EP, a Tre Dancer arra volt jó, hogy megmutassa, itt vagyunk, létezünk. Az idén szeptemberben érkező első albumunkon, a Stubbon hasonló jellegű folk-rock számok fognak szerepelni, kicsit kiérleltebb formában, hiszen volt elég időnk stúdiózni és koncertezni is az elmúlt hónapokban” –  mondta Mattias Thedens, a Gangar vezetője a szigetes koncert előtt az MTI-nek.

A hegedűn játszó zenész kitért arra, hogy sok tapasztalatot szerzett a norvég folkszíntéren, viszont korábban annyira elbűvölte a legendás svéd Hoven Droven zenekarnak a népzenét a rockkal vegyítő produkciója, hogy elhatározta, társakat toboroz, és belevág valami hasonlóba. Ez 2020-ban történt.

Mattias Thedens elmesélte, hogy a Gangar egy hagyományos norvég néptánc elnevezése, a Stubb pedig rövid dallamot jelent. „Magam köré gyűjtöttem néhány cimborát, akik nagyon tudnak zenélni. Oskar Lindberget szaxofonon játszik, Richard Max gitározik, Jonas Thrana Jensen basszusgitározik, Henrik Dullum pedig dobol. Nem véletlen, hogy a hangszeres felállás megegyezik a Hoven Drovenével, miközben a mi hangzásunk azért modernebb, progresszívebb, inkább a metálba hajló”.

Marie Aubert: Ha történne valami

novellák

Nem tudom, találkoztam-e már olyan novelláskötettel, amelyben annyira erős minden történet, hogy nem tudnék legjobbat, de legjobbakat sem választani. Mindegyiktől elállt a szavam, annyira hatásosak voltak és szinte bárkivel megtörténhetnek.  

Ha történne valami… Remek cím, amivel szintén el lehet játszadozni. Ha történne valami, akkor bizonyos dolgok másként alakulnának, mint egyébként alakulnak. De hiszen mindig történik valami, nem tudhatjuk, hogy mikor alakult másképp egy bizonyos élethelyzet, mikor történt valami, ami más irányba mozdította el a dolgot. 

Két norvég üzletasszony, akik 100 éve az első dupla ágyat megrendelték

Cecilie Enger: A fehér térkép, Typotex kiadó, 272 oldal, 3700 Ft helyett itt 2775 Ft

A történelmi regények közül különösen nagy kedvenceim azok, amelyekben olyan valós személyek szerepelnek, akiknek a regény előtt még a létezéséről sem tudtam. Ilyen például Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs is, két izgalmas nő a XIX. század végéről-XX. század elejéről, akik Cecilie Enger A fehér térkép című regényének főhősei. Kik voltak ők és miért érdemes olvasni róluk? Erről és még sok másról is beszélgettem a szerzővel A fehér térkép magyar kiadásának apropóján.

Ha jól sejtem, a legtöbb magyarnak semmit sem mond a két főszereplő neve.

Maja Lunde: Az utolsó vadlovak

Klímakvartett 3.

“Az idő néha lassan halad, olyan lomhán, mint a karaván a mély hóban, máskor pedig olyan gyorsan, mint egy menekülő vadló.”

Volt már olyan pillanatotok, amikor egy film végén elakadt bennetek a szó és hosszú percekig csak ültetek a képernyő előtt? A látottak után nem bírtatok megszólalni a meghatottságtól, a döbbenettől, a gondolatoktól, amiket a film kiváltott belőletek…

Maja Lunde: A Nap őrzője

Maja Lunde neve nekem már garancia. Egy szép, érzékeny, megható és lelket simogató élményre, a Hónővér is ilyen volt. Az Évszakok tetralógia második kötete A Nap őrzője, és míg a Hónővér a telet hozta el nekünk, ebben a könyvben a tavasz, az újrakezdés bír nagy jelentőséggel.

Ami pillanatnyilag elveszett. És nem csak a tavasz, hanem minden évszak. A kiskamasz Lilja a nagyapjával él, egy szürke, állandóan nedves, esős, sötét világban, melyben sosem süt a nap.

Cecilie Enger Anyám ajándékai, Lélegezz

Cecilie Enger: Anyám ajándékai

Ez az otthonos, hangulatos borító egy nagyon súlyos tartalmat takar. Egy anya és lánya kapcsolata, az anya életének végéhez közeledve, betegen és Alzheimer-kórral élve. Az édesanya idősotthonba költözik, gyermekei kiürítik a lakását. 

Életünk során rengeteg dolgot felhalmozunk, vannak amelyekhez erős érzelmek fűznek bennünket és úgy érezzük, hogy sosem tudnánk megválni tőle. Mintha ezekkel a tárgyakkal megőriznénk valamit abból az emlékből, amikor szereztük, abból az emberből, akitől kaptuk.