Több mint harminc éve foglalkozik tankönyvírással. Miért választotta, és hogyan kezdte ezt a munkát?
Valójában nem én választottam a tankönyvírást, a tankönyvírás választott engem. Nem sokkal a rendszerváltás után, az 1990-ben alapított Apáczai Kiadó ügyvezetője, Esztergályos Jenő felkereste akkori munkahelyem, a Debreceni Tanítóképző Főiskola gyakorlóiskolájának vezetőit. Olyan pedagógusokat keresett, akik szívesen részt vennének alsó tagozatosoknak szóló helyesírási gyakorlófüzetek megírásában. Kiss Margit Sára kolléganőmmel vállalkoztunk arra, hogy másodikosoknak elkészítünk egy ilyen taneszközt, amely hatalmas sikert aratott.
Néhány év múlva – éppen Kata lányom születésekor – újra megjelent az életemben Esztergályos Jenő. Ekkor az 5. évfolyamos Nyelvtan és helyesírás munkatankönyv megírására kért fel. Azonnal igent mondtam, hiszen életem nagy álmát valósíthattam meg. Egyrészt szerintem a nyelvtantanításhoz a legjobb taneszköz a munkatankönyv, másrészt tanítóként és magyartanárként segíthettem az alsó és felső tagozat közötti átmenet megkönnyítésében. A mai napig vallom, hogy az ötödikesek még alsósként viselkednek és tanulnak az 5. évfolyamon. Nagy biztonságot jelent számukra, növeli az önbizalmukat, ha az új tankönyvükben eleinte az alsó tagozatban megszokott módszerekkel – például a játékosítás –, feladattípusokkal és utasításokkal találkoznak. Ez a munkatankönyv volt az első lépés azon az úton, amely oda vezetett, hogy a kiadó egyik legsikeresebb tankönyvírója lettem.