Best WordPress Hosting
 

A tanár, akitől kikövetelik a gyerekek a házit

Több mint harminc éve foglalkozik tankönyvírással. Miért választotta, és hogyan kezdte ezt a munkát?

Valójában nem én választottam a tankönyvírást, a tankönyvírás választott engem. Nem sokkal a rendszerváltás után, az 1990-ben alapított Apáczai Kiadó ügyvezetője, Esztergályos Jenő felkereste akkori munkahelyem, a Debreceni Tanítóképző Főiskola gyakorlóiskolájának vezetőit. Olyan pedagógusokat keresett, akik szívesen részt vennének alsó tagozatosoknak szóló helyesírási gyakorlófüzetek megírásában. Kiss Margit Sára kolléganőmmel vállalkoztunk arra, hogy másodikosoknak elkészítünk egy ilyen taneszközt, amely hatalmas sikert aratott.

Néhány év múlva – éppen Kata lányom születésekor – újra megjelent az életemben Esztergályos Jenő. Ekkor az 5. évfolyamos Nyelvtan és helyesírás munkatankönyv megírására kért fel. Azonnal igent mondtam, hiszen életem nagy álmát valósíthattam meg. Egyrészt szerintem a nyelvtantanításhoz a legjobb taneszköz a munkatankönyv, másrészt tanítóként és magyartanárként segíthettem az alsó és felső tagozat közötti átmenet megkönnyítésében. A mai napig vallom, hogy az ötödikesek még alsósként viselkednek és tanulnak az 5. évfolyamon. Nagy biztonságot jelent számukra, növeli az önbizalmukat, ha az új tankönyvükben eleinte az alsó tagozatban megszokott módszerekkel – például a játékosítás –, feladattípusokkal és utasításokkal találkoznak. Ez a munkatankönyv volt az első lépés azon az úton, amely oda vezetett, hogy a kiadó egyik legsikeresebb tankönyvírója lettem.

Egy szó mint száz – Makaróninyelv és tört magyar

A levél csupa humor, játékosság, nyelvi bravúr, ebben is messze felülmúlta kortársait: „My dear Dzsenkó! Aj em itthagying Debreczent, zászlóaljunk Becskerekre megy holnapután én pedig Erdődre with Urláb januárusig. Tehát oda légy nekem firkáling még pedig mocs. Tiszteleting end csókoling a tied familia és kendet, vagyok barátod P. S.”

A kortárs magyar drámákban, illetve drámafordításokban gyakran találkozhatunk makaróninyelvvel és a tört magyarral mint stíluseszközzel. Egyértelműen a humor forrása, és természetesen a szereplő jellemzésére is szolgál.

Székely Csaba Vitéz Mihály című komikus történelmi tragédiájának lényegét ekképp foglalta össze a szerző: „Erdély története mindig is zűrös volt, de a tizenhetedik század elejére a történelem szereplőinek sikerül végzetesen összebonyolítaniuk itt az eseményeket. A Vitéz Mihály címszereplője a legismertebb román nemzeti hős, majd’ minden romániai városban áll szobra. A karizmatikus Mihály vajda egymás ellen fordítja a székelyeket és a magyarokat, és simán elfoglalja Erdély trónját – erről a periódusról szól a dráma.” Ennek egyik jelenetében Petrosz, az örmény kém Mátyás főhercegnek hoz jelentést, azonban ezt nem teheti meg egyszerűen. Az alattvalók csak írásban nyújthatnak be kérelmet, miután az írnokok eldöntötték, hogy milyen fontossági kategóriába tartozik az ügy: 1-es, 2-es vagy 3-as fokozatú-e. Az elkészített anyagok feldolgozása szigorú szabályzati rendhez igazodva történik: kezelik, láttamozzák, irattárba helyezik stb. Az egyik nyelvről a másikra fordítás körülményes, nyakatekert és értelmetlen, zagyva mondatokat „eredményez”, a szöveg nyilvánvaló fordításparódia, de nevezhetjük kamutolmácsolásnak is. „PETROSZ: Grigorovics Petrosz, őfelsége titkos kéme… FEHLER: (gyorsan ír, közben hangosan mondja) Petrus Grigorensis, explorator secretarius maiestas sua Rudolphus etcetera. PETROSZ: … titkos kéme… jelenti! FEHLER: Treulischen und alázatosan jelentíren. PETROSZ: Oláhországnak új fejedelme van. FEHLER: Wallachien uralkodói székében eine személycsere begangen, ennekokáért eine ganz neue vajda a trónra sitzen. PETROSZ: Az oláh kereskedőből lett krajovai bán, neve Mihály. FEHLER: (írja és mondja) Vorherige krajovische autobahn, név szerint Michael, der Wallach. PETROSZ: A trónt a török szultántól vásárolta meg másfél millió forintért. FEHLER: Unsere informationen sehr biztos, hogy der Wallach 1,5 millionen arany forint türkische császár als Korruption fizetíren.”

Egy szó mint száz – Megérős körte, bevállalós frizura

Természetesen a segítség kissé becsapós volt, hiszen a körte valóban megérhet, ez az elsődleges értelmezés, de itt, mint látható, a takarékos értelem került előtérbe, azaz olyan égő, ami megéri, hogy használják, mivel kevesebbet fogyaszt.

De vajon mit keres még az -s melléknévképző egy melléknévi igenéven? Valóban fölöslegesnek tűnő, de nem egyedi ez a „képzőhalmozás”. Mindenki hallott már megúszós kajáról, ami azoknak való egy közismert séf szerint, akik nem „elsumákolni” akarják a főzést, hanem csak meg akarják úszni a nagy rumlit, a várakozást, a bonyolultabb lépéseket, az extra hozzávalókat és a sok mosogatást. A bevállalós szavunk ugyancsak idesorolható, szinonimái: merész, rettenthetetlen, halálmegvető, vakmerő, bátor, kalandvágyó, hősies, vagány, elszánt, heroikus, oroszlánszívű, rátermett, félelmet nem ismerő. Azonban nem csak személyre vonatkozhat a jelző, és akkor már a szövegkörnyezettől függően módosul némiképp az értelme, például: „Természetesen az extravagáns ruhadarabokat, a feltűnő tetoválásokat és a bevállalós frizurákat viselni is tudni kell az énekesnek.” „8 tanács a bevállalós szandálviseléshez.” „Bevállalós raguleves – avagy a cékla asszimilációja.” Erősen bizalmas stílushatású a következő mondatokban: „Igazi bevállalós klippel támadnak a punk-rock arcok. Az eredeti, vágatlan, bevállalósabb verziót csak a neten nézhetitek meg.”

Volt olyan időszak, amikor sajátos nyelvi divattá vált az -s képzős filmtípus-megnevezés. 2004 őszétől körülbelül egy évig az egyik kereskedelmi televízióban újfajta filmajánló tűnt fel. Egy piros ruhás fiatalember műanyag gumicsirkét dobálva sorolta, hogy szerinte milyen filmeket lehet nézni. Hétről hétre újabb változatokkal, neologizmusokkal jelentkezett. Újszerű és egyben tréfás szóalkotások, szószerkezetek az alábbiak: másbolygós, repülős-partraszállós, tűzhányós, szuperhősös, karakán barbáros, zimbes-zombis, fifikás hadműveletes, puszta kezes vagányos, szörcsögős maszkos. Ez a reklám és szóalkotási mód annyira közismertté vált, hogy a hétköznapi életben is felbukkant, elsősorban internetes nyelvi játékként: Hogy milyen bulikat szeretek? Egyet fizetős, kettőt kapós. Vörösborral leöntős. Hogy milyen pasikat szeretek? Kézen fogva sétálás közben minden nő után sunyin megfordulós terepjáró-tulajdonosos. Mindig otthon ülős, könyvolvasós. Haveroknak mindig ráérős.

Egy szó mint száz: Weöres-versek egy szóban

Szárnysötét, Tojáséj, Liliomszörny, Remetebál, Sugárpehely, Királyország, Űrgyűjtemény, Bánatszanatórium, Tyúkszemtanú, Körülálltalak, Tettbimbó, Szakállszentpéter, Oldalszem, Világocska, Jégfény, Merj!, Fényőrlő, Bűnbimbó, Emlékezzünk!

Elöljáróban annyit meg kell jegyezni, hogy Weöres Sándor sokat kísérletezett a magyar nyelv lehetőségeivel. A Tojáséj tehát nem a vers címe, hanem maga a vers. Vélhetőleg a magyar irodalom egyik legrövidebb költeménye. Tehát a cím és a vers egy és ugyanazon kifejezés. Az egyszavasokat, különös tekintettel a Tojáséjre, a következő szempontok alapján lehet bemutatni: stilisztikai, jelentéstani és grammatikai.

Stilisztikai szempontból ezek az egyszavasok mind hapax legomenonok, azaz olyan kifejezések, amelyekre csak egyetlen példa akad valamely nyelv irodalmában. A hapax legomenon görög kifejezés, szó szerinti jelentése ’egyszer olvasott’, ’egyszer mondott’. Tágabb értelemben neologizmusnak is tekinthető ezeknek a verseknek a nagy többsége. Egy általam felvázolt neologizmusrendszerben a gyakoriságuk alapján alkalmi vagy egyszeri neologizmusoknak, a létrejöttük célja szempontjából stilisztikai neologizmusoknak tekinthetők. Azok a kifejezések sorolhatók ide, amelyek nem kerülnek be a nemzeti nyelv szókészletébe, a pillanatnyi tartalmi és stiláris szükségesség hozza létre őket. Az expresszivitás érdekében megalkotott költői, írói szóalakok; megalkotásukkor a cél az egyediség, az egyszeriség, a szuggesztív kifejezésmód, ritkán a meghökkentés. Nyilvánvaló, hogy egyéni alkotások, az őket létrehozó írón, költőn kívül más nem használja, így nagyon jellemzőek az egyéni stílusra. A kifejezendő tartalmat szemléletesebben, erőteljesebben éreztetik meg, és elmélyítik az érzelmi hatást.

Az anyanyelv ünnepe keleten – Egy szó mint száz

A betűszó az ezredforduló környékén született, és a mára nagykamasszá, fiatal felnőtté cseperedett generáció jelszava. Általában arra használják, ha mindenféle veszélyes, vad, buta dolgot próbálnak ki. De miről is van szó?

Minden év októberében Sátoraljaújhelyen, az anyanyelvápolás egyik fellegvárában rendezik meg az Édes anyanyelvünk verseny országos döntőjét. A megmérettetés két fordulóból áll. Az elsőben egy nyelvhasználati-grammatikai feladatlapot kell kitölteniük az ország különböző középiskoláiból összesereglett diákoknak, a másodikban, a szóbelin pedig egy háromperces szabad előadást kell tartaniuk négy megadott témából választva. Ez valódi kihívásnak tekinthető, ugyanis messze nemcsak a beszédtechnikai ismereteknek kell birtokában lenniük és azt jól alkalmazniuk a középiskolás diákoknak, hanem képesnek kell lenniük arra is, hogy húsz perc alatt egy témáról a tartalmas gondolataikat összegyűjtsék, és időnként a jegyzetükbe pillantva, nem felolvasva, előadják azt a helyzetnek és a stílusnak megfelelően. Bőséges szókincs és gazdag tudás szükségeltetik a világról. Mindezek mellett célszerű a nyelvhasználati, nyelvhelyességi buktatókat is kikerülni, tudván, hogy a szóbeli kommunikáció során könnyebben becsúszhat egy-egy.

Valóban tartalmas, érett, találó gondolatoknak és nem utolsósorban nyelvi kreativitásnak lehet fültanúja a bírálóbizottság. Következzék egy válogatás az utóbbi évek jegyzeteiből! Elképzelhető, hogy több közülük idézet valahonnan, mégis jó ilyen mondatokat a fiataloktól hallani. Íme, néhány példaként: „A külső fejlődést be kell érnie a belső fejlődésnek.” „A globalista világvallás dogmája a fogyasztás. Elfogyasztjuk a bolygót és önmagunkat.” „Egyszemélyes boldogság nem létezik.” „A kiteljesedés csak közösségben lehet.” „Az emberiség fejlődésével nőtt a magányos farkasok száma.” „Mindenki csak magára gondol, rám csak én.” „A társaság hiánycikk.” „A közösség nem azonosul velünk, mert mi nem akarjuk.” „Hiába van 500 ismerősöd a Fecebookon, ha mindig egyedül sétálsz a parkban.” „Lájkban mérik az embert.” „A neved: potenciális lájkoló.” „A szeretet ad magabiztosságot, míg a magány elveszi azt tőlünk.” „Szükség van az ölelésre, az nem olyan, mint 15 szívet elküldeni az interneten.” „A pénz az ember gyönge pontja.” „A fészbukos, szelfizős dalia korunk hőse.” „Tévézombik vagyunk, csak úgy szívjuk magunkba a sok szennyet.” „Hightechparadicsomban élünk.” „Felöltjük az sms-álarcot. E mögé bújunk, mert félünk megmutatni valódi érzésünket. És az is fontos, hogy a mosoly nem csak jelmez.”