Best WordPress Hosting
 

A nyelvészek nem vonulhatnak elefántcsonttoronyba

Adamikné Jászó Anna a Magyar Nyelvőrnek adott nagyinterjúban pályájára visszatekintve elmondta, soha nem „hajtott” semmiféle állásra, mindig elfogadott valamilyen felkérést. 1966-ban végzett magyar–orosz– finnugrisztika szakon. Miután a Nyelvtudományi Intézetben ígért állást nem kapta meg, „felnevelő iskolája”, a rákospalotai Dózsa Gimnázium tanára lett. Eközben ledoktorált, disszertációja az osztják nyelv szigvai nyelvjárásának igeragozási rendszeréről szólt. „A védésen Bárczi Géza megdicsért, ezt sosem felejtem el” – emlékezett vissza. Ezt követte a Budapesti Tanítóképző Főiskola, ahol 23 évig tanított nyelvtant és beszédművelést, később gyermekirodalmat. 1998-ban pedig, Grétsy László nyugdíjba menetele után az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán lett tanszékvezető, a főiskola integrálása után, 2000-ben az ELTE-n habilitált, 2008-ban pedig megírta nagydoktori disszertációját Az olvasás múltja és jelene címmel.

Az interjút készítő Balázs Géza kíváncsi volt arra, alanya hogyan találta meg a hangot tanítványaival. Adamikné Jászó Anna pedagógiai módszerét így világítja meg: „Mindig sokat készültem az órákra. A gimnáziumi órákon szerettem felolvasni, remélhetőleg megkedveltettem az irodalmat, és elszórakoztattam a gyerekeket. Később a tanítóképzőben a nyelvtant igyekeztem világosan elmagyarázni, nem volt gond sosem. A helyesírást szigorúan bevasaltam, igazat adtam elődöm, Hernádi Sándor híres mondásának: egy professzor írhat hibásan a táblára, de egy tanító soha.”

A pálya főbb tematikus állomásai a grammatikaelmélet és annak története, a magyar nyelv történeti nyelvtana, majd a tanítóképző oktatójaként az olvasástanítás és a szövegértés, valamint a retorika voltak. Ennek kapcsán idézte fel Adamikné Jászó Anna Fulbright-ösztöndíjait, amelyek keretében két amerikai egyetemen olvasástörténet, olvasáspszichológia és gyermekirodalom mellett egy magyar kultúra és élet elnevezésű tárgyat is tanított. „Tanulságos idő volt” – jegyzi meg a tengerentúlon sem egyöntetűen elfogadott, Magyarországon csak egy rövid ideig alkalmazott szóképes, illetve hagyományos hangoztató-elemző-összetevő (egyszerűsítve szótagoltató) módszerünk összehasonlítása kapcsán.

A tanár, akitől kikövetelik a gyerekek a házit

Több mint harminc éve foglalkozik tankönyvírással. Miért választotta, és hogyan kezdte ezt a munkát?

Valójában nem én választottam a tankönyvírást, a tankönyvírás választott engem. Nem sokkal a rendszerváltás után, az 1990-ben alapított Apáczai Kiadó ügyvezetője, Esztergályos Jenő felkereste akkori munkahelyem, a Debreceni Tanítóképző Főiskola gyakorlóiskolájának vezetőit. Olyan pedagógusokat keresett, akik szívesen részt vennének alsó tagozatosoknak szóló helyesírási gyakorlófüzetek megírásában. Kiss Margit Sára kolléganőmmel vállalkoztunk arra, hogy másodikosoknak elkészítünk egy ilyen taneszközt, amely hatalmas sikert aratott.

Néhány év múlva – éppen Kata lányom születésekor – újra megjelent az életemben Esztergályos Jenő. Ekkor az 5. évfolyamos Nyelvtan és helyesírás munkatankönyv megírására kért fel. Azonnal igent mondtam, hiszen életem nagy álmát valósíthattam meg. Egyrészt szerintem a nyelvtantanításhoz a legjobb taneszköz a munkatankönyv, másrészt tanítóként és magyartanárként segíthettem az alsó és felső tagozat közötti átmenet megkönnyítésében. A mai napig vallom, hogy az ötödikesek még alsósként viselkednek és tanulnak az 5. évfolyamon. Nagy biztonságot jelent számukra, növeli az önbizalmukat, ha az új tankönyvükben eleinte az alsó tagozatban megszokott módszerekkel – például a játékosítás –, feladattípusokkal és utasításokkal találkoznak. Ez a munkatankönyv volt az első lépés azon az úton, amely oda vezetett, hogy a kiadó egyik legsikeresebb tankönyvírója lettem.

Tim Seldin – Lorna McGrath: A Montessori-szemlélet a mindennapokban

Gyakorlati útmutató önálló, kreatív és boldog gyerekek neveléséhez

A Montessori-szemlélet mindig is érdekelt, de azóta még jobban odafigyelek a hasonló témájú könyvekre, mióta elolvastam Laura Baldini: A tanítónő című könyvét, ami Maria Montessori életéről szól, aki kitalálta és kifejlesztette ezt a módszert és terjesztette el szerte a világban. 

Ezért ma már a világ nagyon sok pontján találunk Montessori intézményeket, amelyekre általában a nyugalom, a rendezettség és a szépség a jellemző. A Montessori módszer egyik legfontosabb alappillére a gyermekek tisztelete.

Egy posztmodern gondolkodó a Kr. u. 1. századból

Ha valakit megkérünk, hogy mondjon egy ókori tudóst, valószínűleg Arisztotelészt fogja mondani. És joggal, hiszen sok mai (társadalom)tudománynak ő rakta le az alapjait.

Nagyjából négyszáz esztendővel Arisztotelész után született egy nagy munka, amely a szónoklás vezérfonala mentén összefoglalta az ókor tudását a humán tudományok terén, s ma is meglepően frissnek és modernnek tűnhet annak, akihez eljut. Ez az összefoglalás Marcus Fabius Quintilianusnak az Institutio Oratoria című műve, amely magyarul legutóbb 2009-ben jelent meg Adamik Tamás és munkatársai fordításában, Szónoklattan címmel.

Quintilianus Kr. u. 30−35 körül született Hispániában, de grammatikai és retorikai tanulmányait (azaz az alapfokú és a felsőfokú iskolát) Rómában végezte. Mintegy húsz év után visszatért Hispániába, majd 68-ban újra Rómába. Hieronymus így emlékezik rá: „A hispániai Calagurrisból származó Quintilianus elsőként kapott nyilvános iskolát és fizetést a császári kincstártól, és híressé vált.”

Páhokiné Arany Piroska: Akik megérintették a szívemet

Vannak az ember életében olyan pedagógusok, óvónők és tanítónők, akik nagy hatással vannak ránk, és még felnőttkorunkban is emlékszünk kedvességükre, megértésükre és lehet, hogy éppen egy mondatuk, egy cselekedetük terelte életünket egy jobb irányba, vagy a megértő hozzáállásuk miatt tudtuk elfogadni magunkat, voltunk bármilyen idősek. 

Mindenki szívében kell, hogy legyen egy ilyen pedagógus, az enyémben több is van. Ilyen aranyszívű pedagógus Arany Piroska is, akinek már a nevében is annyi szépség van. És nem csak a neve ilyen szép, hanem a lelke is. Piroska logopédus, gyógypedagógus, egész életében azon munkálkodott, hogy szebbé tegye a rábízott gyermekek napjait és könnyebbé az életüket.

Könyvében megismerjük történetét, azt, hogyan lett belőle logopédus, gyógypedagógus és milyen utat járt be előtte. Úgy gondolta, hogy olyan sok szép, kedves, hasznos élményt gyűjtött össze pályafutása sok éve alatt, hogy érdemes volna megörökíteni, mert azon kívül, hogy számára szép emlék, másoknak is hasznos lehet, talán ötletet merítenek belőle, vagy reményt kapnak, hogy sosem szabad feladni és mindig érdemes küzdeni a nehézségekkel.