A mai ember számára már elképzelhetetlennek tűnik, hogy szekéren ülve, sáros utakon kanyarogva is lehet országot járni. Petőfi márpedig gyakran így utazott, és meg is fordult hazánk szinte minden szegletében. Műveinek keletkezési helyei alapján nyomon követhetők utazásai, ráadásul számtalan emléktábla, emlékfa és épület is őrzi ezek emlékét.
1846–47 között Dömsödön laktak Petőfi szülei, apja itt vezette a mészárszéket. Természetesen fiuk is gyakran meglátogatta őket, sok időt töltött a Duna partján. Petőfi „nagyon szerette a szabad természetet, Dömsödön is a Duna ’Somlyó szigetén’, a nagy fák alatt a fűbe heveredve órák hosszat el-elmélázott” – írta K. Marjay Károly a Pesti Hírlapban 1907-ben. Az emlegetett nagy fák egyike, egy hatalmas kocsányos tölgy (fenti képünkön) mellett található Petőfi emléktáblája. A Piroslik már a fákon a levél… kezdetű költeménye ennek a tölgynek az árnyékában született. A fát még 1978-ban érte villámcsapás, amelynek következtében egyik nagy ága letörött, és a fatörzs egy része is súlyosan megrongálódott. Szerencsére a tölgy túlélte a szerencsétlenséget, és még ma is áll. A letört ágból Polyák Ferenc fafaragó mester készítette el a költő és szülei portréját, amelyeket a fa körül állítottak fel.
1845-ben a Felvidékre indult. Kalandjait, élményeit, benyomásait Uti jegyzetekbe foglalta, innen tudjuk, hogy ennek az utazásnak a legészakibb pontja Eperjes volt. „Eperjesen Kerényi Frigyeshez szállottam, s tölték nála egy hónapot” – írta. Tompa Mihály is ott vendégeskedett, és a három barát még egy költőversenyt is rendezett: mindhárman egy erdei lakot énekeltek meg. A nevezetes verseny emlékét obeliszk őrzi, amelyet 2021 novemberében újítottak fel.